Sokan azon "empirizmus szintjére zuhantak, amit Platón úgy megvetett, és azoknak a görögöknek a szintjére, akiket Ploutarkhos kigúnyolt, mivel többé nem voltak képesek megkülönböztetni Apollónt Héliosztól, a valóságot a jelenségtől." (Ananda Kentish Coomaraswamy).
Összefoglalóan:
(Egy Manvantara, 20000 éves ciklus szellemtörténeti összefoglalója.)
Az Aranykor-Ezüstkor-Bronzkor-Vaskor (Sötét kor) szemléleti ciklicitását úgy is jellemezhetnénk, hogy a paradicsomi helyzet Ádámé, ami a bűnbeesést követő kiűzetést nyomán, a pásztorkodó-kertészkedő, függőlegesen felfelé irányuló Abel-Apollón (az első szakrális Világkirály, a turáni Nimród) arcában él tovább.
Az Ezüstkorban komoly erővel megjelenik - a Föld gravitatív vonzásának megfelelően - a letelepedő-városiasodó-vízszintes ("aryana" - "árja" - nemes- iráni) Káin, de mivel itt még elsöprő mértékben Apollón marad uralmon az emberi szívekben, ezért mint Káin-Apollón. A Világkirály szellemisége ezen a szinten a turano-ind Judhistira illetve az egyiptomi Fáraó /Amon/ velejű szellemi hasonlatában (metaforájában) jelentkezik.
A Bronzkorban megtörténik a szemléleti átbillenés-fordulat a tükör túloldalára (egyfajta fordított "metanoia"), amennyiben Káin-Héliosz (a tuarno-ind Durjódhana illetve az egyiptomi Fáraó /Aton/) válik a erősebbé,
hogy aztán az utolsó 5000 évben, a Vaskor (Sötét kor) végjátékában a "globalista" Ábel-Héliosz (Lao-cse, Konfu-cse, Buddha és Hérakleitosz kortársa, a kr.e. 500 körül a modernista Babilont jelképező Ezsdrás /Mózes?/ vö.: "Minden másképp volt?" HVG. 2000. 41.szám/), majd napjainkra a deszakralizált kelet, a modernista "Új Kor", "New Age" Falansztere) veszi át az irányítást, amit - ha minden igaz - a következő Manvantara, mindent elsöprő reszakralizáló szellemi hajnala követ, de Isten jobban tudja, mert minden Ő...
Az aranykori kezdetekkor Ádám még önmagában hordozza Káint és Ábelt, a sumér Adapa-ként illetve később Ádámként, mint békés kertészkedő, illetve amikor szelíden éldegélt állataival a pusztán, amikor még nem ismerte a halált.
A kíváncsiság és a gőg révén megtörténik a bűnbeesés, az evés a tudás fájáról, (vö.: Prométheusz mítosz illetve kis-én ergo pszichológiai ego én/nem én megkülönböztetés) és ebből következően a kiűzetés, amikor megismerte a halált. Ekkor a Teremtettség romlás törvénye vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Mozgás elindulásának pillanatától kezdődő lecsengés törvény ezen szintjének megfelelően az Ádám jelkép négyfelé bomlik, ahol az Ábel-Apollón elvet a Világkirály jeleníti meg,
Azonban a látásmód további elhomályosulása révén az "emberiség" szemlélete, meghatározó módon - a ciklikusság elvnek megfelelően - az ezüstkorba lép, melynek megfelelően tovább osztódik a látásmód, ahol a vízszintes, tehát már a jelenségvilágba bonyolódott, de felfelé irányuló tekintet Káin-Apollónra, a letelepedett turáni törzsek, az "irániak", a "nemesek" (árják) világára utal, míg a vízszintes-letelepedett lefelé irányuló tekintet, Káin-Hélioszra illetve az őseredeti (primordiális), szakrális látásmódot őrző Ábel-Apollón mellett megjelenik függőlegesen lefelé irányuló, "globalista" Ábel-Héliosz is...„Mivel minden jelenségben, ami keletkezett, benne van a romlás csírája, ezért nem marad meg örök időkre, hanem felbomlik.” (Platon)
A Paradicsom kert megjelenése, benne Ádámmal és Évával - ha a turano-ind Manvantara elv egy felfogásában gondolkodunk - legalább 20000 évvel ezelőtt-re tehető, amiből kifolyólag maga a mítosz is valószínűleg legalább 15000-18000 éves, tehát igazából mégsem - mint ahogy közismert - turano-sumér eredetűnek vélhető, hanem jóval korábbinak, hiszen már jelen lehetett az eurázsiai-turáni-pusztai-lovas nomád őskultúra szakrális, minden-egység-elvű felfogásában is.
Az nem lehetséges, hogy Platon Atlantisza nem egy sziget volt, hanem sokkal inkább egy aranykori, minden-egység-elvű, szakrális őskultúra "édenkertjének" emlék-álma?
Erre utal a jelképrendszere alapján a legrégibb őseredeti (primordiális), szakrális hagyományhoz visszavezethető székely zászló is, hiszen az aranykori Ábel-Apollón színösszetétele a kék-arany, még magasabbrendű formájában a fehér-kék, melyek a jelenségvilág lehető legnagyobb fokú esetlegességén-esetlegesítésén keresztül felismerhető Legfelsőbb Egységre, mint végső igazságra utalnak. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy ugyanakkor Ábel-Héliosz végső színösszetételének a fekete-aranyt sejtjük, mivel ezen szimbolikai megnyilvánulásokat a jelenségvilág istenítés és az ebből következően a Legfelsőbb Kettősség (principális dualizmus) látásmódjához tartózónak érezzük (vö.: én - nem én megkülönböztetés=kis-én=pszichológiai ego).
Mindez a Vaskorban úgy változik, hogy mivel ez Ábel-Apollón látásmódjában ez a Sötét Kor, ezért ekkor színösszetétele a fekete-arany, ami itt a belső kiútkeresés igényét jelzi. Ábel-Héliosz viszont ekkor van ereje teljében, ami abban is kifejeződik, hogy jelenlétét a kék-sárga illetve a talán még magasabbrendű kék-fehér, aranykori színekben fogalmazza meg, mely szimbolikák mintha a Legfelsőbb Kettősség (principális dualizmus) fekete-aranyban kifejeződő "végső-meghitt-titkos" tudását rejtenék az avatatlan szívek és szemek elől, de Isten jobban tudja...
Mit is mond - a korábban egységes Véda négyfelé esése következtében, Kr.e. 3200 táján létrejött - turano-ind Vishnu Purana látomása?
"Az Istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki Istennek és a Világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik. (...) A vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is. A vaskori ember nincs tekintettel embertársára, csak önmaga boldogulása érdekli, a vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a közösségek. Az embereket végtelen bizalmatlanság keríti hatalmába, mindenki félni fog az embertársától, mindenki gyilkost fog sejteni a vele szembe jövőtől, az ember elfelejt bízni, elfelejt szeretni. (...) Az összes jóslat szerint: A vaskori ember - pontosan ezek miatt - végtelenül boldogtalan és beteg."
Majd a következőt fejti ki:
„A szakák (indo-szkíták) ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a világosságot! Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi.”
 |
| Üdv Néked mulandó Nap lenyugvásakor felkelő Örökkévaló Nap-Isten... Üdv Néked Sólyom...Üdv Néked Um-Napisti... Üdv Néked az Örökkévaló Nap-Istennek földi arca... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése