Bírálat Rudolf Steiner, Crowley, a teozófia és a Rózsakeresztesek kapcsán...

A rudolfsteineriánus Vekerdy Tamás sztár-pszichológus szerint:

„...a názáreti mester – lúzer (…) De lúzer minden tanítványa és apostola is, mert megölték őket.”

Vekerdy is támogatta Gyurcsányék ördögi tervét | Magyar Idők

Szakács Árpád: Kinek a kulturális diktatúrája?

1. 
   

Vekerdy is támogatta Gyurcsányék ördögi tervét ... Szakács Árpád ... maga Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc felesége vállalta magára. ... Kerestük a témában Vekerdy Tamás aggódó észrevételeit is, de sajnos nem találtuk.

Nesta Webster "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak" cimű könyvéből részlet:

Rózsakeresztesek:

Napjainkban, éppen úgy, mint a tizennyolcadik században, a 'Rózsakeresztesek' szót számos olyan társaság használja fedőnévként, amely céljaiban és tanaiban különbözik egymástól.
Az első ilyen Angliában alapított társaság a Rózsakeresztesek Angliai Társasága, amelyet 1867-ben Róbert Wentworth alapított, néhány külföldi eligazítás alapján. Csak építőmester fokozatú szabadkőműveseket vettek fel tagjaik közé. Ezt az eljárást az Angliai Nagy Páholy nem ítélte el, hanem ezt a szervezetet teljesen ártalmatlannak tekintette. Noha ez nem politikai és nem keresztényellenes társaság, sőt, éppen ellenkezőleg, kifejezetten keresztény elemeket tartalmaz, és azt állítja, hogy keresztény Rózsakeresztesektől származik (ezzel a képtelen állítással nem is kell foglalkoznunk), mégis tény, hogy a Rózsakeresztesek Angliai Társasága nagyrészt kabbalisztikus: a természet erőivel, alkímiával stb. foglalkozik. Ha eredete a tizenkilencedik századi Rózsakereszteseknél (Ragonnál, Eliphas Lévinél és Kenneth Mackenzie-nél) messzebbre nyúlik vissza, forrását bizonyos magyar ezoterikus körökben és a francia martinisták között kell keresnünk, akiknek rítusai kétségtelenül rokon jellegűek.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy Martines Pasqually nagyszámú zsidó kéziratot hagyott tanítványaira, amiket feltehetően a lyoni martinista páholy archívumában őriztek. A martinisták Rendje sohasem szűnt meg, és a Legfelsőbb Tanács elnöke, Dr. Gérard Encauses (közismert néven Papus), aki bevallottan kabbalista volt, csak 1916-ban halt meg. A lyoni archívumhoz egy másik híres kabbalista, az áruló abbé, Alphonse Louis Constant is hozzáférhetett, aki az Eliphas Lévi nevet vette fel. Eliphas Lévi egyik kiváló tanítványa, az okkultista Marseilles-i Spedalieri báró állítólag a "Hegyi Remete Testvérek Nagy Páholyának" tagja, a "Manicheusok Régi Megújított Rendjének" illuminátus testvére, a Grand Orient magas fokozatú beavatottja és a "martinisták magas illuminátusa" volt. Eliphas Lévi 1875-ben, halála előtt megjósolta, hogy 1879-ben egy politikai és vallási jellegű "egyetemes királyságot" fognak alapítani, amelynek királya az lesz, aki a "Kelet kulcsait a kezében tartja". A jövendölést tartalmazó kéziratot Spedalieri báró Edward Maitlandnek adta át, akitől a Rózsakeresztesek Angliai Társaságának vezetőjéhez került. Ő tette közzé azt angolul.

De - amint már láttuk - a kabbalizmus fő központja Kelet-Európában, míg a Rózsakereszteseké Németországban volt. Ez utóbbiak sugalmazására néhány évvel később Angliában egy új Rózsakeresztes Rend jött létre. Érdekes megállapítani, hogy a tizenkilencedik század nyolcvanas éveiben a titkos társaságok megújult formában a szocialista szervezkedéssel egyidejűleg jelentkeznek. Leopold Engel 1880-ban újjászervezte a Weishaupt által alapított Illuminátusokat, és ez - Guénon szerint - a továbbiakban "rendkívül gyanús politikai szerepet játszott". Ezt követően nemsokára, 1884-ben állítólag egy különös esemény történt Londonban. /Guénon, id. mű, 296. o./ A. F. A. Wood-ford tiszteletes, egy F (és M) a Farringdon Street-en egy antikváriumban éppen könyveket böngészett, amikor egy bizonyos, titkosírásos kéziratra bukkant. A kézirathoz egy német nyelvű levél csatlakozott. A levélben az állt, hogy ha a megtalálója érintkezésbe akar lépni a "Sapiens Dominabatur Astris" (a továbbiakban: S. D. A. = a bölcset a csillagok irányították) fedőnevű személlyel, vagyis c/o Anna Sprengel kisasszonnyal Németországban, további érdekes információhoz juthat.

Mindenesetre így mondta el a történetet a tiszteletes a Rend beavatottjainak, akik a titkosírással közölt utasításnak megfelelően elérhetők voltak. De ha emlékezetünkbe idézzük, hogy ugyanezt a történetet mondta el Cagliostro (amikor arról számolt be, hogy Londonban felfedezte egy bizonyos titokzatos George Cofton kéziratát, amire a maga egyiptomi rítusát alapozta), azon kezdünk el tűnődni, hogy egy kézirat elhelyezése olyan helyen, ahol nagy valószínűség szerint éppen olyan emberek találják meg, akik kellő szakképzettséggel rendelkeznek a megfejtésére, nem képezi-e egyikét a titkos társaságok hagyományos módszereinek, amely azt a célt szolgálja, hogy kitágítsák egy bizonyos titkos társaság befolyási övezetét anélkül, hogy elárulnák a társaság mivoltát, vagy felfednék irányító központját.

Ebben az esetben nagyszerűen sikerült, szerencsés egybeesés folytán az a tiszteletes, aki megtalálta a titkos írásos kéziratot, ismerte az S.I.R.A. két igen fontos személyiségét, Dr. Wynn Westcottot és Dr. Woodmant, akikhez elvitte a dokumentumot, és egy további szerencsés egybeesés révén ezek egyike éppen az a személy volt, aki előtt Eliphas Lévi jövendölt. Ez a két ember, akik pillanatnyilag az S.A. (Sapere Aude! = merjél szimatolni!) és M.E.V (Magna est Veritas = nagy az igazság) álnevet viselték, képesek voltak - részlegesen - megfejteni a titkosírásos kéziratot egy német személy segítségével. Ezután írtak S.D.A.-nak (vagyis Anna Sprengel kisasszonynak): közölték, hogy megfejtették a titkos írással írt szöveget és szeretnének további információkat kapni. Azt a választ kapták, hogy készítsenek részletes feljegyzéseket, és ha szorgalmasak, engedélyt fognak kapni arra, hogy megalakítsák az Angliai Rózsakeresztes Rend egyik elemi ágát.

Végül S.D.A. írt S.A.-nak és felhatalmazta, hogy aláírja az ő nevét minden okiratra vagy egyéb dokumentumra, ami a Rend alapításához szükséges és további rítusokat és tanítást ígért arra az esetre, ha az előzetesen alapított Rend sikeresnek bizonyul. S.A. és M.E.V most az S.I.R.A.-ból maguk mellé vették segítségül Macgregor Matherst, aki a D.D.C.F. (Deo Duce Comite Ferro = Istennel, a vezérrel, a gróffal és a vassal) álnevet viselte, s akinek több idő állt a rendelkezésére, és így képes volt kidolgozni hosszas és fáradságos munka árán a szabadkőműves stílusú rítust. 1888. március 8-án megfogalmazott tehát egy alapító okmányt a titkosírásos kéziratban megadott terv szerint, amelyet S.D.A. számára S.A., M.E.V és D.D.C.F. írtak alá. Mindhárman megkapták S.D.A.-tól a 4-7. tiszteletbeli fokozatot, és így "az Új Templom főnökeiként" ténykedhettek. Érdekes megjegyezni, hogy noha a titkos írásos kéziratban az utasítások angol és német nyelven lettek közölve, a Rend nevét ("Arany Hajnal") a következő - lényegében azonos jelentésű - héber szöveg kísérte: "Hevresz Zereh aur Bokher (A Reggel Felkelő Fényének Társasága"). Az utasítások között ezt olvashatjuk: Legalább szánalomból kerüljétek a római katolikusokat!". Valamint:

"A fényességet kérő jelöltet az oltár elé kell vinni, és arra kell kényszeríteni, hogy kötelezze magát titoktartásra kizárás, halál vagy árammal történő akaratbénítás büntetésének terhe mellett."
A Rend későbbi levelezéséből látható, hogy ezt az úgynevezett "büntető áramot" a vezetők tényleg alkalmazták a lázadókkal szemben.

Noha az "Arany Hajnal" tagjai később kapcsolatba kerültek Németországban az "ezoterikus szabadkőművesekkel", a Rendnek sem a rituáléja, sem a szervezete nem szabadkőműves jellegű, hanem inkább martinista, vagy kabbalista, mivel a Rend egész zavaros kifejezésmódja ellenére az egyiptomiaktól, görögöktől, illetve a hindu mitológiából kölcsönzött frázisok és szimbólumok között fel lehet fedezni az egész rendszer igazi alapját: a zsidó Kabbalát, amelyben mindhárom vezető szakértő volt, vagy azzá vált. Mathers franciából angolra fordította és magyarázó jegyzetekkel ellátta az "Ábrahám, a zsidó" című híres könyvet, Wynn Westcott pedig héberből angolra fordította a "Széfer Jecirah"-ot. Olyan témákról tartottak előadásokat a nagyközönségnek, mint a tarokk kártyalapok, geomantikus talizmánok vagy a Tetragramma.
A Rendet először kizárólag a három vezető irányította, de egy idő után - Woodman halála és Wynn Westcott lemondása miatt - Mathers lett az egyedüli főnök, aki bevallotta, hogy további utasításokat kapott a rejtett főnököktől a feleségén keresztül (aki Bergson egyik nővére volt), "tisztánlátás és tisztán hallás" révén. De a Rend igazi vezetői Németországban voltak, és a "Harmadik Rend rejtett, titkos főnökeiként" szerepeltek. Itt érdekes hasonlóság figyelhető meg a "rejtett elöljárókkal", akiktől a tizennyolcadik századi "Stricte Observance" tagjai - állításuk szerint - kapták az irányítást.

Az, hogy a Rend alapítása idején kik voltak ezek az emberek, nemcsak a külvilág, hanem még az angol beavatottak számára is titok maradt. S. D. A. azonosságát sohasem sikerült megállapítani, és a még titokzatosabb Anna Sprengelről sem lehetett hallani, amíg csak meg nem halt 1893-ban egy ismeretlen német helységben. A Rend legaktívabb tagja valójában Dr. Róbert Felkin M. D. volt, akit F. R.-ként ismertek (Finem Respice! = tartsd szem előtt a véget!), aki később bevallotta, hogy noha Németországban és Ausztriában meglátogatta a Rend öt templomát, képtelen volt felvenni a kapcsolatot a Rend rejtett vezetőivel, vagy megállapítani, hogy az eredeti kéziratok hogyan kerültek a tiszteletes kezébe, aki átadta azokat Wynn Westcottnak és Woodmannak. Felkin megállapítása szerint mindössze annyit tudott felfedni, hogy a kéziratok egy németországi páholyba beavatott ember ceremoniális feljegyzései, és a templom, amelyből származtak, "különleges templomként" működött a Kabbala alapján, a Rend angol ágához hasonlóan. Azt is megtudta, hogy az "Arany Hajnal" három alapítója közül egyik sem volt igazi rózsakeresztes.

A titkos társaságokban, illetve a forradalmi szervezetekben, ahol számos, vakon engedelmeskedő embert ismeretlen vezetők irányítanak, elkerülhetetlenül zavarosak az eszmények. Ez szükségképpen viszályok sorozatát idézi elő a tagok között, akik kölcsönösen azzal vádolják egymást, hogy nem ismerik a Rend igazi céljait. így például a londoni páholy szakított a Párizsban élő Mathers-szel, aki a titokzatos vezetőkre hivatkozva teljhatalomra tartott igényt. Két évig vezető nélkül maradtak, majd 1902-ben három új vezetőt választottak: Dr. Felkint (F. R.-t), Bullockot mint gondnokot (L. O. = Levavi Oculos = felemeltem szemem), aki az év végén lemondott és Brodie Innes-t (S. S.-t = Sub Spe = reménykedvén). Noha Mathers személyét elutasították, tanításához továbbra is ragaszkodtak, mivel az a rejtett vezetőktől származott.
Két évvel korábban drámai esemény történt 1898-ban. A. E. Waite (S. R. = Sacramentum Regis = a király szentsége) ajánlására egy meglehetősen baljóslatú személyiséget vettek fel a Rendbe: Aleister Crowleyt, az ismert mágikus írót. A sok álnevű Crowley ("Saint Germain gróf, "de Cagliostro gróf", és "von Offenbach báró" példájára) különböző nemesi címeket adományozott magának, így lett ő "Svareff gróf', "Lord Boleskine", "Rosenkreutz báró", de általában a Rendben úgy ismerték, mint P-t (Perdurabo = fennmaradok).

A kabbalista Crowley könyvet írt a gothai mágiáról és nem sokkal később, amikor az "Arany Hajnal" tagja lett, egy másik "testvérrel" mágikus kísérletekbe kezdett, ami varázsigéket, tárgyak "megszentelését", talizmánok használatát, jövendölést, alkímiát stb. is jelentett. Crowley 1900-ban Mathers-hez csatlakozott, aki Párizsban élt feleségével ("Glenstrae gróf, illetve grófné" volt az álnevük), és a Bodiniere Színházban, Isis titkainak újjáélesztésébe kezdtek. Ebben a tevékenységükben segítőtársat kaptak egy hírhedt asszony, Madame Horos (alias Swami) személyében. Ez az asszony azt állította, hogy ő az igazi S. D. A. Crowley úgy jellemezte őt, mint "nagyon bátor és szép asszonyt" és mint "jelentős hatalommal rendelkező vámpírt". Mathers azt mondta róla, hogy "valószínűleg a leghatalmasabb élő médium", de később egy rendtársának írt levelében megjegyezte: "Azt hiszem, ő és társai egy hatalmas titkos társaságnak a küldöttei és évek óta azon fáradoznak, hogy más Rendek tevékenységét, de különösen az én munkámat tönkretegyék."

Az asszonyról kiderült, hogy nem az igazi, a hiteles S. D. A. Férjével együttműködve Rendet alapított, amelyben az "Arany Hajnal" rítusait bűnös célra használták. Ezért férjével együtt vád alá vonták és kényszermunkára ítélték. Vagy e felkavaró élmény hatására, vagy azért, mivel (saját állítása szerint) "oktalanul vonzódott a gonosz erőihez, melyek túl hatalmasok voltak ahhoz, hogy ellenálljon nekik, és ezek a gonosz erők feltehetően a borzalmas Abramelin-démonok voltak" (azaz valószínűleg Mathers hatásáról volt szó), Crowley az erkölcsi lejtő útjára lépett. Ez volt tehát a helyzet akkor, amikor szakított a Renddel, és ugyanabban az időben történt az a drámai esemény, hogy váratlanul megjelent Londonban és (Mathers sugallatára vagy a saját ötlete alapján) betört a Rend helységébe. Fekete álarc volt az arcán, skót kockás kendő a vállán, óriási arany - vagy aranyozott - kereszt a mellén, és egy tőr az oldalán. Az volt a szándéka, hogy megszerzi a Rend birtokában lévő anyagot. Ezt a kísérletét a rendőrség "prózai" segítségével megakadályozták és kizárták a Rendből. Mindazonáltal az "Arany Hajnal" néhány szertartáskönyve és néhány más dokumentuma a birtokába került, és ezeket az újonnan alapított Rendjének folyóiratában közzétette.

Ez a folyóirat (amely népies kabbalisztikát és azzal párosuló ocsmány káromkodásokat tartalmazott) dicshimnuszokat zengett a hasisról, mivel Crowley a szexuális perverzitásokat kábítószerekkel kombinálta. Ez utóbbiak - úgy tűnik - csupán egy mániákus dühöngő rohamainak megnyilvánulásai voltak. De különcsége sokszor a legjobb csatornát biztosította a sötét tervek számára. A háború kitörésekor olyan őrült módon viselkedett, hogy a hatóságok a viselkedését nem politikai jellegű, felelőtlen, elfajult magatartásnak minősítették. A háború kitörése után így írt "hőstetteiről" a sajtó:

"Crowley 1914 novemberében az Egyesült Államokba ment, ahol közeli kapcsolatba került a német propagandistákkal. Egy német propagandalapnak, a hírhedt George Silvester Viereck lapjának, a New York Internationalnek a szerkesztője lett, és többek között közzétett egy cikket, amelyben trágár módon kirohanást intézett az angol király ellen és a német császárt dicsőítette. Crowley mellékesen okkultizmussal is foglalkozott, és úgy emlegették, mint 'bíborost'. Később a Szabadság-szobor előtt nyilvánosan elégette az angol útlevelét, az ír köztársaságiak szószólója lett, és színpadiasan 'hadat üzent' Angliának... Amerikai tartózkodása alatt kapcsolatba került egy 'Titkos Forradalmi Bizottság' nevű szervezettel, amely az ír Köztársaság megteremtését tűzte ki célul. Ő volt a szerzője a Franciaországban 1915-ben terjesztett háborúellenes felhívásnak is."

De térjünk vissza az "Arany Hajnalra"! 1903-ban törés következett be a Rendben. A. E. Waite, az egyik alapító tag kivált a Rendből sok társával együtt. Magukkal vitték - a Rend eredeti nevén kívül - a Rend páncélszekrényét és egyéb vagyontárgyait is. Az eredeti Rend a "Hajnali Csillag" nevet vette fel, és Dr. Felkin lett a feje.
Az előző évben a londoni páholy tagjai újra azt hitték, hogy a "Rejtett Harmadik Renddel" állnak kapcsolatban, és újult erővel azon fáradoztak, hogy felvegyék a kapcsolatot a németországi titkos főnökökkel. Ez a bizonytalanság még 1910-ben is tartott, amikor Felkin és Meakin eljutott Németországba, és sikerült találkozniuk a Harmadik Rend néhány tagjával, akik azt vallották magukról, hogy "igazi, eredeti rózsakeresztesek" és tudnak Anna Sprengelről és az angliai rendalapításról. Ezek nem a titkos, rejtett elöljárók voltak, hanem valószínűleg a Grand Orient ezoterikus szabadkőművesei. Ezek a testvérek azonban azt mondták nekik, hogy annak érdekében, hogy közöttük és az angol Rend között láthatatlan kapcsolat létesüljön, szükséges lenne, hogy egy brit testvér az ő oktatásuk alatt álljon egy évig. Ennek megfelelően Meakin különleges kiképzés végett Németországban maradt, s így "láthatatlan kapocsként" tevékenykedhetett a két ország között. Majd elzarándokolt a Közel-Keletre (szorosan követve a keresztény Rózsakeresztesek útvonalát), ami után visszatért Németországba, és úgy tűnik, ekkor került kapcsolatba egy olyan személlyel, aki magas fokban jártas volt az okkult tudományokban.

Ez a nevezetes ember Rudolf Steiner volt. Korábban a Teozófiai Társasághoz tartozott, és úgy látszik, bizonyos időn át kapcsolatban állt Leopold Engel újjáélesztett Illuminátusaival is. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy életének egy részében olyan emberekkel került érintkezésbe, akik Weishaupt tanítványai voltak. Ezeknek a főnöke az egyik pángermán titkos társaság vezetője volt, és valószínű, hogy ebbe a körbe tartozott a titokzatos S.D.A., akinek az irányítása alatt "az Arany Hajnal" megalakult.

Néhány évvel a háború előtt a még mindig teozófus Steiner megalakította saját társaságát, az Antropozófiai Társaságot, amely a nevét a XVII. századi rózsakeresztes Thomas Vaughan "Antropozófikus Mágia" társaságától kölcsönözte. A németországi Rózsakeresztesek látható feje Dr. Franz Hartmann, az "Ezoterikus Rózsakeresztes Rend" alapítója volt. Hartmannt igazi keresztény misztikusnak vélték, noha bizonyos kapcsolatot tartott fenn Engel Illuminátusai-val és még szorosabbat a Teozófiai Társasággal. Steinernek ugyanilyen kapcsolatai voltak. Valószínű, hogy egy olyan csoportot hozott létre, amely csupa titokzatos személyből állt, olyanokból, mint a Grand Orient szabadkőművesei és von Knigge báró, Weishaupt segítőtársának, "Philonak" nagyhírű unokája. Ez utóbbival Steiner az ingolstadti titkos konferencián találkozott, ahol az Illuminátusok első páholya 1776-ban megalakult. Akkor elhatározták, hogy újjáélesztik az illuminizmust keresztény misztikus vonalon (a keresztény misztikát az okkultisták igen "rugalmasan" értelmezték). Ugyanakkor Steiner a tanításába belevitte a gnoszticizmus, luciferianizmus, johannizmus és a Grand Orient-i szabadkőművesség bizonyos elemeit, míg a Rózsakeresztesek tanítását fenntartotta magasabb fokú beavatottjai számára. E tanítással kapcsolatban igen szűkszavú volt. Szerette tanítását "okkult tudománynak" nevezni, mivel felismerte, hogy "az igazi Rózsakeresztesek sohasem mondják magukat Rózsakereszteseknek".

Tehát a Rózsakeresztesekről társaságának csupán egy belső körében beszélt, amelyről nem szivárogtattak ki információkat a nyilvánosság számára, és amelybe majdnem olyan külsőségek mellett avatták be az újoncokat, mint a Grand Orientbe. Mégis a Kaliforniai Rózsakeresztesek tagjai, vagyis Steiner óceánon túli követői közül néhányan nyíltan rózsakeresztesnek vallották magukat és ugyanakkor magasabb szabadkőműves ismeretekre tartottak igényt. E csoport vezetőjének könyvében ezért azt az ünnepélyes kijelentést olvashatjuk, hogy Max Heindl szerint Éva az Édenkertben kígyókkal közösült, Káin a Luciferrel való közösüléséből származott, ettől az "isteni őstől" származik az emberiség legéleterősebb része, míg a többiek emberi szülők gyermekei.

Olvasóim bizonyára felismerik, hogy ez nem szabadkőműves legenda, hanem a zsidó Kabbala legendája, amelyet már fentebb idéztem. Lehetetlen megállapítani, hogy ez része volt-e Steiner tanításának, mivel igazi nézetét csak belső köre előtt fejtette ki. Még csodálói közül sem avatott be mindenkit a titkaiba. Ezeknek sem sikerült elérniük azt, hogy írásban vázolja előttük tanítását. Közben ők sem árulták el a beszervezendő újoncoknak, hogy egy titkos társaság tagjai. Ez teljesen összhangban van Weishaupt "célozgató testvéreinek" módszerével.

Azt, aminek az eredményét Steiner "okkult tudománynak" nevezi, így jellemzi egyik könyvében:

"Ezt a változást figyelheti meg önmagán az okkult tudományokkal foglalkozó személy: nincs többé kapcsolat a gondolat és érzés, illetve az érzés és az akarás között, kivéve, ha ő maga teremti meg ezt a kapcsolatot. A gondolat a cselekvésre csak akkor indítja, ha ő maga is akarja, és teljesen közömbösen állhat egy tárgy előtt, amelyre okkult gyakorlatainak megkezdése előtt rajongó szeretettel vagy izzó gyűlölettel tekintett. Ugyanígy megteheti azt is, hogy teljesen passzív maradjon egy olyan gondolat hatására, amely korábban cselekvésre sarkallta..."

El sem tudom képzelni, hogy az okkultizmus veszélyeit világosabban ki lehetne fejteni, mint ahogy ez a szöveg tette. Weishaupt mondotta: "Én nem tudom az embereket úgy használni, ahogy rájuk találok, hanem át kell formálnom őket". Dr. Steiner megmutatja, hogyan valósítható meg ez az átformálás. Az úgynevezett okkult gyakorlatok által (amik valójában csupán hathatós szuggesztiót jelentenek) a velünk született cselekvési késztetések megsemmisíthetők: az okkult gyakorlatokat űző személy nem reagál többé a szép vagy a rút, a jó vagy a rossz pozitív, illetve negatív késztetéseire, amik mindeddig - öntudatlanul - létezésének törvényeit alkották. Ezáltal nemcsak a tudatos tevékenysége, hanem a tudatalattija is egy másik személy irányítása alá kerül. Ha valóban ez volt az a módszer, amelyet Dr. Steiner és követői alkalmaztak, akkor van bizonyos alapja Róbert Kuentz ítéletének: "Steiner olyan okkult gyakorlatokat agyalt ki, amik az értelmet tehetetlenné teszik, az egyéni készségeket lerontják." /1 Robert Kuentz: "Le Dr. Steiner et la Théosophie actuelle" ("Dr. Steiner és a tényleges teozófia") című cikksorozat a Le Feu-ben (1913. október, november, december)./

Mi az igazi motívuma az olyan társaságoknak, mint amilyen a "Hajnali Csillag", illetve az, amely Steiner mögött állt? Ez titok maradt nemcsak a külvilág számára, hanem még a "beavatottak" előtt is. Egymást követték azok a bátor "zarándokok", akik a rejtett vezetők kiléte után érdeklődtek. Ezek a kérdezősködések csak a Steinerrel való további találkozókon értek véget. Mégis újra meg újra feltámadt az emberek lelkében az örök vágy az okkult ismeretek után, és az asztráli üzenetek további erőfeszítésekre sarkallták a Testvéreket. A hozzájuk intézett egyik biztatás így szólt: "Lépjél túl Steineren! Nem ő a kutatás végső célja. Sok komoly tanulóval fogunk kapcsolatba kerülni, akik a Rend igazi mestereihez vezetnek bennünket. Ezek olyan hatással lesznek ránk, hogy nem lesz helye további kételyeknek."

Itt megfigyelhető egy érdekes párhuzam a Vegyes Szabadkőművességgel, mert amíg annak páholyaiban a letakart kép Ragocsky vagy valaki más, Ausztriában vagy Magyarországon élő ember személyében állítólag a "Mestert" ábrázolja, ugyanígy a Hajnali Csillag tagjai Ausztriában vagy Németországban keresik a rejtett vezetőket és Rendjüknek "igazi Mesterét". A Vegyes Szabadkőművesség a Nagy "Világtanító" Király, illetve Messiás eljöttét 1926-ra teszi, és a Hajnali Csillag szintén 1926-ra várja azt, hogy a keresztény Rózsakeresztesek újra megjelenjenek /Az általános sztrájk éve./. Sok más hasonlóság van még a két Rend eszmevilága között, például a "Csillagfény", a "Nagy Fehér Páholy" és a "Nagy Mű" eszméje; ez utóbbi által éri el törekvései végső célját "Kelet és Nyugat egyesítését" mindkét Rend. Ezért feltétlenül arra kell gyanakodnunk, hogy titkos kapcsolataik vannak, sőt talán még közös központjuk is van, jóllehet a Vegyes Szabadkőművesség és a Hajnali Csillag tagjai úgy képzelik, hogy Rendjeik teljesen függetlenek egymástól, és valójában alig tudnak egymás létezéséről.
Ebben az összefüggésben érdekes szemügyre venni a szóbanforgó két társaság politikai törekvéseit.

Noha a francia Vegyes Szabadkőművesség párizsi irányítás alatt áll, az angol Vegyes Szabadkőművesség nem tűnik franciabarátnak. Ellenkezőleg: páholyai (a Jules-Breton Rue-n lévő Nagy Páholyhoz hasonlóan) látható módon az egyetemes testvériségnek ugyanazt a formáját alkalmazzák, ami főképpen Németország érdekeit szolgálja.

Noha a Hajnali Csillag azt állítja, hogy kizárólag az okkult tudományokkal foglalkozik, és távol tartja tagjait a Vegyes Szabadkőművességtől (ez utóbbi politikai tendenciái miatt), mindazonáltal még mindig át van itatva német befolyással, mivel kezdettől fogva titkos német irányítás alatt áll, amint láttuk. Ez a befolyás a háború alatt annyira nyilvánvalóvá vált, hogy egyes hazafias tagok, akik a társaságba jóhiszeműleg azzal a szándékkal léptek be, hogy az okkult tudományokkal foglalkozzanak, energikusan tiltakoztak, és emiatt szakadás következett be. Ezért - a Vegyes Szabadkőművesség tagjaihoz hasonlóan - a tisztánlátók felismerték, hogy oktalanság külföldi irányítás alá helyezni magukat. Azt, hogy ez nem képzelt veszély volt, a néhány évvel korábbi és most közreadott levelezés mutatja. Amint emlékezetes, Weishauptnak és a tizennyolcadik századi Illuminátusoknak az volt a nagy céljuk, hogy minden létező szabadkőműves és okkult társaságot ellenőrzésük alá vonjanak. Ez volt az álma Rudolf Steinernek és más országokban lévő követőinek is, akik egy bizonyos "Nemzetközi Szövetség" alakítását tervezték. Egy Nemzetközi Szabadkőműves Iroda felállításának gondolata Svájcból indult ki, amint láttuk.

Ugyanezt a gondolatot alkalmazták a titkos társaságokra is, olyan értelemben, hogy az olyan társaságok, mint a Rózsakeresztesek, a Teozófiai Társaság, a különböző keretű Vegyes Szabadkőművesség, az egymástól elszigetelt okkultisták és a többi hasonlók német irányítás alá kerüljenek. Ennek a javaslatnak a merészsége - úgy látszik - túl sok volt még a Hajnali Csillag egyes, nemzetközi gondolkodású tagjainak is. Az erről folytatott viták során rámutattak, hogy bármilyen szép is legyen ez a terv, számolni kell a Rendek tagjainak bizonyos fokú angol lelkiségével. Még Besant asszony követőit is, akiket a Vegyes Szabadkőművesek irányítottak, úgy jellemezték, mint olyan csoportot, amely "nagyszámú unatkozó asszonyt vonz, akiknek elég idejük van arra, hogy egy kis okkultizmust űzzenek ötórai teájuk mellett". Ezért még ezek is azt kérdeznék: "Hogy jönnek ahhoz ezek a németek, hogy ebbe beleavatkozzanak?"

De a nemzetközi irányítás legfőbb akadályának az angol szabadkőművességet tartották, amelyhez az okkult tudományokkal foglalkozóknak egy része (köztük a Rózsakeresztesek Angliai Társaságának valamennyi tagja) tartozik. "Az angol szabadkőművesség büszke az 1717-es Nagy Páholyra, a világ anyapáholyára. E szabadkőművesek büszke, féltékeny, öntörvényű testületet alkotnak. A Vegyes Szabadkőművesség a franciaországi Grand Orientből származik. Az angol szabályok szerint illegális testület. Az angol szabadkőművesek nem működhetnek együtt a Vegyes Szabadkőművesség tagjaival... Ha az Angol Nagy Páholy azt hallja, hogy valami, amit 'ezoterikus szabadkőművességnek' neveznek, ilyen forrásból származik, és azt az egykori Teozófiai Társaság tagjai, illetve egy berlini személy vezeti, nem fogja megvizsgálni, hogy ki az a Dr. Steiner, vagy mi az ő munkájának a természete, hanem egyszerűen azt fogja mondani: 'A Szabad és Elfogadott Szabadkőművesek közül egyetlen angol szabadkőműves sem csatlakozhat olyan társasághoz, amely ál-szabadkőműves rítusokkal működik, vagyis a szabályszerűen befogadott szabadkőművesek közül senki sem vehet részt olyan összejövetelen, illetve nem lehet jelen ennek a törvénytelen testületnek egyik fokozatában sem.' Ha Angliában kontinentális szabadkőműves páholyt akarnának alapítani, Dr. Steiner nehézségekbe ütközne a szabadkőművesek részéről. Ez igen komoly dolog..." /Meakin levele Walleen báróhoz az S. M. tagjához./

Ez az egyik legszebb elismerése az angol szabadkőművesség érdemeinek, mert azt bizonyítja, hogy a jelenlegi szabályzata és irányítása mellett a legfélelmetesebb akadályát képezi az idegen, illetve felforgató titkos társaságok beszivárgásának. Ezért a szabadkőművesek és a római katolikusok azok, akik a titkos társaságok sikerének elismerten legfőbb akadályozói. De a szabadkőműveseknek nagyon is tudatában kell lenniük annak, hogy ezt az ellenállást a szabadkőműves testületen belül árulók által meg akarják törni, akik miután kötelezettségeik ellenére valamely illegális titkos társasághoz csatlakoznak, a páholyokban toboroznak ügynököket. A fenti megjegyzések ugyanis egy olyan angol szabadkőművestől származnak, aki egy külső szabadkőművessel összejátszva elhatározta, hogy behatol a szabadkőművességbe egy olyan módszerrel, amelyet forradalmi szóhasználattal "belülről való fúrásnak" neveznek. Az ő szavait idézve: "Nekik belülről kell kavarni, nem kívülről!"

Ez több különböző módon valósítható meg: vagy úgy, hogy kontinentális szabadkőművesek beavattatják magukat az ortodox szabadkőművességbe, és azután terjesztik tanaikat a páholyokban, vagy úgy, hogy az ortodox szabadkőművesek közül toboroznak tagokat, és azokat propagandistáknak használják saját testvéreik felé. Azért hangzott el az a javaslat, hogy kerüljék az "ezoterikus szabadkőművesség" elnevezést, alkalmazzanak Angliában elfogadott rítust és "tisztekként" a különböző titkos társaságokból származó "vegyes csoportot" alkalmazzanak, hogy ne keltsenek gyanút. Ezt a tervet eléggé sikeresen végre is hajtották, és egy nemrégi konferencián, amelyet magas fokozatú kontinentális szabadkőművesek tartottak a leghíresebb személyiségek elnöklete alatt, érdekes volt észrevenni, hogy a különböző titkos társaságokat olyan személyek képviselték, akiket a nyilvánosság egymástól elszigetelt szabadkőműveseknek hitt, akiket kizárólag a filozófiai spekuláció érdekel. De ideje, hogy áttérjünk még egy másik titkos csoportosulás kérdésére, amelyre a konferencia mint a "Világosság" csoport tagjaira hivatkozott.

Ez a társaság, amelynek a neve és a bevallott céljai különösen az illuminizmusra emlékeztetnek, először Franciaországban hallatott magáról, és olyan emberek irányították, akik a háború alatt aktív nemzetellenes propagandát folytattak. Ezek egyike volt Henri Barbusse, a "Le Feu" ("A tűz") című háborúellenes regény szerzője (ezt a könyvet nagy ujjongással fogadták az illuminizmus hívei ennek az országnak a sajtójában). Noha ez külsőleg francia szervezet, a Világosság igazi sugalmazói németországi zsidók és a tanítása is lényegileg zsidó gondolat. Tagjai között nagyszámú zsidót találhatunk, elsősorban Közép-Európában. Az osztrák csoport nyitó gyűlésén a jelenlévők 80 %-a zsidó származású volt. A Világosság alapeszméje a nemzetköziség: a nemzetek és az országhatárok megszüntetése, a pacifizmus, illetve a nemzetek közötti háborúk osztályharccal való helyettesítése. E cél érdekében hajlandó felhasználni minden felforgató tant, bármilyen filozófiai iskolához tartozzék is.

Ezért, noha a vezetők hitvallása bevallottan a szocializmus, minden további nélkül együttműködnek a szindikalistákkal, anarchistákkal és minden rendű és rangú forradalmárral. Propagandát folytatnak a szakszervezetekben és a különböző munkásszervezetekben, néhányan titkosan a kommunisták soraiban is. A Világosság tagjainak valójában csaknem minden felforgató csoportba sikerült behatolniuk, még a messzi Új-Zélandban is, ahol a társaság Wellingtonban tart fenn ügynökséget és terjeszti a legvadabb forradalmi tanokat és irodalmat.

De mialatt a "proletariátust" a saját további céljaira használja fel, a Világosság világnézete alapvetően antidemokratikus. Tevékenysége a munkások igazi problémáinak megoldásához egyáltalán nem járult hozzá. Ennek a csoportnak a terve (amit a francia sajtó újabban a "humanizmussal álcázott kannibalizmus legragyogóbb iskolapéldájának" jellemez) nem más, mint a szocialista értelmiségiek egyfajta nemzetközi hierarchiájának létrehozása, amelynek tevékenysége azt célozza, hogy világszerte és láthatatlanul befolyást gyakoroljon az irodalomban, a nevelésben és a tudományos körökben. Ezért a Világosság tagjai (ugyanolyan gondosan, mint Weishaupt emberei) mindent elkövetnek azért, hogy ne ismerjék fel őket és ne tudják meg róluk, hogy "illuminátusok". így Angliában és másutt az emberek, amikor olvassák bizonyos közismert szerzők műveiben a kirohanásokat a fennálló társadalmi rend ellen, bizonyára zavartan csodálkoznak, hogy ezek a civilizáció áldásai között élő emberek miért kívánják annak pusztulását, de nem is álmodják, hogy mindez nem egy ember agyának terméke, hanem egy társaság által terjesztett propaganda, és ez a társaság, annak köszönhetően, hogy vezető tagjai magas állásokat töltenek be és tagjai sorában sok olyan író van, aki ilyen eszméket hirdet, befolyásolni tudja az irodalmi világot, és biztosítani képes bármely közleményének sikerét.

A Világosság szervezete éppen ezért közelebb áll Weishaupt rendszeréhez, mint bármely más társaság szervezete, amely ebben a fejezetben szerepel. Noha a legszorosabb értelemben vett titkos társaság, semmiképpen sem okkult szervezet, következésképpen nincsen saját rítusa, hanem - a korai Illuminátusokhoz hasonlóan - elismeri, hogy hasznos, ha a szabadkőművességen át fejti ki a tevékenységét. A Világosság valójában a Grand Orient tartozéka és párizsi páholya szabadkőműves fennhatóság alatt áll. Mindazonáltal érdekes lenne tudni, hogy a Grand Orienttel való szövetkezés a Világosság vezetőinek a csoport létrejötte után jutott-e eszébe, avagy a Grand Orient egyik belső köre határozta el a csoport létrehozását. E belső kör kérdésére vissza fogunk térni egy következő fejezetben.

Ilyenek tehát a főbb titkos társaságok, amelyek Angliában működnek, de a kisebb titkos, illetve félig titkos mozgalmak között megemlíthető a Hűségesek különös szektája, amely bizonyos mértékben a drúzokhoz hasonlít, akik Londonnak egyik, különösen csúf külvárosában találhatók. Ennek a szektának "Ősi Alapítója" egy sereg írás szerzője. Ezek az írások azt hangoztatják, hogy az ember ne engedje magát félrevezetni a hamis istenek által, hanem "Jahvét, az egyedüli Teremtőt" tisztelje, ugyanakkor ez a szerző az államosításban látja minden szociális baj orvoslását. Fontainebleauban van egy másik társaság is: az Ember Harmonikus Fejlődését Szolgáló Intézmény, amelynek Gurdjieff és Uspenski a vezetői. Ez a társaság az ezoterikus elmélkedést egyfajta rendkívül sovány étrenddel és kemény fizikai munkával párosítja. Mellesleg érdekes megjegyezni, hogy a Euritmika néven ismert mozdulat művészeti mozgalom (amelyet nem szabad összetévesztenünk Dalcroze rendszerével, amelyet csak Angliában tartanak számon Euritmikaként) az utóbbi társaság történetében fontos szerepet játszik, akárcsak Steiner Rendje, a Hajnali Csillag és az orosz bolsevikok mozgalma. /Bertrand Russell: "The Practice and Theory of Bolshevism" ("A bolsevizmus gyakorlata és elmélete"), 65. o. (1920)/

Mindezen mozgalmak vizsgálata után egy kérdés elkerülhetetlenül felmerül a kritikus elme számára: van-e ezeknek valami reális jelentőségük? Képes-e néhány száz, vagy akár néhány ezer ember, akiket nagyrészt a kíváncsiság vagy az unalom vonzott ezekbe a társaságokba (amiknek a nevét nem is ismeri a társadalom), komoly befolyást gyakorolni a világ sorsára? Biztos, hogy hiba lenne túlértékelni ezeknek a társaságoknak a hatalmát, mert ha így tennénk, valójában a vezetőik kezére játszanánk, akik Weishaupttól kezdve mindig úgy akarják magukat beállítani, mint akik a világegyetem sorsát irányítják. A hatalom utáni vágy újoncaik számára csalétek, akikkel azt akarják elhitetni, hogy "egy szép napon a Rend az egész világ felett uralkodni fog". Ám, amíg elismerjük ennek a nézetnek az ostobaságát, akkor is tévednénk, ha lebecsülnénk ezeknek a társaságoknak a jelentőségét, mivel bizonyítékaink vannak arra, hogy a háttérben nagyobb szervezetük van.

Lehet, hogy a Hajnali Csillag, sőt még a Teozófiai Társaság is összes ágazatával együtt /A Teozófiai Társaság "kiegészítő tevékenységei" között megemlítendő a Liberális Katolikus Egyház, a Holnap Polgárainak Egyesülete, a Szolgálat Testvéreinek Rendje, az Aranylánc, a Kerekasztal Rendje, a Szociális Újjászervezés Irodája, a Vakírás Ligája, a Teozófiai Oktatási Társaság, stb./ önmagában jelentéktelen társaság, de az európai politikában jártas emberek körében van-e, aki azt mondaná, hogy a Grand Orient kicsi vagy jelentéktelen szervezet? És nem látjuk-e a kisebb titkos társaságokat vizsgálván, hogy ez a nagyobb szabadkőműves hatalom áll a hátterükben? A titkos társaságok mi több azért is jelentősek, mert fontos tünetek és (noha lehet, hogy a páholyaikban vagy a tanácskozásaikon végzett munkájuk jelentéktelen) az általuk létrehozott kollektív erővel befolyásolni tudják a közvéleményt, és olyan eszméket tudnak elültetni az őket körülvevő világban, amiknek messzemenő következményeik vannak.

Mindenesetre a titkos társaságok létezésének ténye véglegesen eldönti azt a vitát, hogy a felforgató (sőt gyűlöletes) társaságok csupán régmúlt dolgoknak tekinthetők-e. Ezek a megdöbbentő rítusok, ezek a furcsa, perverz szertartások, amelyeket a sötét korokhoz kapcsolunk, napjaikban is folytatódnak körülöttünk. Még mindig realitás az illuminizmus, a kabbalizmus, sőt a sátánizmus is. Copin Albancelli 1908-ban azt állította, hogy a körülmények folytán bizonyítékok állnak rendelkezésére, hogy:

"Bizonyos sátánista szabadkőműves társaságok igenis léteznek. Nem olyan értelemben, hogy a Sátán jelen van a gyűléseiken, ahogy azt Léo Taxii romantikus meséje állította, hanem úgy, hogy beavatottjaik a Sátánt tisztelik. Ezek a Sátánt igaz Istenként imádják és a keresztények Istene iránt, engesztelhetetlen gyűlöletet éreznek, akit csalónak mondanak. Van egy formulájuk, ami jól kifejezi lelki állapotukat, s ez:
G.. E.. A. A.. L.. H. H. H.. A.. D. M. M . M..,
'Dicsőség és szeretet Lucifer iránt, gyűlölet, gyűlölet, gyűlölet Isten iránt, aki átkozott, átkozott, átkozott!'

(Ugyanez a két alacsony szabadkőműves fokozatban, ahol az igazi titkot leplezik, így hangzik: "Dicsőség a Világegyetem Nagy Építészének.")

Azt vallják ezekben a társaságokban, hogy Lucifernek nem tetszik, amit a keresztények Istene parancsol, és minden kedvére van, amit Isten tilt. Meg kell cselekedniük tehát mindazt, amit a keresztények Istene tilt, és a parancsaitól úgy kell menekülniük, mint az égő tűztől. Mindezt sajnálattal ismétlem, de minderre bizonyítékaim vannak. Százával olvastam olyan dokumentumokat, amik e társaságokra vonatkoznak, s amik közzétételét nem engedélyezték. Ezek a dokumentumok a kérdéses csoportokhoz tartozó férfiaktól és nőktől származnak." /"La Pouvoir Occulte contre la France" ("A titkos hatalom Franciaország ellen"), 291. o./

Nem állítom, hogy minden angliai titkos társaság tudatosan a Sátán kultuszát űzi, de rengeteg olyan dokumentumot láttam, amik Angliában olyan titkos csoportokra vonatkoznak, amelyek a Sátánhoz fohászkodnak, betegségekre, az erkölcs hanyatlására vezető tetteket hajtanak végre, perverzitásokat művelnek, amik nagyfokú lelki elfajulásra vezetnek, sőt e társaságok tettei bizonyos esetekben halálos végűek is lehetnek. A beavatottak saját szájából hallottam rettenetes élményeikről szóló beszámolókat. Néhányan még azt is kérték tőlem, hogy vigyem ezt az ügyet a hatóságok elé.

Ám - sajnos - nem létezik olyan állami hivatal, amely a felforgató mozgalmak vizsgálatával foglalkozna. Mivel azonban mindezek a mozgalmak mélységesen összefüggnek a forradalmi agitációval, fel kell figyelniük ezekre azoknak a kormányoknak, amelyek meg akarják őrizni a jogot, a közrendet és a társadalom erkölcsét. Tény, hogy éppen tanításaik és gyakorlataik furcsasága biztosítja a sértetlenségüket. Ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy akár olyan az energiájuk, amit "természetfelettinek" szoktunk nevezni, akár pusztán az emberi elme erejével dolgoznak, a gonoszság készségével rendelkeznek és nagyon sikeresek az igazság iránti érzék felszámolásában és a szexuális perverzitások terjesztésében.

Az egyik beavatott személy véleménye szerint, aki évek óta a Hajnali Csillaghoz tartozik, az általuk alkalmazott, "Kundalini" néven ismert erő egyszerűen elektromágneses energia, amelyből a szexuális késztetés is részesedik. A beavatottak tudják, hogyan kell ezt az elektromágneses energiát működtetni. "Ezeknek a társaságoknak látszólagos spiritizmusa mögött a 'láthatatlan kéz' nem más, mint a nagyon kifinomult és ravasz hipnózis és szuggesztió rendszere." Továbbá ennek a csoportnak a célja (az összes ezoterikus felforgató Rendéhez hasonlóan) a mozdulatművészet, az elmélkedések, a szimbólumok, a szertartások és a különböző formulák segítségével aktivizálni ezt a szunnyadó erőt és hamis "megvilágítást" létrehozni, biztosítani a spirituális "tisztánlátást" és a "tisztán hallást". A Rend szertartásainak hipnotikus hatásuk van. Hipnózis és szuggesztió révén olyan légkört teremtenek, ami lehetővé teszi, hogy a tagok készséges eszközök legyenek irányítóik kezében. Ugyanez a beavatott az alábbi következtetéseit közölte velem a kérdéses csoportra vonatkozóan (és engedélyt adott, hogy szóról-szóra idézzem):

"Meg vagyok győződve, hogy mi mint Rend egy nagyon gonosz társaság hatalmába kerültünk, amely rendkívül jártas mind az okkult, mind az egyéb tudományokban, noha nem csalhatatlan. A fekete mágia, vagyis az elektromágneses energia, a hipnózis és a hatásos szuggesztió az alkalmazott módszerük.

Meggyőződésünk, hogy a társaságot egy bizonyos »Nap Rend« irányítja, amely ugyanolyan jellegű, mint az Illuminátusok Rendje, ha ugyan nem éppen róluk van szó.

Az ok, amiért ők (az ilyenfajta összes Rend vezetői) annyira foglalkoznak Krisztussal és a szentségekkel, különösen a beavatás előtt, úgy gondolom, ugyanaz, amiért az átváltoztatott szentostyát használják a fekete mágiában. A keresztények által művelt átváltoztatás (illetve a szentségek) saját céljaikra való alkalmazása az épületeket, illetve személyeket, mind a fekete, 'mind a fehér mágiának; mind a Legfőbb Jónak, mind a Legfőbb Gonosznak' alkalmasabb befogadójává teszi. Mihelyt a beavatás megtörtént és a személy fölötti uralom már tökéletes, nincs többé szükség az egyházra, illetve a szentségekre.

A beavatás alkalmával azt mondották nekünk: 'E társaság iránti kötelezettségeitek nem lesznek összeférhetetlenek állampolgári, erkölcsi, illetve vallási kötelezettségeitekkel.' Mi viszont most már meg vagyunk győződve, hogy ez a Rend teljesen ellentétes mindezekkel. Ezért kötelezettségeink e társaság iránt semmissé váltak.

Azt mondták nekünk, hogy mindaz, ami Oroszországban és másutt történik, azoknak a nemzetközi titkos erőknek tulajdonítható, amiket a nemzetközi Felforgató Ezoterikus Páholyok tartanak mozgásban. Ismeretes azonban, hogy ugyanennek a nemzetközi ezoterikus szabadkőműves páholynak különböző ágai vannak, és vannak olyan ágak, amelyek a halált hozó tevékenységüket közöttünk végzik. Úgy tűnik, hogy Anglia éppen úgy, mint a kontinentális Európa hipnotikus álomba szenderült, még legjózanabb politikusaink is bénultnak tűnnek, és mindaz, amibe belefognak, ostobasággá válik. Van-e olyan államhatalom, amely megérti mindezt és tudatára ébred annak a veszélynek, hogy mind az országot, mind az egyeseket pusztulással fenyegetik azok az erők, amik a romboláson és a világforradalmon munkálkodnak?"
A mozgalom belső köreiből származó ezen nyilatkozatokat ismervén, hogyan gondolhatja bárki is, hogy az illuminizmus halott, és a titkos társaságok nem jelentenek veszélyt a keresztény civilizáció számára?



In.:
Nesta Webster:
Titkos társaságok és felforgató mozgalmak.
Rózsakeresztesek fejezet.