2013. március 30., szombat

Hamvas Béla a nőkről...


"A férfi pedig a nőt önkéntelenül annak a lénynek tartotta és tartja,
aki érthetetlenül és irracionálisan van itt...Egy kicsit kilóg; magán
viseli a későbben keletkezett bélyegét. És amint kivétel nélkül mindig
lenni szokott, éppen, mert későbben keletkezett, és a többihez nem
simul, a hibát nem is küszöböli ki és nem is tünteti el. Többé-kevésbé
jó megoldás, de csak megoldás. Abba az egészbe, ahová került, nincsen
szervesen belenőve. Ezért a nő mögött mindig megérezni az eredeti,
veszedelmes mulasztást, valami űrt vagy sötétséget, vagy szakadékot. A
nő az embernek nem az, ami az állatnak a nőstény; mert a nőstény az
állatvilágba beletartozik, és kezdettől fogva ott volt, és onnan nem
látszik ki. A nő kiütközik. A nő kétszeresen nyugtalanító: világ
helyénél fogva, mert az ember elől veszélyt takar el, és lényénél
fogva, mert a férfival nem egykorú és egylényű. Mintha a ház falában
valahol rés maradt volna, s a követ utólag foltozták volna be, amely a
többihez már teljesen nem alkalmazkodhat."


Hamvas Béla: Héloise és Abélard

"Minden szép nőből végül is drágakövet lehetne készíteni. Vagy bort.
De akkor nem kristályosítani kellene, hanem feloldani."

"Ha nő jönne hozzám és azt kérdezné, hogyan lehet szép, azt
válaszolnám neki: Eredj a napra, kedvesem. Csak az lehet szép, ami a
napon van. Nézd meg tested rejtett részeit, olyanok, mint a vakok. Ha
ruhádat leveszed, a fénytől elszokva tanácstalanul pislognak.
Szomorúak az ilyen vaksi combok, és nincs szánalomra méltóbb, mint az
ilyen sötétségben tartott szép, bársony has. Nem láttál még fürdőben
olyan nőt, aki még soha nem mert levetkőzni, aki ingét még
nászéjszakáján se vetette le? Milyen buják, mennyivel bujábbak azok a
tagok, amelyeket még most is a sok ruha takar. Napot! Napot minden
kicsiny helyecskének, hogy szemét ki tudja nyitni, felszabaduljon és
öntudatos legyen. Öntudatos és szemérmes, mert a kettő egy. Fel tudja
tárni magát és elrejteni. A sötétségben tartott has, ha a napra kerül,
hirtelen, szegényke, nem tud szemérmes lenni, rémüldözik, és nincsen
étvágyrontóbb, mint az ilyen önmagát nyitva felejtett tag. Napot!
Dobjátok le ruháitokat és eresszétek magatokhoz a fényt, és olyanok
lesztek, mint az istennők szobrai. De nehogy azt higgyétek, hogy ez a
modern meztelenségkultusz, vagy a vörösre égetett bőr, az szép. Ez
csak olyan tévelygés. Ahhoz, hogy szép legyél, járj minden nap tíz
percig meztelenül, ha lehet férfitükör előtt. Meg fogod tanulni, hogy
nem szabad homályban élni. Nem szabad, hogy rajtad a tudattalan
uralkodjék. Fel kell szabadulni. Nem szabad fénytelen életet élni.
Napot! Napot! A fülledt ruhapára elpárolog, és olyan illatos leszel,
mint a tenger. Mint a bor."


Nincsenek megjegyzések: