A szolipszizmus bírálata

Az elmegyógyintézetben öt ápolt ül körbe egy asztalt. Valamennyien leereszkedően, picit hamiskásan mosolyogva, de jóindulattal szemléli a többieket. Valamennyien tisztában vannak ugyanis, hogy a másik négy valójában káprázat és Én..., Én vagyok Napóleon!

Napóleon.

Carl Rogers humanisztikus pszichológus, az egyetemi pedagógiai és pszichológiai továbbképzések oszlopszentje szerint: 

"Ádám bukása volt az első szabad tett "  

(Tehát a Bűnbeesés erény, íme a Fordítottság! Innen érthető, miért hívják a pszichológusokat modernista papságnak, tisztelet a kivételnek.)

Folytassuk Rogers-al:

„az isten parancsának való engedetlenség valójában a kényszertől való megszabadulásunkat és az értelem kezdetét jelentette!”. 
Számára az önmegvalósítás az erény, nem az Istennek való engedelmesség (illetve az önmegvalósítás nem az Istennek való engedelmesség).

Nos, „ez az önmegvalósítás az ’Egyet’-et involválja, mert a vallásos tapasztalás a mindennel való egység megtapasztalása, ami az ember világhoz való – gondolat és szeretet által megragadott – kapcsolódásán alapul.(…)

New Age-szövegünk definíciója szerint a „transzperszonális” kifejezés „a lét vagy tudat azon dimenzióit jelöli, amelyben az egyének egy közös identitás részesei; azokat a dimenziókat, ahol mind egyek vagyunk.” Az önmegvalósítást most már önmagában való célnak tekintik, függetlenül másokra gyakorolt hatásaitól. Ahogy magunkban fölfedezzük az Egyet, tetteink révén a lehető leghathatósabb módon kiárasztjuk potenciálját. Hogy mi ez a mód, azt az önvaló tudja a legjobban. Mivel a személyes tapasztalás egyenlő a realitással, az ember megváltoztatja a realitást azzal, hogy az önvalóra koncentrál. Saját tapasztalásom teljes tudatossá tételéhez maradéktalanul el kell fogadnom az adott tapasztalást úgy, ahogy van. Bármilyen önmagam vagy mások általi követelmény, hogy például másmilyen legyek, mint amilyen vagyok, gyengíti a kapcsolatomat azzal, amit valójában megtapasztalok. Ez természetesen tiszta szubjektivizmus vagy filozófiai szolipszizmus. Egyszerűbben fogalmazva pedig nárcizmus. (…)

Amikor a keleti vallások feljogosítanak olyan mantra alkalmazására, mint az aham Brahma, vagyis „én vagyok Brahman”, ezzel nem annak az ígéretnek a realitását hirdetik, amit a Kígyó tett Évának: „és olyanok lesztek, mint az Isten”. Hanem inkább azt szolgálják , hogy az arra kvalifikált egyénbe véssék a transzcendens Isten őbenne való immanenciájának felismerését. Ahogy szent Pál mondotta, „élek én, de már nem én, hanem Krisztus énbennem”. Amikor a modern pszichológia zűrzavarába merült nyugatiak ilyen formulát használnak, összetévesztik az alacsonyabb ént vagy egót Platón immanens daimón-jával. A végeredmény pedig pontosan a Sátán ígéretének elfogadása lesz. Ahogy George Leonard, az Esalen munkatársa mondja: „olyanok vagyunk, mint isten, mindenhatók és mindentudók.”

Lényegében Rudolf Steiner és a humanisztikus pszichológusok,

főleg az öreg korára okkultizmusba merülő
Carl Rogers valamint Abraham Maslow dolgozták ki a New Age vallását az USA béli Esalen Intézetben. 

Például a "teremtő gondolat elv" merő szolipszizmus, az Ész (Fényhozó) kultusz egy formája.
Mindazonáltal nincs új a nap alatt. Mint Rama Coomaraswamy, szívsebész, majd pszichiáter, végül katolikus pap fogalmaz: "A New Age egyáltalán nem új, az ember bukása óta jelen van."

(…)

A tévedés itt egyértelműen a kétféle én – vagy katolikus terminológiával élve a személyiség és az egyéniség – konfúziója. Az ember személy, mert nem csak testtel és nem csak vegetatív és animális lélekkel bír, hanem különösen mert spirituális és halhatatlan lélekkel rendelkezik. Az ember személyiségének fejlesztése ezeknek a speciális attribútumoknak a hasznosítása, amelyek lehetővé teszik, hogy isten életének részesei legyünk. Az ember egyéniségének fejlesztése viszont, amiről New Age összefüggésben van szó, önző léthez és életmódhoz vezet, amelyben az ember saját szenvedélyeinek rabjává lesz, és arra törekszik, hogy magát helyezze mindennek középpontjába.

A New Age másik tévedése a „minden Egy” metafizikai állításának félreértése:

"The House of One"-Berlin kezdeményezés valójában
egy principálisan dualista és két principálisan nem dualista világkép összemosása.
"Ha az egyik fél verseng, míg a másik együttműködik, akkor a versengő maximalizálja a hasznot."

Természetesen a Princípiumban Egység van, de a manifesztációban mindig jelen van a multiplicitás.

"A hamis spiritualitás valójában a “spirituális megújulással" azonosítható," 

R.Guénon "A Nagy Paródia, avagy a fordított spiritualitás"

(…) 

A New Age hívei úgy hiszik, a kozmikus egység – ami megint a szupertudat vagy „isteni tudat”, nem pedig Isten transzcendens egysége – azáltal áll helyre, hogy már ebben az életben meghaladjuk s jót és a rosszat. Bár Isten in principo lehet, hogy minden ellentétet meghalad, ők azt állítják, hogy a jó és a gonosz még ebben a megnyilvánult világban is egy és ugyanaz – a gonosz csupán „az Erő sötét oldala”, ahogy a népszerű film lefesti. Ha elfogadjuk a szintek ilyetén összemosását, az összes erkölcsi korlát értelmét veszti.

(…) 

A reinkarnáció mint olyan nem a hinduizmus tanítása, hanem inkább a teozófiáé, és ha a reinkarnáció valóban megtörténhetne, akkor az a hinduizmus szempontjából kudarcnak minősülne. 
A hinduizmus nézőpontja szerint az élet célja nem újjászületni és újabb esélyt kapni a szenvedélyek kielégítésére, hanem inkább megszabadulni a létesülés folyamatának egészéből.

(…)

Mint René Guénon rámutatott, e kozmikus tudat vagy „Minden Mindenség”, amelyben némelyek olyannyira el kívánják veszejteni magukat, nem lehet más, mint a szubtilis világ legalsó régióinak diffúz pszichizmusa, amely nem áll távol a Jung által feltételezett „kollektív tudattalan” sötét alvilági labirintusától. 

Krisnások, a hinduizmus nyugatosított, "neoprotestáns" szektája.

A New Age vallásának másik fontos jellegzetessége az a meggyőződés, hogy új civilizáció küszöbén állunk, amelyben az emberiség egésze vagy többsége érintkezésbe áll majd a Szupertudattal.

A New Age, mint pacifista farizeizmus illetve hasznos idiotizmus

Erről szólna igazából az egész evolúció. Minden fejlődik, nemcsak az ember, hanem a Szupertudat is. Ezzel megint visszatérünk a szekuláris utópizmushoz és Teilhard de Chardin-hez. Ez az eljövendő utópia nyilvánvalóan földhöz ragadt, szocialista és közösség-,nem pedig családorientált. A Vízöntő korának nem lesznek rögzített és merev erkölcsi törvényei. Azok, akik az embert tökéletesítésre váró állatnak tekintik, végül azt érik el, hogy teljesen állatot csinálnak belőle. Ilyen értelemben máris beköszöntött a Vízöntő kora. 

Az Oscar díj hivatalos jelképe:
A modernista emberisten, a szakrális istenember antitézise.

A New Age híveinek kezdetben a vallásszabadság mellett kell kiállniuk a nyilvánosságnak szánt üzeneteikben. 
Csak később ragaszkodnak annak az új kötelező világvallásnak az elfogadásához, amelyért könyveik kiálltanak, és amely teljes mértékben szakít majd Jézus Krisztus ((mint Világkirály, aki közvetít Ég és Föld között (a szerk. megj.)) és Isten mint Atya ((a Mindenség (a szerk.megj.)) elképzelésével. 
Azokat, akik ebbe nem mennek bele, erőszakos eszközökkel kell eliminálni - amit Bailey "tisztogató akciónak" nevez. 
Egyértelműen az ómegapont és az antikriszus uralma felé úton haladunk." 

(Rama Coomaraswamy: "A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra.")

Krisztus "Nimród fia"-Csiba Zsolt

René Guénon: "A Nagy Paródia, avagy a fordított spiritualitás."

Béla Nagyabonyi

"A Mennyiség Uralma és az Idők Jelei." című könyvből. 39. fejezet. 

23:4

René Guénon: "A tradícióellenességtől az ellentradícionalitásig."

Béla Nagyabonyi

"A Turul-harcos feltámadása"...török sorozat, mely által szittya-hun-avar-magyar őseink élete is átélhető...

Nem csak a legenda, hanem a Turul és az Edebali név is a mi IX. századi Emese-mítoszunkkal való rokonságára utal, hiszen Emese apját, Álmos Kende nagyapját, Edubeli-nek, "a nagy tiszteletreméltó bölcsnek" hívták.
A filmsorozat címe "Resurrection Ertugrul", magyarul „A Turul-harcos feltámadása", nyugodtan mondhatnánk, hogy az Attila-Álmos erő feltámadása, de Turulházi volt a baktriai I. Tu(g)rul király, a hatalmas Szeldzsuk Török Birodalom atyja, illetve az onogur-bolgár uralkodó, Kuvrat kán is.

Az "Er" törökül, férfi-harcost jelent. Az "Er-tugrul" név jelentése: "Turul-harcos." (Érdekességképpen: az "Er-dogan" jelentése "Sólyom-harcos".)

A fimben Szulejman sah a közép-király (Nap-király), aki nálunk Álmos kendének felel meg. 

Ertugrul a második, a "cselekvő király", a gyula, ami nálunk a jelzett időben Árpád vezér és 

Gundogdu pedig a harmadik méltóságnak, Kurszán horkának felel meg. 

A fősátor egy dombon áll és hármas-halom elrendezésű.

882-ben az éppen Konstantinápolyba igyekvő Metód püspök találkozik a még gyula, tehát „cselekvő királyi" rangot viselő párducos Árpáddal: „Midőn pedig a magyar király (ugor kral) a dunai részekre érkezett, látni akarta (Metódot). És midőn némelyek mondták, és úgy vélték, hogy ezt nem éli túl kínszenvedések nélkül, elment hozzá. Õ pedig, mint uralkodóhoz illik, azonképpen tisztességgel, fényesen és örömmel fogadta. És beszélgetve vele, miként ilyen férfiaknak illett beszélgetni, megszeretvén, megcsókolván, és nagy ajándékokkal elbocsátotta, mondván néki: emlékezzél meg mindig rólam, tisztelendő atya, szent imáidban.” (Metód-legenda.). 

A "párducos Árpád" Nimródra utal, mivel Őt hívták a párducok urának, aminek jelentése megegyezik a tigris-lovaglás, vagy vízen-járás jelképekkel.

Ertuğrul (1198 – 1281): oguz-török nemzetségfő, a legendák szerint I. Oszmánnak, az Oszmán Birodalom alapítójának apja volt. 1227-ben a törzs vezére lett, miután az apja, Szulejmán az Eufrátesz folyóba fulladt. Később megszerezte a Karaja Dağ hegységet a mostani Ankara mellett.

Ertuğrul neve a Turultól származásra utal, esetleg ő maga volt turul (az er- előtag sok jelentéssel bírhat), így nem kizárt, hogy mitikus személy. A hozzá kapcsolódó legenda szerint álmában egy Edebali nevű sejk utódait látta, amint világot hódítanak. Ezért fiával, Oszmánnal vetette feleségül Edebali leányát.

Az Ég nélküli Földet pokolnak hívják)

A pacifista farizeizmus a hamis szellemiség örvényébe ejt.

Ezért van az, hogy az életet a harcművészet, 

Az Ég nélküli Földet pokolnak hívják)

A pacifista farizeizmus a hamis szellemiség örvényébe ejt.

Ezért van az, hogy az életet a harcművészet, 

Mit lehet tenni a globalizmus ellen, mi a feladat? - Orbán Viktor római beszéde.

"Ha nem harcolsz, nem érdemes magyarnak lenned."

"A Haza az nem valami, ami tőled függetlenül 

létezik. A Haza te magad vagy." 

Aki nem kifejezetten 

magyarellenes az nem tudja könnyek nélkül végig nézni ezt az előadást:

Bírálat Carl Rogers humanisztikus pszichológus kapcsán.

8. fejezet: Carl Rogers - az ember aki önmagában hitt.

(Dr. Edward S. Williams: „A keresztyén tanácsadás sötét oldala.”)

Az ÉN (pszichológiai ego), mint a végső erkölcsi tekintély előtérbe tolása a kulcs a rogersi terápiában: „Sem a Biblia, sem a próféták, sem Freud, sem a kutatás, sem Isten, vagy ember kijelentései nem élvezhetnek elsőbbséget a saját tapasztalatommal szemben.” (Carl Rogers). 

A tekintélynek ez a nézete erkölcsi relativizmushoz vezet, amelyben mindenki szabadon meghatározhatja a saját maga erkölcsi mércéit.

Rogers központi elképzelése az ÉN dicsőítése volt.

"A bűnbeesés volt az első szabad tett."

Rogers ítélkezés-mentes filozófiájának következményei katasztrofálisak lettek a gyermekek erkölcsi oktatásában.

Carl Rogers a XX. század egyik legbefolyásosabb pszichológusa. Egy tanulmány, ami 1982-ben jelent meg az American Psychologist magazinban öt évvel Rogers halála előtt, felsorolta a tíz legbefolyásosabb pszicho-terapeutát, közöttük Rogers volt az első.

Pszichológiai elméletei, melyek magukban foglalják az ítélkezés-mentességet (angolul: „nonjudgementalism”), hatalmas hatást gyakoroltak az oktatáspolitikára és a pszichoterápiára. Az egyik nagy találmánya a pszichoterápiát kereső emberek átváltoztatása volt betegekből kliensekké. Kliens-központú, irányításmentes megközelítése nagy hatással volt a keresztyén válságterhesség-tanácsadásra. Larry Crabb azt mondja, hogy „A keresztyének jól teszik, ha olvassák Carl Rogers-t a kliens, mint érdemleges emberi lény alapos elfogadásának szükségességéről”.135 Az érzésekre helyezett hangsúly, mely most ugyancsak része a keresztyén tanácsadásnak, sokat köszönhet Carl Rogers pszichológiai megközelítésének. Amint Selwyn Hughes is rámutat: „Minél jobban tudatában vagyunk az érzéseinknek, annál hamarabb felépülünk azokból… Mikor egy érzelmed támad, ne próbáld tagadni, vagy azt állítani, hogy nincs is jelen. Nézz vele szembe és érezd át.”136

Rogers kihangsúlyozza az önbecsülés fontosságát, és megállapítja a pozitív, feltétel nélküli önérzet emberi szükségletét. A pszichológia humanista iskolájának vezetőjeként az embereket a jó viselkedésre motiváltaknak látja. Rogers sémája az egy életkényszeren, azon az erőn alapszik, amit „valóra váltó tendenciának nevez”. Hiszi, hogy ez az életkényszer az emberi pszükhén kívül is létezik, mert a valóra váltó tendencia jelen van az élet minden formájában – aktív az ökorendszerekben, az erdőkben, és a virágokban.137 Ez ugyanaz az életerő, mint ami férfiakat és nőket arra készteti, hogy jó dolgokat cselekedjenek és a művészet nagy alkotásait hozzák létre.

Rogers eltávolodik a keresztyénségtől a világi humanizmushoz.

Fiatalemberként Rogers belépett a liberális Union Teológiai Szemináriumba, majd az ún. junior évében Kínába utazott egy nemzetközi Keresztyén Diákszövetségi Konferenciára. Ez az esemény késztette őt arra, hogy kétségbe vonja szülei keresztyén nézeteit, mert úgy érezte: többé már nem képes elfogadni a keresztyén hit alaptanításait. Ezután került a Kolumbia Egyetem Tanári Kollégiumába, ahol erős befolyással voltak rá William H. Kilpatrick tanításai az oktatásfilozófiáról. John Dewey oktatáselmélete, ami a tapasztalatot emelte ki a tanítás alapjául, szintén nagy hatást gyakorolt a fiatal Rogersre. Idővel erősen elkötelezte magát a világi humanizmus ügye mellett. Miután befejezte a tanulmányait, Rogers klinikai pszichológusként dolgozott, a gyermek-tanácsadásra szakosodva. A gyermekekkel és szüleikkel szerzett tapasztalatai segítették megformálni azokat az elképzeléseit, melyek a személyközpontú megközelítésévé fejlődtek ki. Rogers belépett az akadémikusok világába, és professzorként dolgozott a wisconsini egyetemen. 1963-ban otthagyta az akadémiát, és 1987-ben bekövetkezett haláláig független intézmények, először a Western Sciences Behavioral Institute, majd Centre for the Studies of the Person tagja volt. Ebben az időszakban történt, hogy írásai, különösen a Freedom to Learn (Szabadság a tanuláshoz, 1969) elkezdték tükrözni az oktatás és a pszichológia iránti széles körű érdeklődését. Annyira elkötelezte magát a világi humanizmus mellett, hogy 1964-ben az Amerikai Humanista Szövetség megválasztotta az év humanistájának (135 Larry Crabb, Effective Biblical Counseling, Zondervan, 1977, 96. oldal 136 Selwyn Hughes, Christ Empowered Living, 246. oldal 137 Rogers, Carl Ransom, Introduction: Psychologists and their Theories, Enotes.com 45 .) Kliens-központú, irányításmentes tanácsadás Rogers kifejlesztett egy személy-központú, irányításmentes megközelítést a pszichoterápiához.

Elmélete azon az elképzelésen alapszik, hogy az élet minden formájában benne rejlik a vele született motiváció arra, hogy olyan teljesre fejlődjön ki, amennyire csak lehetséges. Ez a tendencia önmegvalósítás néven ismeretes. Rogers hitte, hogy kliensei lényegében egészséges én-maggal rendelkeznek. A kliensnek megvan a képessége a személyes növekedéshez a tanácsadási helyzetben, ami ítélkezés-mentes, irányításmentes és együttérző. Az irányításmentes tanácsadás fő célja az, hogy segítsen a kliensnek feltárni és kifejezni a valódi érzéseit. Rogers úgy találta, hogy a tanácsadási folyamat korai szakaszában az érzéseket csak nagyon csekély mértékben fogadják el. Az érzések legnagyobb része ugyanis úgy tárul fel, mint szégyenteljes, rossz, vagy abnormális, illetve más módon elfogadhatatlan.138 Ugyanakkor, ahogyan a tanácsadás halad előre, „az érzések nagyon közel kerülnek a teljes megtapasztaláshoz”.139 Rogers azt akarja, hogy a kliens legyen szabad arra, hogy teljesen önmaga legyen, és kifejezze érzéseit. A kliensnek segíteni kell, hogy bízzon az érzéseiben, s tegye, „amit jónak érez” az adott helyzetben. Rogers hatalmas, az érzésekre helyezett hangsúlya azonban bibliaellenes.

„Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt” (Péld29:11). Ostobaság azt gondolni, hogy az érzéseink megbízható vezetést fognak biztosítani azzal kapcsolatosan, hogy miképpen kell viselkednünk. Az egész tanácsadás során a kliensnek teljesen elfogadottnak kell magát érezni a terapeuta részéről pontosan úgy, ahogyan ő van. A terapeuta viselkedése és érzései fontosak, mert semmi sem utalhat bennük a megítélésre. A terapeuta „együttérző megértést” tanúsít, és teljes mértékben elfogadja a klienst, függetlenül attól, hogy mennyire elvetettnek tűnhet az illető viselkedése egyesek számára. Rogers segíteni akar a kliensnek abban, hogy „bármiféle erkölcsi, vagy diagnosztikai értékeléstől mentesen fejezze ki magát, mert minden ilyen értékelés hitem szerint mindig fenyegető”.140 A kliens, akit könyörületesen és gyengéden támogat a terapeuta, rábukkan majd a saját megoldására. Rogers tanácsadó módszerét azért nevezik „irányításmentesnek”, mert hitte, hogy a tanácsadónak nem szabad vezetnie a klienst. A sikeres terápiában „az egyén egyre erősebben érzi, hogy az értékelés helyszíne őbenne rejlik. Egyre kevésbé tekinget másokra az elfogadást, vagy az elutasítást ellenőrizendő, vagy az életvitel mércéit illetően, illetve a döntések és a választások vonatkozásában. Felismeri, hogy saját magában rejlik a választás”.141 Rogers hiszi, hogy a kliens az, akinek meg kell mondania, mi a rossz, meg kell keresnie a javítás módozatait, és meghatároznia a terápia végeredményét.142 Úgy utal erre a ítélkezés-mentes, gondoskodó megközelítésre, mint „feltétel nélküli pozitív törődésre”. Kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a terapeuta őszinte legyen a klienseivel.

Rogers a sikeres terapeuta négy jellemzőjét írja le. Az első a kongruencia: a jó terapeutának képesnek kell lenni őszintén és komolyan viszonyulni másokhoz. A jó terapeuta nem lehet védekező a másokkal fenntartott viszonyában. A következő az együttérzés: a terapeutának képesnek kell lenni a kliens helyzetébe képzelni magát, hogy megértse a kliens érzéseit, s együtt érezzen vele – „tudom, mit érez”. A harmadik a klienstől való tanulás képessége. A jó terapeutának jó hallgatónak is kell lennie. A terápia kétirányú utca, és a terapeutának is szükséges hasznot húzni a terápiából (138 Carl R. Rogers, On Becoming a Person¸ Houghton Mifflin 1961, 135. és azt követő oldalak. Idézve Paul Vitz: Psychology as Religion: the cult of self-worship¸ Eerdman Publishing című művéből 139 Ugyanott, 139. és azt követő oldalak 140 Ugyanott, 34. oldal 141 Ugyanott, 119. oldal 142 Dr. C. G. Boeree, An Essay on Carl Rogers 46 . ) Az utolsó jellemző pedig a feltétel nélküli pozitív törődés. A terapeutának meg kell tanulnia őszintén szeretni a kliensét még akkor is, ha nem fogadja el a viselkedését. Értékes embernek kell éreznie őt függetlenül az állapotától, viselkedésétől, vagy érzéseitől. Tisztelnie kell őt annak, ami, és el kell fogadnia őt úgy, amint van, a képességeivel egyetemben.

A tapasztalat az erkölcsi tekintély forrása Az On Becoming a Person (A személlyé válásról, 1961) című könyvében Rogers világossá teszi, hogy önmagán és a saját tapasztalatán kívül semmilyen más tekintélyt sem fogad el. Ő írja: „Számomra a tapasztalat a legnagyobb tekintély. Az érvényesség próbaköve a saját tapasztalatom. Senki más elképzelései, sőt még a magam elképzelései sem rendelkeznek akkora tekintéllyel, mint a tapasztalatom. Ez az a tapasztalat, amelyre újra és újra vissza kell térnem, hogy annak az igazságnak a szorosabb megközelítéséhez jussak, ami a valamivé válás folyamatában van bennem”. S nehogy bármiféle kétség fennmaradjon, így folytatja: „Sem a Biblia, sem a próféták, sem Freud, sem a kutatás, sem Isten, vagy ember kijelentései nem élvezhetnek elsőbbséget a saját tapasztalatommal szemben.” Megmagyarázza, hogy „a tapasztalata azért nem önkényes, mert tévedhetetlen. Ez a tekintély alapja, mert mindig ellenőrizhető új, elsődleges módszerekkel. Ezen a módon a tévedés hibája mindig nyitott a helyesbítésre”.143

Az én, mint a végső erkölcsi tekintély előtérbe tolása a kulcs a rogersi terápiában. Rogers világossá tette, hogy „nem létezik filozófia, vagy hit, vagy alapelv-készlet, aminek az elfogadására másokat buzdítanék, vagy felszólítanék. Én csak megpróbálhatom a tapasztalatom pillanatnyi jelentésének általam adott értelmezése szerint megélni az életemet, s megpróbálhatom megadni másoknak az engedélyt és a szabadságot arra, hogy kifejlesszék a saját belső szabadságukat, ezzel együtt a saját tapasztalatuk jelentéssel bíró magyarázatát”. 144

Rogersnek a tekintélyről alkotott nézete nem rendelkezik az erkölcsiség objektív mércéjével, ezért nincs más mód annak megítélésére, hogy mi a jó, vagy a rossz, csak a saját tapasztalata. A tekintélynek ez a nézete erkölcsi relativizmushoz vezet, amelyben mindenki szabadon meghatározhatja a saját maga erkölcsi mércéit. Ebből következik, hogy ha valamit jónak érez, akkor az valószínűleg az is. Rogers világnézetében nincs helye Isten erkölcsi törvényének, és nincs helye erkölcsi abszolútumoknak. Elvetvén a keresztyén hitet, nincs erkölcsi iránytűje, mellyel élhetne, nem rendelkezik a bölcsesség ama forrásával, melyre egész életét alapozhatná. Erkölcsi relativistaként a küldetése arra irányult, hogy megsemmisítse a minden olyan erkölcsi rendszerbe vetett hitet, amely az emberi viselkedés egyes formáit jóknak, vagy rosszaknak ítélte.

Rogers azt tanította, hogy nem lehetünk ítélkezők, és szabadoknak kell lennünk a saját változatunk kialakításában arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Az ember öröklötten jó mivolta Rogers hisz az emberi lények öröklött belső hajlamában a jó kiválasztására. A Midwest College diákjainak tartott előadásában mondta: „Az emberi lény alapvető természete, mikor szabadon működhet, konstruktív és megbízható. Számomra ez elkerülhetetlen végkövetkeztetés a negyedszázados pszichoterápiás tevékenységből kiindulva”.145 Rogers elveti a bukott és bűnös ember bibliai nézetét. El van szomorodva azért, mert a keresztyén hit tanítja az eredendő bűn tantételét. „A vallás, de különösen a protestáns keresztyén hagyomány átjárta egész kultúránkat azzal az elképzeléssel, hogy az ember alapvetően bűnös, és csak valami csodához hasonló módon lehet ezt a bűnös természetet tagadni.”143 (Rogers, On Becoming a Person, 23-24. oldal 144 Ugyanott, 27. oldal 145 Ugyanott, 194. oldal 47 146). Az emberi természetet öröklötten jónak, a jó irányba mozgónak látta. A belső sebek alatt egy pozitív, gyűlölködéstől mentes én húzódik meg. Mindannyiunkban benne rejlenek a képességek és tendenciák, hogy az érettség felé haladjunk.147 Ez a hajlam azonban lehet mélyen elrejtve a pszichológiai védekezések megannyi rétege alatt. A tanácsadás célja az, hogy segítse a kliensnek megtenni, amit jónak érez, mert „ez bizonyul alkalmas és megbízható vezetésnek a valóban kielégítő viselkedéshez”.148

Pozitív önelfogadás, vagy önbecsülés

Rogers hiszi, hogy az önbecsülés, vagy amit „pozitív önelfogadásnak” nevez, lényeges a pszichológiai egészség számára. Az egészséges önbecsülést a növekedésünk során a mások részéről megtapasztalt pozitív elfogadás által érjük el. Enélkül a pozitív önelfogadás nélkül kicsinek, jelentéktelennek és tehetetlennek érezzük magunkat. Az önbecsülés hiánya gátolja pszichológiai növekedésünket. Az emberek döntő többségének ugyanis, akiknek nem volt optimális a gyermekkoruk, a pszichológiai érettség felé való továbbfejlődéssel kapcsolatos legjobb reménysége a terápia. Feltétel nélküli pozitív törődés Rogers szerint csak akkor fejlődhetünk optimálisan, ha „feltétel nélküli pozitív törődést” tapasztalunk meg. A feltétel nélküli pozitív törődés elképzelése valójában a feltétel nélküli szeretet előfutára. Rogers azt tanítja: a pszichológiai növekedés megköveteli, hogy a gyermek érezze, hogy értékelik és szeretik, függetlenül a viselkedése elfogadásának, vagy el nem fogadásának mértékétől. A feltételes pozitív törődés viszont, a szeretet csak abban az esetben történő megadását jelenti, ha a gyermek viselkedése összhangban van a szülei kívánságaival. Ez a méltóság olyan feltételeihez vezet, melyek viszont a valódi érzésektől való elidegenedéshez, és olyan aggodalmakhoz vezetnek, melyek gátolják a pszichológiai növekedést.

Önmegvalósítás

Carl Rogers személyiség-központú terápiája kihangsúlyozza az „önmegvalósítás” fogalmát. Ez a fogalom magában foglalja, hogy minden emberben létezik egy belső, biológiai erő az emberi képességek és tehetségek teljes kifejlesztésére. A feltétel nélküli pozitív törődés szükséges az önmegvalósítás eléréséhez. Növekedés akkor megy végbe, ha problémákkal szembesülünk, megpróbálunk azokon felülkerekedni, s ebbéli küzdelmünkben új jártasságot, képességeket és világnézeteket fejlesztünk ki. Az élet tehát a kreatív előrehaladás végtelen folyamata, még ha kis lépésekben is történik. Rogers a „teljességgel működő személyiség” fogalmát arra az illetőre használja, aki éppen önmegvalósít. Ezek az emberek nyitottak az érzéseik megtapasztalására, életük jelentőséggel, kihívásokkal és beteljesedésekkel teli. Rogers hiszi, hogy önmagunkban valamennyien rendelkezünk a képességgel – még ha az lappangó is – az elmozdulásra az önmegvalósítás felé. Alkalmas pszichológiai légkörben ez a tendencia felszabadul és inkább ténylegessé, mintsem potenciálissá válik. (146 Ugyanott, 91. oldal 147 Ugyanott, 35. oldal 148 Ugyanott, 189. oldal 48) Rogers hagyatéka Rogers ítélkezés-mentes, irányításmentes ideológiája megtalálható az iskolai osztálytermekben, valamint a terhesség-megszakítási tanácsadáson.

William Kilpatrick, a erkölcsi oktatás és az ifjúkori pszichológia professzora magyarázza meg Carl Rogers megközelítésének hatását. „Az 1940-es és 50-es években Carl Rogers és mások jártak az élen a tanácsadás ama módszerében, mely irányításmentes, ítélkezés-mentes és kliens-központú. Hallottad már Carl Rogers nevét? Abraham Maslowval együtt az egyik alapító atyja annak, ami humanista pszichológiaként, vagy humán potenciál-pszichológiaként ismeretes. Rogers nem a legismertebb pszichológus, de nem tudok egyetlen más pszichológusról sem, akinek ekkora befolyása lett volna a kultúránkra és a gondolkodásmódunkra. A 60-as és 70-es években azok a tanácsadási technikák, melyeket Rogers fejlesztett ki, bevezetésre kerültek az iskolákban, s ennek eredményeképpen a tanárok elkezdtek irányításmentesen, ítélkezésmentesen viselkedni az értékekkel szemben. Mindenkinek magának kell felfedeznie a saját értékeit, és senki sem mondhatja, hogy az egyik érték becsesebb a másiknál”.149

Rogers ítélkezés-mentes filozófiájának következményei katasztrofálisak lettek a gyermekek erkölcsi oktatásában. Miért nem különböztethetné meg Jancsi a jót a rossztól? Kilpatrick megmagyarázza: „Mert nem tanítjuk meg neki a kettő közötti különbséget. Mert inkább támaszkodunk a kísérleti megközelítésre – ami kísérlet arra, hogy a gyermekek maguk építsék fel a saját erkölcsiségüket.”150

Irányításmentes abortusz-tanácsadás

Valójában minden abortusz-tanácsadás, akár a keresztyén, akár a világi, Rogers megközelítését követi. A célja az, hogy tényekkel lássa el a terhes nőt a lehetőségeiről (abortusz, örökbe fogadás, a terhesség kihordása). Pártatlan módon segít neki felkészíteni az elméjét arra, hogy mit kíván tenni a nem kívánt terhességével. S bármelyik választás mellett is dönt, számára az a helyes választás. Rogers tanácsadó módszerét azért nevezték „irányításmentesnek”, mert hitte, hogy az asszonynak kell meghoznia a maga döntését arról, hogy mit akar, mentesen a külső befolyásolásoktól, vagy tanácsoktól. Egy választás melletti szervezet, az Allan Guttmacher Institute kiadott egy jelentést, mely felvázolja azokat a professzionális mércéket az amerikai terhességi tanácsadók számára, melyek Rogers irányításmentes tanácsadó modelljén alapulnak. Az abortusz-tanácsadóknak semleges, tényszerű információkat kell közölni, és irányításmentes tanácsadást kell biztosítani mindegyik választási lehetőségről. A Department of Health and Human Services rámutat, hogy az „irányításmentes” azt jelenti: a tanácsadók „nem kormányozhatják, vagy irányíthatják a klienseiket semelyik választási lehetőség felé”.151 Az Egyesült Királyságban a keresztyén válság-terhesség tanácsadás mélyen elkötelezett Rogers irányításmentes modellje iránt. A Christian Action, Research and Education (A Keresztyén Tevékenység, Kutatás és Oktatás, CARE, az angol betűszó jelentése gondoskodás – a ford.), egy jól megalapozott keresztyén jótékonysági intézmény rendelkezik a válság-terhesség tanácsadó központok hálózatával Anglia-szerte.

A CARE magyarázata szerint a tanácsadóit azért készítették fel az irányításmentes tanácsadásra, hogy segítsék a terhes nőt annak megállapításában, miképpen gondolkodik az abortuszról. A kliensnek segíteni kell, hogy bízzon az érzéseiben, és azt tegye, amit „helyesnek érez” az adott helyzetben (149 William Kilpatrick, Experiments in Moral Education, Boston College, PWPA/ICUS esti felszólaló, Azonosság és jellem, a Világbéke Akadémia Professzorainak hetedik Nemzetközi Konferenciája, Washington, Hilton and Towers, Washington D.C., USA, 1997. november 24-27, a WCSF III hivatalos eseménye 150 Ugyanott 151 Allan Guttmacher Report on Public Policy, 7. kötet 3, szám, 2004. augusztus 49). Összhangban Rogers irányításmentes modelljével a CARE Making a Decision (Döntéshozatal) című füzetkéje 23 alkalommal használja az „érez”, vagy „érzések” szavakat. „Áttekintvén az összes tényt, és alaposan feltárva, miképpen érzel az egyes választási lehetőségekkel kapcsolatosan, most már készen állhatsz a döntés meghozatalára. Fontos, hogy képesnek érezd magad az együttélésre az általad hozott döntéssel.” A CARE Centres Network honlapja szerint: „A terhességi tanácsadó központok azért vannak, hogy segítsenek neked megállapítani, miképpen érzel az abortuszról”. Itt meg kell említenünk, hogy jóllehet a CARE keresztyén szervezetnek állítja be magát, az Carl Rogers filozófiáján alapuló irányításmentes tanácsadása szöges ellentétben áll a Szentírással.

A LIFE a másik élet-melletti szervezet az Egyesült Királyságban, amely büszke arra, hogy Rogers irányításmentes modelljét használja ama terhes anyák megsegítésére, akik az abortuszt fontolgatják. A LIFE hisz abban, hogy a tanácsadóknak nem szabad ítélkezőknek lenniük, és együttérző megértést kell biztosítaniuk. A LIFE irányításmentes, ítélkezés-mentes megközelítése arra az elképzelésre épül, hogy egyetlen nő sem akarja valójában az abortuszt, s hogy az emberek öröklötten jók, és természetesen a jót keresik, nem a gonoszt”.152

A lelki sötétség világa

Az élete vége felé kiadott Way of Living (Életmód, 1980) című könyvében Rogers leírja az okkultizmusba történő egyre mélyebb belemerülését. Elkezdett érdeklődni azok iránt az új eszmék iránt, melyeknek a belső térhez van közük. „Nyitott vagyok a még titokzatosabb jelenségekre – az előre megérzésre, a gondolatátvitelre, a spiritiszta távolbalátásra, az emberi aurákra, a Kirlián-fényképezésre, sőt a testen kívüli megtapasztalásokra is.”153

Rogers és felesége, Helen, nem sokkal az asszony halála előtt részt vettek egy szeánszon, ahol a médium segítségével beszéltek az asszony eltávozott testvérével. „Helennek látomása volt egy ihlető világosságról, mely közel jött hozzá, felemelte őt az ágyból, majd visszatette az ágyba.”154 Rogers leírja a különböző látomásokat, melyeket a felesége látott közvetlenül a halála előtt. „Meghívásos alapon meglátogattunk egy teljesen őszinte médiumot, aki nem fogadott el pénzt. Ott Helen megtapasztalt, és pedig megfigyeltem egy ’kontaktust’, az elhunyt testvérével, melynek során olyan tényekről is szó volt, amiket a médium nem ismerhetett. Az üzenet rendkívül meggyőző volt, s az egész egy súlyos asztal táncoltatásán és betűk kikopogtatásán keresztül érkezett el hozzánk. Később, mikor a médium az otthonunkban is felkeresett, és a saját asztalom kopogtatott ki üzeneteket a nappalinkban, nem tehettem mást, mint megnyílhattam a lenyűgöző és természetesen nem csalárd üzenet előtt” (a dőltbetűs rész az eredetiben is megtalálható).155 Helen halála után Rogers ismét konzultált a médiummal, és azt állítja: a nemrég elhunyt feleségét hívta vissza, hogy beszámoljon „a fehér fénnyel és a hozzá jövő szellemekkel” kapcsolatos tapasztalatairól.156

Ez hát a története Carl Rogersnek, az embernek, akinek a tanácsadási elméletei erőteljes befolyást gyakoroltak a nyugati gondolkodásra, s amelyeket a keresztyén tanácsadói mozgalom is szíves-örömest felkarolt. Humanista világnézete annyira elégtelennek bizonyult, hogy élete vége felé az okkultizmushoz fordult vigasztalásért. Látszik, hogy képtelennek érezte magát bánni a halállal, és az eljövendő ítélettel. Rogers központi elképzelése az ÉN dicsőítése volt. Elvetette az emberen kívül levő bármely erkölcsi tekintély elképzelését. Számára valamennyien szabadon fejleszthetjük a saját erkölcsiségünket, hogy mi magunk dönthessük el, mi a jó, és mi a rossz (152 How Directional is Non-directional Counseling? (LIFE News cikk, 52. szám) 153 Rogers, A Way of Being, Houghton Mifflin, 1980, 83. oldal 154 Ugyanott, 90. oldal 155 Ugyanott 156 Ugyanott, 92. oldal 50).

Irányításmentes, ítélkezés-mentes tanácsadása megpróbálja eltávolítani a vétket és a bűnt az ember alkatából, de teszi ezt annak árán, hogy vagy mindenestől tagadja a gonoszt, vagy a gonosz miatti felelősséget teljességgel másoknak tulajdonítja. Kliens-központú terápiájának célja az, hogy jókat érezzünk az önzésünkről és a bűnünkről. Így az irányításmentes tanácsadáson részt vevő asszony is elvétetheti a gyermekét anélkül, hogy vétkesnek érezné magát. Minden körülöttem, az érzéseim, és a megelégedéseim körül forog – járom a magam útját, teszem, amit akarok. A bűnös ember válik a saját erkölcsiségének forrásává, és szabja meg a maga mércéit, hisz nincs nagyobb tekintély, nincs Isten, Akinek felelősséggel tartozik. Végső soron azonban Carl Rogers semmivel sem járul hozzá a megszentelődés keresztyén nézetéhez, mert nem fogta fel, hogy „van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Péld14:12).

Dr. Edward S. Williams: „A keresztyén tanácsadás sötét oldala.”