Részlet, Rama P. Coomaraswamy, "A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra." című írásából:
I.
Kezdjük Mahesh Yogi Transzcendentális Meditációjával. Ez egyike a Keletről viszonylag korán exportált - vagy inkább visszaimportált - szellemi termékeknek. Bemutatása alkalmat ad egy sor olyan kifejezés definiálására, amelyek folyamatosan felbukkannak majd tárgyalásunkban, mint a mantra, meditáció, yoga stb..
A mozgalom alapítója - eredeti nevén Prasad Warma - 1911-ben született Észak-Közép-Indiában. Fizikát hallgatott az Alláhábádi Egyetemen, és harmincegy éves korában diplomázott. Utána mintegy öt évig gyárban dolgozott, szabadidejében műkedvelő módon ismerkedve a yogával és a Védákkal. Ezt követően meditációt folytatott a Himalája hegység lábainál, feltehetően a Badrikásrama jagadguru Sankaracaryájának útmutatásával. Később, 48 éves korában, elhagyta himalájai rejtekét, készen arra, hogy a világ elé tárja izgatóan új vallását.
Elgondolásai nem igazán találtak kedvező fogadtatásra Indiában, így London felé vette az irányt, mert ahogy mondta, "az új elképzeléseket szívesebben fogadják a technikailag fejlett országokban". Londonban megalapította az utópisztikus "Spirituális Megújulás Mozgalmát". Kezdetben nyíltan azt tanította, hogy Transzcendentális Meditációja (TM) hindu vallási gyakorlat, amelynek valódi célja "egy a mondákban szómának nevezett anyag előállítása a meditáló testében a hindu panteon isteneinek táplálása és megelevenítése céljából". Biztosította tanítványai belső körét afelől, hogy a TM "a végső, abszolút spirituális autoritás a Föld színén", és hogy gyakorlói "a valódi spirituális tradíció egyedüli tanítói és letéteményesei" ugyanott, mégpedig azért, mert " a szómaáldozaton keresztül irányítják az isteneket.".
Nem sok minden történt egészen 1967-ig, amikor is a Beatles kábítószeres kísérletezésekből kikászálódva valami újat kezdett keresni, ami "feldob". A Mahesh Yogival Walesben töltött tanulási időszak után új látomással tért vissza a Beatles a tevékeny életbe. Ehhez hamarosan mások is csatlakoztak, mint Shirley Maclaine, a Rolling Stones és Mia Farrow. Ilyen támogatókkal nem sok időbe tellett, míg Massachusetts állambeli Spencer trappista kolostorának szerzetesei is felfigyeltek az illetőre, és meghívták, hogy mérje fel spiritualitásukat, és tanítsa őket meditálni! 1972-ben Maharishiként jelentette be a világra vonatkozó Tervét, miszerint a Kreatív Intelligencia Tudományára vonatkozó nézeteit, valamint az életről alkotott elképzelését és ismereteit az egész világgal meg kívánja osztani.
Prasad Warma új vallásának magja: Transzcendentális Meditáció (TM). A Webster's Dictionary meghatározása szerint a meditáció "az elme vagy figyelem összpontosítása" valamire. A Catholic Encyclopedia definíciója szerint pedig "a gondolatbeli imádság egyik formája, amelynek során a lélek, emlékezet, képzelet, értelem és akarat erőit valamilyen misztérium, alapelv, igazság vagy tény figyelmes vizsgálatára fordítjuk...". A legközelebbi hindu megfelelője a dhyana, aminek szó szerinti jelentése "koncentráció". Fontos emlékeznünk arra, amit a Catholic Encyclopedia így fogalmaz meg: "a figyelem irányítása létfontosságú az akarat nevelésében." A meditáció természetesen fegyelmet és kemény erőfeszítést követel. Egy hindunak nyilvánvalóan nem okozna nehézséget elfogadni a Catholic Encyclopedia szerinti definíciót.
A TM követőinek meghatározása szerint viszont az a "meditáció", amit ők gyakorolnak, "egyedülálló" és "erőfeszítés mentes" (A TM-program - Alapszintű kézikönyv). Módszerük "nem igényel koncentrációt...ez a TM technikáját minden más meditációtól megkülönbözteti....Egyszerűen semmire sem kell gondolni." Nyilvánvaló tehát, ha ragaszkodunk a szavak eredeti értelméhez (és nem definiáljuk át burkoltan azokat, ami a modern irányzatok kedvenc nyitócsele), akkor bármi legyen is a TM, nem tekinthető meditációnak. Mahesh guru egyik híve, Dr. Deepak Chopra szerint a mester úgy tartja, hogy a védikus felfogás, amely a meditációt egy vad elefánt megszelídítéséhez hasonlítja, fatális tévedés. Az elme a "negyedik állapotot" igyekszik meglelni, és ez az állapot a véletlenszerű gondolatok közötti szünetekben vagy gondolat kimaradásban található.
Ezután nézzük, hogyan állunk a "transzcendentális" szóval. A Webster's Dictionary széles jelentésspektrumot tulajdonít e kifejezésnek. A TM-program szerint arra utal, hogy "túllépünk" a szokásos gondolkozási folyamatokon egészen "a gondolat forrásáig, vagyis addig a tiszta energiamezőig, amely a teremtés egésze mögött áll és azt fenntartja, s így lehetővé tesszük, hogy az elme közvetlen kapcsolatba lépjen a tiszta Kreatív Intelligencia mezőjével". Mindez úgy hangzik, mint a teozófisták és a rózsakeresztesek írásai. Természetesen a "Kreatív Intelligencia" és a hasonló kifejezések Istenre való hivatkozásnak tekinthetők, de figyelembe véve annak tényét, hogy a TM nem jár semmilyen vallásos hittel vagy gyakorlattal", és így ateisták is gyakorolhatják, ez felettébb valószínűtlennek tűnik. A "transzcendentális" kifejezés eredete valójában nem is vallásos, hanem filozófiai, és legjobb meghatározását valószínűleg most is a Webster's Dictionary lapjain találhatjuk: "Kanti műszó; az emberi tapasztalásnak az elme konstitúciója által meghatározott és a priori szükséges feltételeihez tartozó vagy fűződő, ennélfogva transzcendálja azt, amit a tapasztalás esetlegessége és partikularitása determinál, de nem haladja meg az emberi tudás teljességét." Ha valaki kételkedne a fogalom kanti eredetében, emlékezzen arra, hogy Mahesh Yogi tudósként határozza meg magát, aki "a világhoz a tudomány, nem pedig a vallás szintjén járul hozzá." Bizonyos értelemben valóban tudósnak tekinthető, hiszen ahogy fentebb rámutattunk, fizikusi diplomát szerzett. Jacob Needleman így számol be The New Religions című könyvében: "amikor Mahesh Yogi követőit megkérdezték, hogy a KI (Kreatív Intelligencia) azonos-e azzal, amit mások Isten alatt értenek, azt válaszolták: "csakhogy ez működik!....Próbálják ki."
A TM céljai semmiképpen sem "spirituálisak" a szó szokásos értelmében. Inkább "növekedésre és önmegvalósításra" irányulnak, amit úgy definiálnak, mint "a következő kvalitások kialakítása és fejlesztése: nyílt, befogadó, másokkal törődő hozzáállás; derű és jókedv; pozitív gondolkodás hangsúlyozása; spontán és friss felfogás; önállóság; halálfélelem megszűnése; érzelmi felkészültség a tudatosság kifejlesztésére; a kreatív önkifejezés lehetőségeinek felfedezése; önmagam, a természet és a másik ember elfogadása; sorstudatosság". Ugyanez a forrás a következőket mondja: "Egy új kor látszik beköszönteni; olyan kor, amelyben mindenki sokkal közelebb jut saját teljes potenciáljának a megéléséhez; olyan kor, amelyben a béke és jólét uralkodik majd; amely valójában a felvilágosodás kora lesz." Mit szólna ehhez Dale Carnegie! Jacob Needleman tovább idézi Mahesh szavait: "ezáltal az ember élete az univerzum alaptörekvéséhez kapcsolódik, így automatikusan jobb lesz...lehetővé téve, hogy az emberiség boldogan betöltse funkcióját a kozmoszban....". Mahesh Világtervének egyéb céljai között szerepel "az egyének és a társadalom gazdasági törekvéseinek beteljesítése" és "az emberiség jelen nemzedéke spirituális céljainak elérése" . Ez sokkal inkább a középiskolásoknak szánt populáris pszichológia és Teilhard de Chardin kijelentései sajátos egyvelegének tűnik. Meglepő viszont , hogy mekkora elfogadottságnak örvendenek gondolatai némely állítólagos katolikus körökben. Azonban Maheshi eszméiben sem minden fenékig tejfel. Ő bizony ízig-vérig darwinista evolucionalista. A TM-re alapuló új társadalmában "eddig sem volt és a jövőben sem lesz hely az alkalmatlanoknak. Az alkalmasak vezetnek, és ha az alkalmatlanok nem tartanak lépést, nem lesz számukra hely...A Felvilágosodás korában nincs helye a tudatlanoknak...Az alkalmatlanok létének megszűnte a természet törvénye."
A következő fontos szó a mantra, egy tiszteletre méltó régi kifejezés, amit a leginkább így lehetne fordítani: "pár szavas fohász, ima". Egy hindu számára egy "értelmetlen mantra" ismételgetése - és a TM mantrái ugyancsak ilyennek számítanak - elképzelhetetlen és a végletekig veszélyes lenne. (Mahesh Yogi egyszer ezt mondta: "Az egész világot el tudnám juttatni a kozmikus tudatossághoz a Coca-Cola invokálásával.") Egy ilyen gyakorlat csak önhipnózishoz vezethet, egy módosult tudatállapot kialakulásához. Az embernek az a történet jut eszébe a Szentírásból, amikor egy házból kiűznek egy tisztátalan lelket - ahogy az elméből az értelmetlen mantra saját magán kívül minden mást kisöpör -, hogy aztán az hét még gonoszabb lelket maga mellé véve visszatérjen, és a végső állapot még rosszabb legyen. Újra idézvén szaktekintélyünket a TM terén, az egész végeredményeként ""az "Én" önmagára marad, hogy megtapasztalja saját természetét."" Nos, a hindu nézőpontból az "Én" éppen az ego székhelye, az ego pedig a büszkeségé és mind azé, ami elválaszt bennünket Isten szeretetétől és ismeretétől. Minél jobban tápláljuk az "Én"-t, annál nehezebb számunkra realizálni Isten jelenlétét, amely minden lélekben benne lakozik, és amelyet a keresztség mintegy "aktivál". Ahogy Srí Ramana Maharsi, a hindu doktrína kimagasló ortodox képviselője mondta, akit a hinduk egyértelműen szentnek ismernek el: ""Az "Én"-érzetet, amely ez idő szerint a testben felmerül, másként úgy nevezik, hogy ego, tudatlanság, illúzió, tisztátalanság vagy individuális én (1)."" Ezzel teljesen összecseng a katolikus Szent Eymard megállapítása, miszerint a spirituális élet "megköveteli, hogy hadat üzenjünk az emberi egónak, önmagunk szeretetének". Álljunk meg egy pillanatra, hogy megvizsgálhassuk a mantra igazi természetét. A mantrát a guru vagy szellemi vezető adja a próbaidős újoncnak (cela) vagy vezeklő tanítványnak ideiglenesen vagy állandó alkalmazásra. A tanítványnak akár egész életébe telhet amíg teljesen megérti a mantra jelentését (hasonlóan ahhoz, ahogy egy katolikusnak egész életébe telhet, amíg teljesen megért egy olyan intellektuálisan "igénybe vevő" imát, mint az Üdvözlégy). Természetesen sok ezer "mantra" vagy pár szavas fohász van, mint például a katolikus Racoltában felsoroltak. A mantra alkalmazása nem öncélú hanem többek között az a szerepe a spirituális életben, hogy "támasztékul" vagy egy adott célt szolgáló eszközként szolgáljon. Semmiképpen sem alkalmazzák megfelelő spirituális iránymutatás nélkül vagy azoknak a tradicionális formáknak a keretén kívül, amelyből származik. A legtöbb hindu mantra Istennek egy vagy több isteni Nevét tartalmazza, vagy a misztikus OM szimbólumot (amely bizonyos értelemben szintén Isten egyik Neve). Ha bármilyen kétségünk maradna, Mahesh Yogi maga mondja ki, hogy a TM "nem vallás...", és hogy "nem jár semmilyen vallásos hittel vagy gyakorlattal...a TM nem cicomázza fel technikájának napi gyakorlatát a hinduizmus vagy bármilyen más "izmus" kellékeivel". Nos, ez a furcsa egyén, aki a világosság angyalának minden kellékével bír - hosszú fehér haj, okkersárga köntös, az a bizonyos "jóságos" mosoly - hindu nézőpontból valójában nem csupán eretnek, hanem ráksasa vagy démon. Egyértelmű manifesztációja az "ellentradíciónak", amely jellemzően csak a Káli-yugában léphet színre.
A TM haladó gyakorlói megismertetnek bennünket az irányító szellemek létezésével. David Hunt (a The Cult Explosion című könyv szerzője) dokumentálja, hogy a TM "rounding" elnevezésű csoportgyakorlatai (napi 8-10 másokkal együtt töltött alkalom) kapcsolódnak az ilyen szellemi kalauzok jelenlétéhez, amelyek hindu istenségek és korábbi Mennybement Mesterek formáját öltik. Ezeknek a "fény angyalainak" a fontossága később világosabb lesz.
Mit gondolnak Mahesh Yogiról a hinduizmus kimagasló képviselői? Ezt a kérdést föltették Őszentsége Srí Candrasekharendra Sarasvati számára, aki a Kama-koti Pitha Sri Sankararcaryasvamíja és a Kamakoti Pitha utódlási sorában a 68. acarya, valamint a hindu tradíció egyik legfőbb autoritása. A válasza az volt, hogy ez az alak egy szélhámos! Végül pedig elmondhatjuk, hogy Mehesh Yogi aszkéta létére igencsak kényelmesen berendezkedett ebben a világban. Minden tanulónak, aki el kívánja sajátítani a TM-et, körülbelül 200 dollárt kell fizetnie. Azoknak, akik megvilágosodást akarnak, 7000 dollárt kell rászánniuk. Mindennek eredményeként a "mester" vagyonát több, mint négymillió rúpiára becsülik; több utazási ügynökség, egy export-import cég és 35 ötcsillagos indiai szálloda tulajdonosa, s mintegy 140 országban hozott létre pénzügyi központokat. (érdekességként megjegyezzük, hogy 1900-ban a brit szállodaipar vállalkozói egyetlen hindut sem akartak rávenni, hogy szállodalánc kiépítésébe fektessék pénzüket, mert egy hindu számára megbotránkoztató volt az a gondolat, hogy pénzt kérjen a vendéglátásért.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése