(részlet)
Második "esettanulmányunk" tárgya Srí Aurobindo Ghosh. Kalkuttában született 1872. augusztus 15-én. Apja Angliában képzett orvos volt, aki teljesen beleszeretett a nyugati életformába. Fiát hétéves korában Angliába küldte, ahol a londoni St. Paul's School tanulója lett, és az évek során kitüntette magát tanulmányai terén. 21 éves korában tért vissza Indiába, és a Baroda College franciatanára lett. 1905-ben zendülés vádjával börtönbe került, és ott kezdte el tanulmányozni a Bhagavad-Ghítát. A börtönben, állítása szerint, látomása volt a lét egészét beburkoló Srí Krsináról. Börtönből szabadulása után ismét belevetette magát a politikába, és megalapította a Bengáli Nacionalista Pártot. 1910 januárjában titokban értesítették, hogy hamarosan deportálják, ezért Kalkuttából a szomszédos francia territóriumra, Chandernagarba menekült. Onnan Pondicherrybe távozott, ahol a yoga sadhanáját kezdte követni. Ott maradt egészen 1950-ben bekövetkezett haláláig. Megjegyzendő, hogy egész élete során soha nem volt spirituális vezetője.
A következő négy évet viszonylagos visszavonultságban töltötte. A csendességben élő sádhuk gyakran vonzzák az embereket, így idővel néhány tanítványt gyűjtött magához, köztük egy Richard vezetéknevű francia házaspárt, akik „olyan Mestert kerestek akiben világtanítót ismerhetnek fel”. Segítségükkel elindított egy angol folyóiratot Arya címen és egy francia nyelvűt Revue de Grande synthése címmel. Az Arya hasábjain jelent meg azoknak a filozófiai írásoknak, költeményeknek, műkritikáknak és az indiai kultúrát tárgyaló esszéknek a többsége, amelyek Aurobindo számára meghozták az elismerést és a hírnevet.
Az I. világháború Franciaországba való visszatérésre kényszerítette a Richard házaspárt, és a háborút követően Mrs. Richard, aki időközben elvált férjétől, egy ideig egy vidéki klub hostesseként dolgozott. Ezután visszatért az asramába (kolostorszerű, visszavonulást szolgáló hely), és mint „Anya”, átvette az irányítást. Jómódú zsidó bankár leányaként nem voltak anyagi gondjai, így idejét és pénzét arra a férfira áldozhatta, akit már 1914 óta „látónak” tekintett és nevezett. 1973-ban hunyt el 96 éves korában.
Aurobindo 1926-ban nyerte el a megvilágosodást, vagy ahogy a mozgalom írásai fogalmaznak, akkor realizálta a „Szuper-tudatot”. „A Felettes Tudat alászállása révén a Szupertudat alászállása is biztosított….Srí Aurobindo többé nem fogad senkit, csak az Anyán keresztül lehet kapcsolatba lépni vele.”
Aurobindo elképzelésében a legfelső valóság a sat-cit-ananda. Ez az állítás akár helyénvaló is lehet, bár a helyzet az, hogy a sat-cit-ananda , azaz a lét-tudat-boldogság csupán elsődleges manifesztációi a legfelső valóságnak. De akárhogyan is legyen, Aurobindo azzal folytatja, hogy a legfelső realitás tiszta lét, olyan lét, amely egyszerre akarat és erők összessége, mindenekfelett pedig boldogsággal teli lét. Az isteni nem csak mindenütt jelen van, hanem egyaránt magába foglalja az anyagot és a szellemet. Bár állítása szerint rendszere a védantában gyökerezik, filozófiájába beleszőtte az evolúció elméletét. Az ember jelenlegi fejlettségi szintjére fokozatos evolúciós növekedés útján jutott, amely még nem ért véget. Az ember tudatossága fokozódik, amíg el nem éri a teljes és tökéletes tudatosságot, nem csak egyéni, hanem közösségi és társadalmi életben is. Minden dolog szívében egy tudatos erő munkálkodik, amely egyre magasabb létformákká fejlődik, sőt maga az isteni is fejlődésen megy keresztül. A tudatosság növekedése valójában az élet legvégső titka és a földi evolúció legfőbb kulcsa.
Az anyaginak a szellemi felé irányuló emelkedése megfelel a szellemi alászállásának az anyagiba. A felemelkedés és alászállás közötti kapcsolat az, ahol a tudat és a Szupertudat találkozik; e kettő között fátyol húzódik. A máyá e fátylának átszakítása szükséges előfeltétele az „Isteni Élet” megjelenésének az emberi létben. A fizikai evolúció az emberiséget az alacsonyabb létformákból eljutatta jelenlegi fejlettségi szintjére, de az ember az evolúció még magasabb fokozatai felé halad. A következő lépcsőfokon „gnosztikus lénnyé” válik. Ez isteni sorsunk. „A gnosztikus lény legbelső létében egyedül lesz Istennel, eggyé válik az Örökkévalóval, beleveti magát a végtelenség mélységeibe, és közösségben lesz annak magasságával és titkának ragyogó fényű mélységeivel.” Aurobindo végső soron egy új emberiség kialakulását jósolta, amely meghaladja az emberi evolúció jelenlegi szintjét. „Először néhányan eljutnak a gnosztikus lény szintjére….Majd számuk fokozatosan gyarapszik, és gnosztikus szövetségekből álló kis szigetek alakulnak. Ezekből a gnosztikus közösségekből egy Tudatos Erő fog kisugározni, amely olyan hatalmas befolyást gyakorol az emberiség többi részére, hogy az ember végre beléphet abba a sorba, amely az örökkévalóság óta vár rá.” Az pedig az Isteni Élet. (Gurus, Swamis, and Avataras, Marvin Henry Harper)
Aurobindo egyértelműen egy új evolucionalista vallás kialakításán munkálkodott. Saját szavaival mondta, „Minden vallás számos lelket juttatott üdvösségre, de egyik sem volt még képes az emberiség spiritualizálására. Ehhez nem vallásos hitre és szertartásokra van szükség, hanem az önkifejezésre irányuló folyamatos, mindenre kiterjedő erőfeszítésre” .
Tisztelője és követője, Dr. Shiv Das így fogalmaz: „Küldetésének célja az volt, hogy bevezessen minket egy új spirituális korba, amely az emberi evolúció spiráljának következő, magasabb szintje. Ez egyúttal az emberiség elkerülhetetlen sorsa és jövendője. Srí Aurobindo a New Age, az új kor hívó harsonáját szólaltatta meg.” Ezt „egyénileg és kollektív szinten” egyaránt el kell érni, illetve meg kell valósítani „egy hármas transzformáció útján, vagyis a pszichikus transzformáció, a spirituális transzformáció és a szupramentális transzformáció révén”. Ennek végeredménye egy új spirituális vallás létrejötte, amely az „emberiség reménye” ; egy olyan vallás, amely különbözik „a jelenleg uralkodó vallásoktól, melyek az intellektuális meggyőződésen, dogmákon, külsődleges ceremóniákon és szertartásokon alapulnak – ezeket mind el kell majd vetni az Új Világrendben.” (The Vedic Path, LIII. Évf., 1990. június). Ezen agyszülemények némelyikét az Anya magyarázza meg. „Srí Aurobindo a Legfelső emanációja, aki azért jött a Földre, hogy bejelentse egy új faj és az új világ, a Szupramentális világának megjelenését….Az ember a tegnap teremtménye. Srí Aurobindo azért jött, hogy meghirdesse a holnap teremtését: a szupramentális lény eljövetelét….Srí Aurobindo maga a megvalósulóban lévő jövő….Tanításai egy jobb holnap felé vezetnek bennünket. Srí Aurobindo yogája különleges, az egész földre kiható átalakulás…”
Aurobindo bár teljes visszavonultságban élt, megőrizte élénk érdeklődését a világ iránt. Nyíltan marxistának vallotta magát. Igen sok külföldi újságot és folyóiratot járatot. Később rádiót is beszerzett, és minden nap otthonában órákig hallgatta a híreket. Ezt mind „munkája” részének tekintette, amely arra irányult, hogy spirituális erőivel befolyásolja a világ dolgainak alakulását. Így a második világháború során egyenesen azt állította, hogy ő akadályozta meg Hitlert Anglia inváziójában Dunkirk elestét követően, utána pedig ő segítette Nagy-Britanniát győzelemre Churchillen keresztül, akinek nagy tisztelője volt, és akit „eszközének” tekintett. Saját szavait idézve: „erőm nagy részét arra használom, hogy elősegítsem a háború megfelelő alakulását és az emberi világ megváltozását”. Ez az erő követői szerint még mindig hathatósan működik a világban.
Aurobindo vágyálmának a világ egyesítésről szintén megvolt a szekuláris megfelelője. Ismét közvetlenül őt idézve: ”Az emberi faj politikai és adminisztrációs eszközökkel történő egyesítése végül egy egységes világállam létrehozásával és megszervezésével jár, amely összefogja az emberiség újonnan létrejövő, de még laza, természetes organikus egységét….E cél megvalósítása két különböző lehetőség, és ennélfogva két elképzelés adódik: a centralizáció és uniformitás elvére alapuló világállam, amely mechanikus és formális egységet jelent, vagy pedig a szabadság és sokszínűség elvére alapozott világszövetség, amely szabad és intelligens egység.”
Érdekes módon halála után testét nem hamvasztották le. Egy márványsírban helyezték örök nyugalomba Pondicherryben, asrámjában. Az Anya szerint amikor megkérdezte őt, hogy támassza fel önmagát, azt felelte: „szándékosan hagytam el e testet. Nem veszem vissza. Viszont újra megjelenek majd a legfelső természetfölötti testben, amely természetfölötti módon jött létre.” A márványsír az egyetlen kultikus hely az asrámjában – mármint ha egy virág emlékműre helyezését vagy pár perces rövid ott térdelést kultikus cselekedetnek nevezhetünk. Különben az emberek csak a futballpályán gyűlnek össze csütörtökön és vasárnap esténként negyedórás csendes meditációra. Sőt, egyetlen csoportnak sem engedik meg, hogy kultikus helyet alakítsanak ki vagy vallásos szertartásokat végezzenek. A vallás „magánügy”, ezért senkire sem lehet előírt formákat rákényszeríteni. Úgy mondják, ez áll összhangban Aurobindo egyetemes szellemével.
Nos, ezeknek az Aurobindo elképzelésein alapuló gnosztikus közösségnek az elterjedését jelentős mértékben támogatta több szervezet, köztük az ENSZ is. A Roger Anger francia építőművésznek nyújtott anyagi támogatás az első ilyen város, Auroville megépítését szolgálta. Ez „az egész bolygó mintavárosa”, ahol az utópista és szektariánus Egy Világ Testvérisége – amelynek célja „az emberiség szolgálata” – növekedésnek és virágzásnak indulhat. Az itt kidolgozott elképzeléseket átvette és hasznosította az USA Egészségügyi, Oktatási és Jóléti minisztériuma (HEW), az USA Országos Oktatási Szövetségének Pedagógiai Kutatóintézete (National Training Labs), valamint számos más amerikai és nemzetközi szervezet (Ed Dieckman: Beyond Jonestown).
Van egy másik érdekes kapcsolódás Aurobindo és a New Age – mozgalmak között. Michael Murphy, az Esalen alapítója, Aurobindotól illetve az Anyától nyerte inspirációját, amikor 1948 és 1949 között Pondicherryben, az asramában élt. Az Esalen Institute az úgynevezett „sensitivity training” (fogékonyságot növelő képzés) egyik szülőatyja; ez a nondirektív csoportterápia normál emberekre való alkalmazása az emberi potenciál kiterjesztése céljából. Az Esalen Institute által kínált egyik tanfolyam „A Tudat Evolúciója” nevet viseli; ennek keretében azt sugallják, hogy az „az emberi tudatnak a civilizáció kialakulásához mérhető horderejű átalakulása zajlik”. Az intézet által támogatott és gyakorolt módszerek között megtalálható a zeneterápia, az LSD-vel való kísérletezés, a holografikus légzési technikák, jóga és mantrák alkalmazása, valamint az intenzív sportolás; mindezek célja a tudat módosítása az egyetemes tudatosság eléréséhez, illetve Aurobindo kifejezését használva, a kapcsolathoz a kifejlődőben lévő Szupertudattal. Emellett az Esalen Institute a kezdetektől fogva támogatta Jenny O’Connor nevű saját házi „spirituális szócsövét” , aki rendszeres üzeneteket kapott egy kilenc nem emberi lényből álló csoporttól, akik állítólag a Szíriusz csillagnál élnek. Ezek az „irányító szellemek” – később kitérek az irányító szellemek témájára – voltak Murphy és aurobindiánus társulatának legfelső gurujai.
Nos, sokan nem tudják, hogy ezek a csoportok fő módszerként lényegében az agymosást és az elme hallucinációkeltésre irányuló befolyásolását alkalmazzák. Az emberek egy csoportja leül a földre és átöleli egymást, elmondva egymásnak legmélyebb érzéseit és élményeit. Egy zárt rendszer falai között, családjaiktól elválasztva, gyakran napokig vannak így együtt, és azokat, akik nem fogadják el a csoportra kiszabott normákat – amelyek általában a legkisebb közös nevezőn alapulnak, s egy „facilitátor” határozza meg őket segédjével, akinek a szerepe a csoport többi tagja előtt ismeretlen – kiközösítik és megfélemlítik, egészen addig, amíg be nem adják a derekukat. Szoros értelemben az agymosás módszereit olyan csoportokban dolgozták ki, amelyek külső irányítás alatt állnak, például börtönökben. Az újdonság az, hogy most az amerikaiak milliói tolakszanak, hogy önként átéljenek ilyen dolgokat. Est, Forum, Silva-féle agykontroll, szcientológia, Synenon – az elnevezések száma légiónyi. Nagyvállalatok erősködnek, hogy vezetőik végezzenek ilyen tanfolyamokat. Érdekes módon e módszer alapjait Pavlov dolgozta ki Lenin felkérésére, és első sikeres alkalmazásukra Sztálin kirakatpereiben került sor. Amikor Lenin elolvasta Pavlov beszámolóját kutatási eredményeiről e téren, ezt mondta neki: „megmentetted a forradalmat”.
Mindennek egyik érdekes oldalhajtása Bede Griffiths atya, egy bencés szerzetes, aki Auroville mellett élt Dél-Indiában. A hindu sádhuk módján élt, és állítólag sikerült ötvöznie a keleti és a katolikus miszticizmust. Guruja és inspirációjának forrása Aurobindo volt. A New Vision of Reality című könyvében arról értesít, hogy „a világ egy új kor és egy új kultúra beköszönte előtt áll”. A könyv fülszövege szerint ő „a New Age szószólója, aki keresztény-hindu asramájából emeli föl szavát az új kor mellett….Könyvében lefekteti radikális vízióját egy új társadalomról és egy új, egyetemes vallásról, amelyben a kereszténység alapvető értékei megőrződnek és élő kapcsolatban állnak a világ más vallási tradícióival.” Itt megint látjuk a forradalmi és marxista gondolat Indiába exportálását, annak egy állítólagos svami általi elfogadását, majd a Nyugatra visszajuttatását és elterjesztését Murphy és az Esalen Institute által, illetve a katolikus egyházban Griffiths atya révén.
In.: R.P. Coomaraswamy: A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése