Kritika Freud valamint a humanisztikus pszichológia (Maslow, Fromm, Rogers, stb..) és a transzperszonális pszichológia kapcsán...

Rama P. Coomaraswamy:  A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra
(részlet)

               Ha megvizsgáljuk a Nyugat intellektuális hanyatlását, elkerülhetetlenül felismerünk tendenciákat. Nincs időnk ezek részletes taglalására. Elég, ha Wolfgang Smith Cosmos and Consciousness , Weaver Ideas have Consequences és René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című művére hivatkoznunk, amelyek adekvátabb módon fejtik ki a folyamatot. Lényegét azonban úgy foglalhatjuk össze, mint a nominalista gondolkozásmód egyre növekvő elfogadását és ebből eredő materialisztikus és mechanisztikus szemlélet erjedését, amely az evolúció elméletében, a szocializmusban és az ateizmusban köszön vissza.
                És itt lép színre Freud. Darwin követőjeként abban hitt, hogy a világ véletlenszerű eseményeken alapul, de folyamatos evolúción megy át, és hogy az emberek lényegében állati lények, akiket a társadalmi normákkal állandóan ütköző ösztönök hajtanak. Az Istenben való hit számára neurózis volt, illúzió, amelyre a gyengéknek van szükségük. Ebben egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: „abban a pillanatban, ahogy valaki az élet értelmét kezdi keresni, már nem tekinthető egészségesnek”. Freud sommás megállapítása felületessége ellenére is megfelel a célnak. Sokan viszont, akiket nem elégített ki a realitásnak e személete, kitartottak a mellett, hogy az élet több a tudattalan késztetéseknél. Hamarosan hangot is adtak eltérő véleményüknek. Jung, aki megkérdőjelezte minden emberi viselkedés szexuális impulzusokra való redukálását, a viselkedést inkább az evolúció útján fejlődő kollektív tudattalan összefüggésébe helyezte; ezt az elképzelést saját bevallása szerint Philemon nevű irányító szellemétől vette. Nézete szerint a vallásos eszmék elfogadhatók, ám  e kollektív tudattalanban gyökereznek. Az archetípusok nem fenn lakoznak Istenben, hanem lenn az evolúciós emlékek eme emésztőgödrében. Wilhelm Reich hasonlóképpen letért a freudi pályáról, kialakítva azt az elképzelését, hogy a személyiségfejlődés gátjai rögzülnek a test izommintázataiban. Feloldva a páciens megérintésének freudi tilalmát , kifejlesztett egyfajta masszás-terápiát a világegyetemet átható „orgonenergia” szabadon bocsátására. A lényegében panteista Reich orgon-akkumulátorokat is tervezett e titokzatos kozmikus energia összegyűjtésére és koncentrálására.  A freudi hagyatékból elhajló másik személy Viktor Frankl volt, aki a koncentrációs táborban szerzett tapasztalatait követően kiállt „az értelem akarásának” elve mellett. Nem tudta elfogadni azt az elképzelést, hogy egy vallásos mártír csupán szublimált szexuális késztetéseiért hal meg. Egy másik hasonló alak Skinner, aki az embereket magas fokon programozott állatoknak tekintette, és elutasította annak gondolatát, hogy az ember felelősséggel bír vagy képes az önálló cselekvésre.
               Gyakorlati szemszögből azok, akik tudják, hogy az élet több a tudattalan késztetéseknél vagy genetikailag programozott reakcióknál, ezen személyek egyikét sem vehetik komolyan. Ebből az alapvetően materialisztikus háttérből válnak ki Abraham Maslow eszméi. Személy szerint ateista volt, de ennek ellenére az állatok szintje fölé helyzet az emberiséget, kijelentve, hogy az ember képes önmaga meghaladására és a személyes kibontakozásra. Bevezette azt az elképzelést, hogy minden személyben van egy „önmegvalósító” erő, amely érvényesülni próbál. A legjobb, ha ezt hozzuk ki magunkból, hagyva, hogy vezesse életünket. Aki ezt teszi, megtapasztalja a lények számára fontos közös értékeket, mint amilyen a teljesség, tökéletesség, szépség, jóság, igazság és önállóság, sőt ezek néha olyan szinten is megtapasztalhatók, amit Maslow „csúcsélménynek” nevez. Azt is mondta, „a transzcendencia annyit jelent, mint az istenivé vagy Istenhez hasonlatossá válni, túllépve a pusztán emberin”. Ennek az istenivé válásnak azonban semmi köze nincs a természetfelettihez vagy az emberen kívüli tényezőkhöz. Ez „antropológiai transzcendencia”, amit „metahumán” vagy „B-humán” létnek nevezett – és az egész folyamat szerves része az ember mint olyan létének. Meggyőződése volt, hogy az emberiség szép új jövő elé néz tudatossága fokozódásának eredményeként.
                 Maslow – aki, mint már rá mutattam, az Esalen Institute–hoz kapcsolódott – megnyitotta az ajtót további olyan pszichológusok serege előtt, mint Fromm, Rollo May és Carl Rogers, akik elképzeléseit továbbfejlesztve kialakították azt, amit „az Én humanisztikus pszichológiájának” nevezhetnénk, és ami a New Age mozgalmának alapját képezi. Rogers például azt állította, hogy „Isten az ember saját hatalmának és képességeinek szimbóluma, annak, amit életében megvalósítani próbál – nem pedig egy embert uraló erő jelképe.” Sőt, odáig ment, hogy kijelentette, Ádám bukása volt az első szabad tett – „az isten parancsának való engedetlenség valójában a kényszertől való megszabadulásunkat és az értelem kezdetét jelentette!”. Számára az önmegvalósítás az erény, nem az engedelmesség. Nos, „ez az önmegvalósítás az ’Egyet’-et involválja, mert a vallásos tapasztalás a mindennel való egység megtapasztalása, ami az ember világhoz való – gondolat és szeretet által megragadott – kapcsolódásán alapul.”  Mindez a „humán potenciál mozgalomhoz” vezetett, amelyet Alvin Tofflet így jellemez: „a pszichoanalízis, a keleti vallások, a szexuális kísérletezés, a csoportjátékok és a régimódi újjászületési mozgalmak elemeinek tarka egyvelege.”  Mostanában a „transzperszonális pszichológia”  vagy  „a negyedik erő pszichológiája”   kifejezés kerül előtérbe. Ezt olyan felszínretörő erőként jellemzik, amely azokat a „végső emberi képességeket” célozza meg, amelyeket nem foglal magába sem a behaviorizmus (első erő), sem a pszichoanalízis (második erő), sem a humanisztikus pszichológia (harmadik erő),  New Age-szövegünk definíciója szerint a „transzperszonális” kifejezés „a lét vagy tudat azon dimenzióit jelöli, amelyben az egyének egy közös identitás részesei; azokat a dimenziókat, ahol mind egyek vagyunk.” Az önmegvalósítást most már önmagában való célnak tekintik, függetlenül másokra gyakorolt hatásaitól. Ahogy magunkban fölfedezzük az Egyet, tetteink révén a lehető leghathatósabb módon kiárasztjuk potenciálját. Hogy mi ez a mód, azt az önvaló tudja a legjobban. Mivel a személyes tapasztalás egyenlő a realitással, az ember megváltoztatja a realitást azzal, hogy az önvalóra koncentrál. Saját tapasztalásom teljes tudatossá tételéhez maradéktalanul el kell fogadnom az adott tapasztalást úgy, ahogy van. Bármilyen önmagam vagy mások általi követelmény, hogy például másmilyen legyek, mint amilyen vagyok, gyengíti a kapcsolatomat azzal, amit valójában megtapasztalok. Ez természetesen tiszta szubjektivizmus vagy filozófiai szolipszizmus. Egyszerűbben fogalmazva pedig nárcizmus. (Mindez természetesen csupán az egzisztencia és perszonalista filozófia alkalmazása a szociológiára és a pszichológiára.)
                  Eme ellenvallás egy másik összetevője nyíltan sátáni. Aliester Crowley a pszichikus világgal folytatott korai kísérletei során ellátogatott Egyiptomba. Kairóban történt, hogy feleségét transzba ejtette, aki ekkor tájékoztatta őt, hogy a szellemek „várnak rád”. Crowley ennek nyomán napokig mágikus invokációkat ismételgetett, és ez vezette el az „Aiwass” nevű lénnyel való kapcsolatához, aki megparancsolta neki, hogy jegyezze le A Törvény Könyve című pszeudoezoterikus írást. Ebben a szövegben Aiwass egy „új vallásról” beszél, amit a maradéktalan önkiteljesítés, valamint az egyéni akarat és vágyak szabadon engedése különböztet meg. Crowley Új Aionjának nagy „parancsolata”, ahogy azt Aiwass lediktálta, a sátáni kultuszok jelmondatává vált. „Tégy, amit akarsz, ez legyen a Törvény teljessége”.


In.: R.P. Coomaraswamy: A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra.