"Az, amit ma kereszténységnek neveznek - Ágoston csodálatos szavai szerint - mindig is volt, a világ kezdete óta, Krisztus test szerint való megjelenése előtt is."
(D.Sz. Mereskovszkij: Kelet titkai)
Az Egyistenhit (monoteizmus), ha esetleg több isten formáját ölti, akkor azok az Egy Főistennek a megnyilvánulási formái, arcai (vö.: a babiloni Marduk, az egyiptomi Amon, az ógörög vagy a hindu állítólagos "politeizmussal"). Tulajdonképpen olyat, hogy "többistenhit", még a legesetlegesebb törzsi felfogás sem ismer.
Valójában, a Bűnbeesés óta, kivétel nélkül minden kultúrában, alapvetően kétféle felfogás ezerarcú formái birkóznak egymással, váltakozó erővel: Egyfelől a szakrális szemlélet, ami szerint az evilági, Istenen belül van, ami azt is jelenti, hogy a Tünemény-világba történő túlzott belefeledkezés ellehetetlenítheti a Hazatérés, a re-szakralizáció esélyét. Ezzel ellentétben áll, a modernista felfogás, mely addig csűri-csavarja, amíg végül el nem merül valami evilági istenítésében (energia, élet, ember, tudomány, természet, ész, nagy "kozmikus" tudat, fölény-központúság, stb.).
Napnyugaton, a "jóság" nevében - a szakrális jelképek betiltása révén - kötelezővé tenni szándékozott, "semleges" világiasság-központúság is hit, a Tünemény-világot istenítő modernista felfogásnak egy változata, mint David Livingstone írja: "A szekularizmus sokkal erőteljesebb és agresszívabb vallás, mint például a kereszténység.".
Nem beszélve a felemelő(rendbehozó)- és a lehúzó(szétziláló)-erő, manapság divatos "megbékéléséről", melynek hirdetése nyilvánvalóan az utóbbi "győzelmét" szolgálja, hiszen csak az Igazság teremthet megalapozott Békét.
Hamis törésvonalak:
"Mindenesetre az utóbbi néhány száz évben rendre felmerült a kérdés, hogy kik vagyunk: finnugorok, hunok vagy sumerek? - magyarázta Dr. Povedák István, az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport" részéről. (hirado.hu. 2015. 12. 07.)
Őszintén szólva nem értjük a fenti töprengés lényegét, mely tulajdonképpen hamis törésvonalak felvázolásának tűnik, hiszen többek között a türkök (pl.: törökök), ugorok (pl.: finnek) mongolok, tibetiek, mandzsuk, koreaiak, japánok (vö.: Kiszely István és az osakai Hideo Matsumoto professzor jelzőgén-vizsgálatainak eredményeivel), az amerikai indiánok - vagy például az indirániak, a turano-sumérek, a kánaániták, az etruszkok, a hunok - a turáni ősnép különféle arcait képviselik. Hérodotosz valószínűleg erre a örökségre gondolhatott, amikor azt mondta, hogy "A szkíta a világ legősibb népe."
Varga Csaba szerint nyelvünk annyiban különleges, hogy a magyar őrizte meg talán leginkább a turáni ősnyelv szerkezetét (vö.: Varga Csaba: "A kőkor élő nyelve.".), mely elképzelést Berzsenyi Dániel sejtése is alátámaszt: "A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.", illetve idekívánkozik Körösi Csoma Sándor, hatalmas tudáson és tapasztalati alapokon nyugvó megállapítása is: “Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az ősindiai kultúra tárházában!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése