"Hogyan határozhatjuk meg a New Age vallását? Melyek az alapgondolatai? Itt ügyelnünk kell, mert számos általuk használt kifejezést a tradicionális vallástól kölcsönöztek, különösen a misztikusabb vagy spirituálisabb szerzőktől. Megint a „kettős beszéd” problémájába ütközünk, amikor a régi szavaknak némelyek új jelentést adnak.
Az első alapgondolat a panteizmus. Minden - növények, az állatok, a kövek – isten. A panteizmus tévedése az, hogy Isten immanenciáját hirdeti – hiszen Ő nyilvánvalóan minden dologban benne rejlik -, miközben tagadja transzcendenciáját. Ha az immanencia nélküli transzcendencia elvág minket az istenitől, akkor a transzcendencia nélküli immanencia viszont az istenit vágja el tőlünk. A transzcendens és az immanens együtt jár: a „Princípium és manifesztáció”, atmá ás máyá dualitása következtében. Míg a legfőbb Princípium önmagában se nem transzcendens, se nem immanens, hanem „az, ami”, a manifesztáció síkjáról nézve transzcendens Teremtőnek kell lennie, a létrejövő teremtésnek pedig immanenciára van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán létezzen. És mindkettő egyesül a teofániában, a Logos-ban, az emberistenben. Emberi szemszögünkből azt mondhatjuk, hogy a transzcendencia megsemmisíti a manifesztációt, míg az immanencia megnemesíti azt. A vallási szóhasználattal összhangban egyrészt a transzcendencia „bűnössé” és „rabszolgává” redukálja az embert, másrészt az immanenciának köszönhetően ugyanakkor „isten gyermeke” és földi „örököse”. Ez a kettő úgymond találkozik az emberistenben: mert egyrészt „Senki sem jó, csak egy, az Isten”, de másrészt „Aki engem látott, látta az Atyát”. Ez pedig visszavezet az ima kérdéséhez. A New Age hívei nem imádkoznak, mert az ember nem imádkozhat önmagához, csak egy transzcendens Istenhez. Még Sankaracarya is, aki mindenki közül a „legabszolútabb” advaitin, himnuszokat ír Isten dicséretére.
E fundamentális tévedésre alapozva New Age-követőnk kénytelen kijelenteni, hogy az ember mint olyan, Isten.
 |
| Egy Femen ügynöknő fellépése a notre-dame-i karácsonyi misén. |
Bárki, aki tagadja Isten transzcendenciáját, saját istenségét állítja. Ahogy Karl Marx megfogalmazta: „Isten tagadása az ember igenlése.” Ez különböző formákat ölt, amelyek közül az egyik legklasszikusabb az a kijelentés, hogy az ember önmaga az igazság forrása, és ebből ered önnön méltósága. Egy másik verziója pedig az, hogy az ember - mint olyan - mindenkor Istennel egyesült és ezért üdvözült – bármit jelentsen is az üdvösség ebben az értelemben. Swámi Muktananda, aki nagy befolyással volt Werner Erhardt-ra, az Est alapítójára (amelyet most Forumnak neveznek), nem panteista poénnak szánta következő felszólítását: „Borulj térdre önmagad előtt. Tiszteld és imádd saját lényedet. Isten benned lakik mint Tennmagadban.”
Amikor a keleti vallások feljogosítanak olyan mantra alkalmazására, mint az aham Brahma, vagyis „én vagyok Brahman”, ezzel nem annak az ígéretnek a realitását hirdetik, amit a Kígyó tett Évának: „és olyanok lesztek, mint az Isten”. Hanem inkább azt szolgálják , hogy az arra kvalifikált egyénbe véssék a transzcendens Isten őbenne való immanenciájának felismerését. Ahogy szent Pál mondotta, „élek én, de már nem én, hanem Krisztus énbennem”. Amikor a modern pszichológia zűrzavarába merült nyugatiak ilyen formulát használnak, összetévesztik az alacsonyabb ént vagy egót Platón immanens daimón-jával. A végeredmény pedig pontosan a Sátán ígéretének elfogadása lesz. Ahogy George Leonard, az Esalen munkatársa mondja: „olyanok vagyunk, mint isten, mindenhatók és mindentudók.” A tévedés itt egyértelműen a kétféle én – vagy katolikus terminológiával élve a személyiség és az egyéniség – konfúziója. Az ember személy, mert nem csak testtel és nem csak vegetatív és animális lélekkel bír, hanem különösen mert spirituális és halhatatlan lélekkel rendelkezik. Az ember személyiségének fejlesztése ezeknek a speciális attribútumoknak a hasznosítása, amelyek lehetővé teszik, hogy isten életének részesei legyünk. Az ember egyéniségének fejlesztése viszont, amiről New Age összefüggésben van szó, önző léthez és életmódhoz vezet, amelyben az ember saját szenvedélyeinek rabjává lesz, és arra törekszik, hogy magát helyezze mindennek középpontjába.
A New Age másik tévedése a „minden Egy” metafizikai állításának félreértése; ez a tanítás tükröződik az Egyház imájában, hogy „minden eggyé legyen Krisztusban”. Egyúttal hamis panteisztikus premisszákból is következik. Természetesen a Princípiumban Egység van, de a manifesztációban mindig jelen van a multiplicitás. Ahogy a Tao-te-ching mondja:
Az út szülte az egyet,
Az egy a kettőt,
A kettő a hármat,
A három valamennyi létezőt.
Az isteni egységhez vagy transzcendenciához vagyunk kötve az isteni immanencia okán, de ezt az immanenciát „realizálnunk” kell, mielőtt azt állíthatnánk, hogy elértük a misztikusok által „legfőbb azonosságnak” nevezett szintet. A New Age köreire jellemző másik konfúzió az apophatikus teológia azon állításával kapcsolatos, hogy isten minden ellentétet meghalad. Úgy érvelnek, hogy Isten Önmagában túl van jón és rosszon. A New Age hívei úgy hiszik, a kozmikus egység – ami megint a szupertudat vagy „isteni tudat”, nem pedig Isten transzcendens egysége – azáltal áll helyre, hogy már ebben az életben meghaladjuk s jót és a rosszat. Bár Isten in principo lehet, hogy minden ellentétet meghalad, ők azt állítják, hogy a jó és a gonosz még ebben a megnyilvánult világban is egy és ugyanaz – a gonosz csupán „az Erő sötét oldala”, ahogy a népszerű film lefesti. Ha elfogadjuk a szintek ilyetén összemosását, az összes erkölcsi korlát értelmét veszti. Ekkor nem lehet szó arról, hogy valaki vagy valami jó vagy rossz lenne. Ha ehhez hozzájön az az elképzelés, hogy istenek vagyunk, hogy mi vagyunk az igazság forrása, és hogy mi teremtjük saját valóságunkat, akkor ebből az következik, hogy tényleg bármit megtehetünk és bármik lehetünk, amit és amik csak akarunk.
Nem kell külön hangsúlyoznunk, ha mindenki Isten, ha mindenki maga dönti el, hogy mi igaz és mi hamis, akkor mindenki „vallása” érvényes. Egyébként a New Age hívei ezt felismerve ténylegesen hisznek egy szupervallásban, amely az összes vallás tanításait magába fogadja. Ennek a szupervallásnak nincsenek rögzített dogmái – hogyan is lehetnének, tekintve, hogy mindenki önmaga számára a hiteles forrása az igazságnak és a valóságnak. A New Age hívei így tehát egyértelműen elleneznek minden lefektetett dogmát vagy objektív módon kinyilvánított igazságot. Mindnyájan az öku-mánia hívei.
A reinkarnációba vetett hit is jellemző a New Age-re – itt a reinkarnáció az ego vagy az alacsonyabb én újjászületése egy másik testben, akár emberiben, akár ember alattiban. Az elképzelés lényege az, hogy ha az ember elmulasztja tökéletesíteni egóját vagy alacsonyabb énjét ebben az életben, újabb esélyt kaphat. Sőt, ez a második vagy akár hétszázadik esély része annak az evolúciós folyamatnak, amelynek minden egyén állítólag végighalad – nem Isten vagy a végső valóság realizálásáig, hanem az „Eggyel” vagy a „Szupertudattal” való egybeolvadásáig valamilyen Theilard – féle „ómega-ponton”. Azonban elfelejtkeznek arról, hogy a reinkarnáció mint olyan nem a hinduizmus tanítása, hanem inkább a teozófiáé, és ha a reinkarnáció valóban megtörténhetne, akkor az a hinduizmus szempontjából kudarcnak minősülne.
A hinduizmus nézőpontja szerint az élet célja nem újjászületni és újabb esélyt kapni a szenvedélyek kielégítésére, hanem inkább megszabadulni a létesülés folyamatának egészéből.
Az összes New Age követőre jellemző és rendkívül veszélyes vonás, hogy hajlamosak játszadozni a tudatállapotokkal és azok módosításával. Ha minden Egy, és minden Isten, és mi vagyunk Isten, akkor miért nincs erről a tényről tudomásunk? A válasz: ennek oka tudatlanságunk és evolúciós visszamaradottságunk. Ahelyett, hogy a tudatlanságot az ember bűnös és elbukott állapota tükröződésének tekintené, a New Age követője kijelenti, a tudatlanság annak a tudati hozzáállásnak az eredménye, amelyet a nyugati kultúra ráerőszakolt. Bizonyos szintig igaza is van, mert gondolkozását erősen meghatározza az a materialisztikus és a pszichológiát alapvető tekintélyként elismerő környezet, amelyben felnevelkedett. De hamarosan tévútra jut, amikor azt állítja, hogy ez a hamis tudat vagy tudatosság megváltoztatható – és meg is változtatandó – tudatállapotunk módosításával és azáltal, hogy érzékelésünket kábítószerekkel, zenével, légzéstechnikákkal, jógával, sporttal, tánccal, értelmetlen mantrák ismételgetésével és az önhipnózis egyéb formáival kitágítjuk. Megint csak a szavak jelentésének összemosását tapasztaljuk, vagy inkább azt, hogy legitim misztikus kifejezéseket új értelemben használnak. Az ima és a spirituális élet nyilvánvalóan létrehozhat egy módosult tudatállapotot, ahogy a zene is, mint például a gregorián ének, amely könnyeket csal a szembe és a legjegesebb szíveket is felolvasztja. A táncot, a zenét, a jógaszerű gyakorlatokat és a pár szavas fohászok ismételgetését minden tradicionális vallás alkalmazza. De a New Age hívei nem értik meg, hogy akik megengedik tudatállapotuk módosítását egy érvényes vallási kultúrán belül, azok az illető vallás nyújtotta védelem alatt teszik. A beavatás szentségei és mindaz, amit szakarmentumoknak hívnak – a szenteltvíz, a kereszt jele és mindenekfelett a spirituális útmutatás és a doktrína szilárd ismerete – megvédi az egyént mind az önámítástól, mind a bukott angyalok – vagy ahogy rendszerint nevezik, démonok – lehetséges inváziójától. A New Age követői, akik az ilyen technikákat e védelem és imádságos élet nélkül próbálgatják, csak az alvilág előtt tudják magukat megnyitni.
A módosult tudatállapotok állítólag kapcsolatba hoznak egy magasabb tudatállapottal, az Aurobindo-féle Szupertudattal. Erre való tekintettel célszerű gyanakodva fogadni az olyan kifejezéseket, mint Krisna-tudat, Krisztus-tudat vagy az, amit „kozmikus tudatnak” neveznek.Az isteni nevek ilyen állapotokhoz kapcsolása hamis legitimációt hajlamos kölcsönözni ez utóbbinak. De a valóságban természetesen minden azon múlik, hogy mit értünk e kifejezéseken. Mint René Guénon rámutatott, e kozmikus tudat vagy „Minden Mindenség”, amelyben némelyek olyannyira el kívánják veszejteni magukat, nem lehet más, mint a szubtilis világ legalsó régióinak diffúz pszichizmusa, amely nem áll távol a Jung által feltételezett „kollektív tudattalan” sötét alvilági labirintusától. A New Age vallásának másik fontos jellegzetessége az a meggyőződés, hogy új civilizáció küszöbén állunk, amelyben az emberiség egésze vagy többsége érintkezésbe áll majd a Szupertudattal. Erről szólna igazából az egész evolúció. Minden fejlődik, nemcsak az ember, hanem a Szupertudat is. Ezzel megint visszatérünk a szekuláris utópizmushoz és Teilhard de Chardin-hez. Ez az eljövendő utópia nyilvánvalóan földhöz ragadt, szocialista és közösség-,nem pedig családorientált. A Vízöntő korának nem lesznek rögzített és merev erkölcsi törvényei. Azok, akik az embert tökéletesítésre váró állatnak tekintik, végül azt érik el, hogy teljesen állatot csinálnak belőle. Ilyen értelemben máris beköszöntött a Vízöntő kora.
A New Age hívei körében – akiknek igen számos műfaja van – gyakorlatilag semmi intellektualitás nem tapasztalható. „Hagyd kívül a cipődet és az elmédet.”, vagy ahogy Marian Ferguson mondja The Aquarian Conspiracy című könyvében: „nem lehet gondolkozás útján (kiemelés a szerzőtől) eljutni a paradigmaváltáshoz (vagyis a magasabb tudatállapothoz), csakis kísérleti úton. Az ember vagy megkapja, vagy nem.” Szerinte az intellektuális koncepciók megakadályozzák, hogy az ember „megkapja”. A gondolkozók és elméleti emberek „kapják meg” tehát a legkisebb valószínűséggel. Ahogy Kevin Garvey kifejti: „Az intelligencia csapdájának elkerülésére Ferguson azt javasolja, hogy végezzünk el egy EST- vagy Életforrás-tanfolyamot. Ezek szerinte olyan összpontosító technikák, amelyekkel felszínre emelkedhet a valódi én.” Hasonló módon azt látjuk, hogy a Gestalt-terápia művelője, Fritz Perls (szintén az Esalen állandó tanára) gyakorlatilag azt prédikálja, le kell győzni a racionális gondolkodást, ha fel akarjuk szabadítani a belső érzéseket; mottója ennek megfelelően így hangzik: „értelem nélkül, érzékeiddel eszmélj”. Az ilyen kísérleti megközelítésekkel szemben az összes nagy hagyomány kiáll amellett, hogy az embernek használnia kell megkülönböztető képességét, vagyis az intellektust. Az irracionálist mindig kerülni kell. A New Age hívei viszont nem ezt teszik. Teljes mértékben belső megérzéseikre hagyatkoznak. Számukra nincsenek rögzített dogmák; vevők a kor összes babonájára: a haladásra, az evolúcióra, az antropocentrizmusra és mindannak gyűlöletére, ami metafizikai.
És ezzel eljutottunk az irányító szellemekkel való kapcsolat kultiválásának kérdéséhez, amely szerves része a New Age vallásának, és szerintem az egyik legriasztóbb aspektusa. Egy Silva nevű illető azt állítja, hogy negyvennyolc órán belül bárkit megtanít az "agykontroll" segítségéval arra, hogy megtalálja irányító szellemét. Az ilyen irányító szellemek nyilvánvalóan nem mások, mint bukott angyalok vagy démonok, és az embernek már csak a józan paraszti ész szerint sem szabad soha alávetnie magát ilyenek irányításának. Ezzel szemben azt az érvet hozhatják fel, hogy a démonok elképzelése teljes egészében nyugati és keresztény alapú. Azonban amellett, hogy a Szentírásban bőven előfordulnak erre vonatkozó elítélő kitételek, jó tudni, hogy a keleti vallások ugyanígy elítélően nyilatkoznak. Hadd idézzek egy idevágó passzust Buddha Surangama-sutrájából.
"Parinirvanám után, a világ utolsó kalpájában (korszakában) sok ilyen eretnek gonosz szellem ólálkodik majd a szentek személyének álruháját öltve magára, hogy eredményesebben tudjon megtéveszteni...Ilyen csaló módon terjesztik hamis és romboló retenekségeiket."
MIndaz, amit itt most elmondtunk, mindenestől áthatja az evolúciós gondolkozásmódot. Marian Ferguson így mondja The Aquarian Conspiracy című könyvében: "A tudat evolúciója ugyanolyan jelentős, mint a biológiai evolúciónk hosszas láncolatának bármely lépése. Nem csupán arról van szó, hogy az emberiség egy magasabb tudat irányába fejlődik, és nem is csak arról, hogy ez az evolúciós folyamat a reinkarnációhoz kapcsolódik, hanem a Teilhard-i gondolattal összhangban arról, hogy ez a magasabb állapot is szüntelenül továbbfejlődik."
A New Age vallásának hátteréről.
A New Age vallása egyáltalán nem új. Az ember bukása óta jelen van. A bűn és a gonosz külső jellegében változhat, de természetében soha. Az összes nagy vallási tradíció óva int az ilyen jellegű vallásoktól, amelyek fundamentálisan antiintellektuálisak, és a modern pszichológia vak elfogadásának kinövései. Hasznos lehet azonban szemügyre venni a New Age történelmi hátterének főbb vonásait a közelebbi múltban.
Helena Petrovna Blavatsky 1875-ben alapította meg a Teozófiai Társaságot. A kor evolucionista gondolkodásának erős hatása alatt álló teozófusok szintén hittek olyan "mesterek" létezésében, akik vagy "szellemlények", vagy szerencsés emberek, akik magasabb szintre "fejlődtek", mint az átlag emberek nyája. Madame Blavatsky "telepatikus kommunikációban" állt ezekkel a lényekkel, és "emelőpontként" szolgált a mesterek számára 1867-től 1891-ben bekövetkezett haláláig.
A teozófusok kezdettől fogva ellenezték a vallások összes ortodox formáját, különösen a saját gyökereit képviselő kereszténységet. Ezt kívülről is támadták, és belülről is megpróbálták elpusztítani. Még a mozgalom első napjaiban létrehozták a szervezetük egy ágazatát, amely ezotérikus vagy hermetikus kereszténység néven volt ismert, de a tagság még azt is elutasította, hogy a működését megengedjék. Egyik pamfletjük a szervezet céljait illetően a következőket sorolta fel:
"- szembeszállni a tudomány materializmusával és a dogmatikus teológia minden formájával, különösen a kereszténység esetében, amelyet a Társaság vezetői (a szellemi mesterek) különösképpen ártalmasnak ítélnek;
- a nyugati nemzetek körében ismertté tenni a régóta elhallgatott tényeket a keleti vallásos filozófiákról, azok etikájáról, kronológiájáról, ezoterizmusáról, szimbolizmusáról, (ahogy a szellemi mesterek és a teozófusok azokat interpertálják);
- amennyire lehet, meghiusítani a misszionáriusok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az úgynevezett pogányokat és primitív népeket megtévesszék a kereszténység igazi eredetével és dogmáival kapcsolatban, valamint ez utóbbiaknak az úgynevezett keresztény országokban a közszellemre és az egyéni jellemre gyakorolt konkrét hatásaival kapcsolatban."
Egy másik állásfoglalásukban ezt hirdetik:
"Az Ezotérikus Filozófia az összes nemzetet megbékíti...Bizonyítja egy Abszolút Isteni Elv szükségszerüségét a Természetben...Az Ezoterikus Filozófia sosem utasította el Istent a Természetben...Csupán azt utasítja el, hogy a monoteista vallások Isteneinek bármelyikét elfogadja...a mindenkor megismerhetetlennek eme Istenkáromló és szánalmas karikatúráit."
A Teozófiai Társaság vezetői úgy hitték, olyan "adeptusok" és "beavatottak" felügyelete és vezetése alatt állnak, akik a "Nagy Fehér Testvériség" egyik ágához tartoznak. Ezek 1875-ben Indiába költöztek, és szellemi mestereik azt mondták nekik, száz évig (kb. 1975-ig) tartsák titokban tanításaikat. Indiában Blavatsky-hoz csatlakozott egy Leadbetter nevű angol pap, aki "KH Mester (Koot Hoomi)" vezetése alatt állt, valamint Olcott ezredes. Érdekes módon Leadbetter volt az első, aki a latin mise megváltoztatását javasolta annak érdekében, hogy ökumenikusan elfogadható szertartássá lehessen alakítani. Olcott a hinayána buddhizmus egy eretnek formáját propagálta, amely különösen romboló hatással volt Srí Lanka népére, mivel ott a buddhizmus e formáját vezették be az iskolai vallásoktatásban. Blavatsky pedig - és különösen Annie Besant nevű helyettese - a hinduizmus új válfajának megteremtésére koncentrálta erőfeszítéseit. A hinduizmusnak és a buddhizmusnak ezeket a formáit hozták vissza a leggyakrabban Nyugatra.
Helena Blavatsky halála után a szervezet irányítása Annie Besant kezébe került, aki sikertelen kísérletett tett az antikrisztus elhozatalára Krishnamurti személyében, akit gondosan felkészített a szerepre. Krishnamurti - hindu atyja hatására - 1929-ben feloszlatta a Csillag Rendjét, és hátat fordított a mozgalomnak. Annie Besant közvetve ma is fontos hatást gyakorol a modern Indiára, mivel komoly hatása volt a Benáreszi Hindu Egyetem és olyan különböző heteredox hindu mozgalmak megalapítására, mint az Aryo- és a Brahmo-samáj. Indiai csodálói közül azonban kevesen tudják, hogy René Guénon szerint (Le Theosophisme) a brit kémszolgálat jól fizetett ügynöke volt, amely szervezet szívesen látta volna az ortodox hinduizmus erejének aláaknázását és megsemmisülését. Krishnamurti elpártolásának következtében a Mesterek megharagudtak Annie Besant-ra, és a fáklyát átadták egy bizonyos Alice Ann Bailey-nek. Ez a gyönyörű fiatal hölgy Angliában született előkelő rangban, majd amerikába ment feleségül egy episzkopális lelkészhez. Termékeny író volt, és az ő szervezésében jött létre az Arkánum Iskola, a New Group of World Servers, a Triangles, a World Good Will, illetve a korai New Age sereg más csoportosulása. Szintén ő alapította a Lucifer Publishing House kiadót, amely mellesleg az Aurobindo-anyagokat is kiadja; a nevét később érthető okokból Lucis Publishing House-ra változtatták.
Az 1962-es év újabb határkő volt, mivel ekkor alapította q skóciai Findhorn közösséget Peter és Eileen Caddy, akik aprólékosan követték Bailey írásait, és saját irányító szellemeik hatása alatt álltak. Csatlakozott hozzájuk David Spangler is, aki azt mondta, "Krisztus-energiákkal" rendelkezik, és aki szellemi tanácsadójukká vált. Természetesen ő is rendszeresen vette számos irányító szellem "adásait". 1973-ban Spangler az USA-ba távozott, és ott megalapította az észak-amerikai Lorian Associationt. Azóta ők és társaik a nyugati világ szinte minden fontosabb szervezetébe és egyházába beszivárogtak. Érdemes egy pillantást vetni Bailey utasításaira a világ ortodox vallásai kapcsán. A New Age híveinek kezdetben a vallásszabadság mellett kell kiállniku a nyilvánosságnak szánt üzeneteikben. Csak később ragaszkodnak annak az új kötelező világvallásnak az elfogadásához, amelyért könyveik kiálltanak, és amely teljes mértékben szakít majd Jézus Krisztus és Isten mint Atya elképzelésével. Azokat, akik ebbe nem mennek bele, erőszakos eszközökkel kell eliminálni - amit Bailey "tisztogató akciónak" nevez. Egyértelműen az ómegapont és az Antikrisztus uralma felé úton haladunk."
(A fenti írás részlet Rama P. Coomaraswamy "A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra" című tanulmányából.)
