A nyugati emberek "önmagukat emelték istenné, jobb híján, és ezzel elkezdődött a nyomorúságuk: kivájt szemű istenek." (Albert Camus: "A lázadó ember")
1.
A szolipszizmus egyik ágának, a "teremtő gondolat elv"- nek képviselője az okkultista, szabadkőműves Rudolf Steiner, aki többek között barátjával - Aliester Crowley-val - bábáskodott a "Lucifer Kiadó" fölött, aminek nevét később, érthető okokból "Fény Kiadó"-ra módosították.
-"1903–1908 “Lucifer” or “Lucifer-gnosis” was the first and only anthroposophical magazine that Rudolf Steiner had maintained for years."
- "The Lucis Trust's publishing company was founded in the early 1920s as the Lucifer Publishing Company."
- "Lucis Trust (previously Lucifer Publishing) was started by Alice Bailey."
(vö.: Nesta H. Webster: "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak 382-387.o.).
2.
"
a „transzperszonális” kifejezés „a lét vagy tudat azon dimenzióit
jelöli, amelyben az egyének egy közös identitás részesei; azokat a dimenziókat,
ahol mind egyek vagyunk.” Az önmegvalósítást most már önmagában való célnak
tekintik, függetlenül másokra gyakorolt hatásaitól (vö.: a Vona Gábor jelenséggel; a szerk.). Ahogy magunkban fölfedezzük
az Egyet, tetteink révén a lehető leghathatósabb módon kiárasztjuk
potenciálját. Hogy mi ez a mód, azt az önvaló tudja a legjobban. Mivel a
személyes tapasztalás egyenlő a realitással, az ember megváltoztatja a
realitást azzal, hogy az önvalóra koncentrál. Saját tapasztalásom teljes
tudatossá tételéhez maradéktalanul el kell fogadnom az adott tapasztalást úgy,
ahogy van. Bármilyen önmagam vagy mások általi követelmény, hogy például
másmilyen legyek, mint amilyen vagyok, gyengíti a kapcsolatomat azzal, amit
valójában megtapasztalok.
Ez természetesen tiszta szubjektivizmus vagy
filozófiai szolipszizmus. Egyszerűbben fogalmazva pedig nárcizmus.
(Mindez
természetesen csupán az egzisztencialista és a perszonalista filozófia alkalmazása a
szociológiára és a pszichológiára.) Eme ellenvallás egy másik
összetevője nyíltan sátáni. Aliester Crowley a pszichikus világgal folytatott korai
kísérletei során ellátogatott Egyiptomba. Kairóban történt, hogy feleségét
transzba ejtette, aki ekkor tájékoztatta őt, hogy a szellemek „várnak rád”.
Crowley ennek nyomán napokig mágikus invokációkat ismételgetett, és ez vezette
el az „Aiwass” nevű lénnyel való kapcsolatához, aki megparancsolta neki, hogy
jegyezze le A Törvény Könyve című pszeudoezoterikus írást. Ebben a szövegben
Aiwass egy „új vallásról” beszél, amit a maradéktalan önkiteljesítés, valamint
az egyéni akarat és vágyak szabadon engedése különböztet meg. Crowley Új
Aionjának nagy „parancsolata”, ahogy azt Aiwass lediktálta, a sátáni kultuszok
jelmondatává vált. „Tégy, amit akarsz, ez legyen a Törvény teljessége”.
A Nagy (Kozmikus) Tudat bírálata
Hogyan határozhatjuk meg a New Age
vallását? Melyek az alapgondolatai? Itt ügyelnünk kell, mert számos általuk
használt kifejezést a tradicionális vallástól kölcsönöztek, különösen a
misztikusabb vagy spirituálisabb szerzőktől. Megint a „kettős beszéd” problémájába
ütközünk, amikor a régi szavaknak némelyek új jelentést adnak.
Az első alapgondolat a
panteizmus. Minden - növények, az
állatok, a kövek – isten. A panteizmus tévedése az, hogy Isten immanenciáját
hirdeti – hiszen Ő nyilvánvalóan minden dologban benne rejlik -, miközben
tagadja transzcendenciáját. Ha az immanencia nélküli transzcendencia elvág
minket az istenitől, akkor a transzcendencia nélküli immanencia viszont az
istenit vágja el tőlünk. A transzcendens és az immanens együtt jár: a
„Princípium és manifesztáció”, atmá ás máyá dualitása
következtében. Míg a legfőbb Princípium önmagában se nem transzcendens, se nem
immanens, hanem „az, ami”, a manifesztáció síkjáról nézve transzcendens
Teremtőnek kell lennie, a létrejövő teremtésnek pedig immanenciára van szüksége
ahhoz, hogy egyáltalán létezzen. És mindkettő egyesül a teofániában, a Logos-ban,
az Istenemberben (a szerk.). Emberi szemszögünkből azt mondhatjuk, hogy a transzcendencia
megsemmisíti a manifesztációt, míg az immanencia megnemesíti azt. A vallási
szóhasználattal összhangban egyrészt a transzcendencia „bűnössé” és
„rabszolgává” redukálja az embert, másrészt az immanenciának köszönhetően
ugyanakkor „isten gyermeke” és földi „örököse”. Ez a kettő úgymond találkozik
az Istenemberben (a Világkirályban; vö.: V. Szolovjov és F. M. Dosztojevszkij; a szerk.): mert egyrészt „Senki
sem jó, csak egy, az Isten”, de másrészt
„Aki engem látott, látta az Atyát”. Ez pedig visszavezet az ima
kérdéséhez. A New Age hívei nem imádkoznak, mert az ember nem imádkozhat
önmagához, csak egy transzcendens Istenhez. Még Sankaracarya is, aki mindenki
közül a „legabszolútabb” advaitin, himnuszokat ír Isten dicséretére.
E fundamentális tévedésre
alapozva New Age-követőnk kénytelen kijelenteni, hogy az ember mint
olyan, Isten (Emberisten; vö.: V. Szolovjov valamint F.M. Dosztojevszkij: "Karamazov testvérek", Iván monológja, az Antikrisztusról; a szerk.).
Bárki, aki tagadja Isten transzcendenciáját, saját istenségét
állítja.
Ahogy Karl Marx megfogalmazta: „Isten tagadása az ember
igenlése.” Ez különböző formákat ölt, amelyek közül az egyik
legklasszikusabb az a kijelentés, hogy az ember önmaga az igazság forrása, és
ebből ered önnön méltósága. Egy másik verziója pedig az, hogy az ember - mint
olyan - mindenkor Istennel egyesült és ezért üdvözült – bármit jelentsen is az
üdvösség ebben az értelemben. Swámi Muktananda, aki nagy befolyással volt
Werner Erhardt-ra, az Est alapítójára (amelyet most Forumnak neveznek), nem
panteista poénnak szánta következő felszólítását: „Borulj térdre önmagad előtt.
Tiszteld és imádd saját lényedet. Isten benned lakik mint Tennmagadban.”
Amikor a keleti vallások
feljogosítanak olyan mantra alkalmazására, mint az aham Brahma, vagyis
„én vagyok Brahman”, ezzel nem annak az ígéretnek a realitását hirdetik, amit a
Kígyó tett Évának: „és olyanok lesztek, mint az Isten”. Hanem inkább azt
szolgálják , hogy az arra kvalifikált egyénbe véssék a transzcendens Isten
őbenne való immanenciájának felismerését. Ahogy szent Pál mondotta, „élek én,
de már nem én, hanem Krisztus énbennem”.
Amikor a modern pszichológia zűrzavarába merült nyugatiak ilyen formulát
használnak, összetévesztik az alacsonyabb ént vagy egót Platón immanens daimón-jával.
A végeredmény pedig pontosan a Sátán ígéretének elfogadása lesz.
Ahogy George
Leonard, az Esalen munkatársa mondja: „olyanok vagyunk, mint isten, mindenhatók
és mindentudók.” A tévedés itt egyértelműen a kétféle én – vagy katolikus
terminológiával élve a személyiség és az egyéniség – konfúziója. Az ember
személy, mert nem csak testtel és nem csak vegetatív és animális lélekkel bír,
hanem különösen mert spirituális és halhatatlan lélekkel rendelkezik. Az ember
személyiségének fejlesztése ezeknek a speciális attribútumoknak a hasznosítása,
amelyek lehetővé teszik, hogy isten életének részesei legyünk. Az ember
egyéniségének fejlesztése viszont, amiről New Age összefüggésben van
szó, önző léthez és életmódhoz vezet, amelyben az ember saját szenvedélyeinek
rabjává lesz, és arra törekszik, hogy magát helyezze mindennek középpontjába.
A New Age másik tévedése
a „minden Egy” metafizikai állításának félreértése;
ez a tanítás tükröződik az
Egyház imájában, hogy „minden eggyé legyen Krisztusban”. Egyúttal viszont - megtévesztő módon - a hamis
panteisztikus premisszákból is következik.
Természetesen a Princípiumban Egység
van, de a manifesztációban mindig jelen van a multiplicitás."
Ahogy a Tao-te-ching mondja:
Az Út szülte az egyet
Az Egy a Kettőt
A Kettő a Hármat
A Három valamennyi létezőt
Az isteni egységhez vagy transzcendenciához vagyunk kötve az isteni immanencia okán, de ezt az immanenciát "realizálnunk" kell, mielőtt azt állíthatnánk, hogy elértük a misztikusok által "legfőbb azonosságnak" nevezett szintet.
(R. P. Coomaraswamy: "A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra." Fordította: Faragó Gábor; Az Istenember kontra Emberisten problematikát a szerk. javította ki a fordításban.)
4.
"A metafizika területe a jelenségvilágon teljesen kívül van."
(R. Guénon: "A keleti metafizika avagy a valódi metafizika")
5.
"Az Igazság nem az emberi elme terméke, tőlünk függetlenül létezik, s a legtöbb amit tehetünk, hogy eljutunk a megismeréséhez; ezen a tudáson kívül semmi, kizárólag tévedés lehetséges."
(René Guénon: "A modern világ válsága." "Individualizmus." fejezet. Fordította: Dr. Baranyi Tibor Imre)