A Nagy Edubeli, Álmos napkirályunk nagyapjának, Emese édesapjának tanítása.

 Az „Eun”=„Ön”=„Nagy” (hun-magyar; hun-török). Az „ani” egy latinos végződés (Demény István Pál: „Emese álma”). 

Érdekesség, hogy a XIII. századi oszmán-török eredetmondában szereplő „Emese” (Majkun) édesapjának a neve tulajdonképpen ugyanaz: A Nagy Edebali, a tiszteletreméltó bölcs. 

Egy kulcsmondat:

 „A Lényegben (Princípiumban) egység van, de a Megnyilvánulásban (Manifesztációban) mindig jelen van a sokféleség (dialektika)”. (Rama Ponnanbalam Coomaraswamy, szívsebész, később pszichiáter, majd katolikus pap).

Kifejtés:

–  A szakralitás, indításképpen minden felebarátjához úgy áll hozzá, hogy az becsületes, őszinte, jóravaló ember. Egyszerűen azért, mert ezt tartja egy felnőtt, értelmes ember természetes létbölcseletének, hiszen, mint a mondás tartja: „Az Istenkáromlás büntetése, az élet értelmetlensége” (Mindez nyilvánvalóan a kölcsönösség révén működőképes). Van egy modernista, amerikai filmsorozat, aminek jelmondata:„Mindenki hazudik”. Ez nagy különbség.

• A szakralitás minőségelvű, ezért alá-fölérendelő szemlétről van szó. Van igazság, van bűn és létezik jóvátételi kötelezettség, A modernizmus mellérendelő igényű, egyenlőségelvű, a bűn esetleges, amiből fakadóan a jóvátételi kötelezettség mintegy nézőpont (álláspont-üléspont) kérdése.

• A szakralitás esetében a Megnyilvánulás versengő (minősítő jellegű), míg az Alapállás együttműködő (rendbehozó hatás). A modernizmusnál a Megnyilvánulás „együttműködő”, az Alapállás viszont versengő (szétdobáló hatás).

- Amennyiben a Megnyilvánulás („Éva”=A "tudás") Isten szolgája, tehát Boldogasszony, úgy a szakrális Aranykor lehetősége, a „rakamazi Turul” változékony, dinamikus (jin-jang) egyensúlya jelenik meg az Ég-alattiban, mely szellemiség egy más hangulatú megjelenítése „az Életfa alatt csókolózó madarak”. A háborúban és a békében van szabály, van erkölcs, létezik hűség, hála, becsület és kötelesség. A különféle népek, emberek közötti viszonyok az „élni és élni hagyni” elven, a kölcsönös tiszteleten alapulnak. A rendtartás, a rendbehozás igénye az uralkodó szemlélet (vö.: Jamamoto Cunetomo: Hagakure, illetve az európai Középkor Teremtő-központú szellemisége). A Teremtés-központú, tehát lényegét tekintve szétdobáló irányultságú trecento egy 180 fokos fordulatot, mintegy „megosztást” hoz létre a szemlélet központjában (principális dualizmus).

A X. századi rakamazi Turul (Szkíta íjfeszítő, pásztor szakralitás: Nimród, a nagy vadász, illetve Mén-rót szellemisége).

- Ha a Megnyilvánulás („Éva”) föllázad, önistenítővé, mintegy „ördöngasszonyivá” válik, akkor előre nyomul a fordítottság. A bizalom önsorsrontás, az őszinteség becsapás, a béke háború, a „földi Édenkert” Pokol, a szeretet erkölcstelenség. Mivel mindenki haver, ezért nincs igaz barát (kardes), nem létezik háttárs (arkadas). Különféle titkos társaságok gyakorolják a tényleges hatalmat. Fölerősödnek a zűrzavar (anarchista) mozgalmak, egyfajta újítási (forradalmi) láz hatja át a mindennapokat. A háttérerők hamis törésvonalak mentén viszályokat szítanak, az „oszd meg és uralkodj” elv alapján, a kisemmizett, félrevezetett nincstelenekkel a nemzeti ellenállás gerincét képező középosztályt fenyegetik, a reneszánsz forradalomhoz, a francia forradalomhoz, bolsevizmushoz és a mai, természetellenes globalista őrülethez hasonlóan (vö.: A szkíta-sumér Istár istennő sötét oldala megfenyegeti Anu atyaistent, hogyha nem öli meg Gilgamest, akkor betöri az alvilág kapuját és az alvilágot, „a holtakat ráengedi az élőkre”). Az Ég-alattiban a kajafási lehúzó és a krisztusi fölemelő erő küzdelme válik meghatározóvá. Többek között ezt a függőleges küzdelmet fejezi ki azon Kijev mellett talált, IX. századi ősmagyar övcsat lelet, mely Álmos Kende nagyapját a Nagy Edubelit (ahogy Anonymus írja, „Eun-Edubeli-ani”-t) – a tiszteletreméltó bölcset, Emese édesapját – ábrázolja, amint az egyik kezével az Ég felé mutat, míg a másik kezével a földre rajzol valamit. Ugyanennek a szellemi mondanivalónak letelepedett megnyilvánítása Hórusz küzdelme Széth ellen. Az íjfeszítő pásztor (vö.: Mén-rót; Nimród, a Nagy Vadász) Edubeli helyén pedig a letelepedett (vö.: Mag-óg; Nimród, az Építőmester) Fáraó-Világkirály-Napkirály található.

• A modernista látásmód, mintegy mindent fölülíró, „világmegváltó” kényszerben van (mert senki nem élhet tartósan abban a tudatban, hogy a látószöge lényegében teljesen elhibázott), viszont a versengő Alapállása miatt ez a törekevése elve kudarcra van ítélve. Ebből kifolyólag – a „legfőbb jó” nevében – erőltetett indíttatásai, törvényszerűen valamely elviselhetetlen kimódoltságokba torkollanak és általában üszkös romokat hagynak maguk után (George Orwell: „Állatfarm”, „1984”; Madách Imre: „Az ember tragédiája” szín, Aldous Huxley: „Szép új világ”). Ezzel az életélménnyel szöges ellentétben, a szakralitás pusztán a megfelelő Alapállás fölvétele által magában hordozza a megváltás lehetőségét, amit nem más hordoz magában, mint „a küzdés maga”, a Törekvés és Ráhagyatkozás elve. A szakralitás valójában sem földi, sem égi jutalmat nem vár el. Pascal-al vallja: „Aki angyalt játszik, ördögöt alakít”.

• 

• 4500 éves szkíta-sumér pecséthenger lenyomat (Letelepedett szkíta szellemiség: Nimród, az építőmester, illetve Mag-óg).

• Az "ádámi" oldal a "jobb szem", a Nap (szolaritás), az "évai" oldal a "bal szem", a hold (lunaritás). A Korán szerint a Szemfényvesztő Messiás (az Antikrisztus) többek között onnan ismerhető föl, hogy jobb szemére vak, azonban "szőlőszemként kitüremkedett", tehát a szolaritás helyét, mintegy démoni aktivitásban foglalja el. (...) A hazugság szellemét képviseli, és megtéveszt önmaga felől, mert amire azt mondja, hogy "tűz" az "víz" lesz, amire pedig, hogy "víz", az "tűz" (...) Ilyenformán, az önistenítő Évát támogató ádámi oldal, Szent János Jelenések könyvében (13:11-18), mint "Fenevad" jelenik meg, Éva pedig "Szajhaként". A Francia Forradalom lefelé történő - áttörésszerű - - önátlépésének a kortárs szemtanú, William Blake így ír: "Most, 1798-ben, ha valaki a Bibliát védelmezni merészeli, az életével játszik. A Fenevad és a Szajha minden fék nélkül uralkodik" (vö.: A szkíta-sumér Gilgames regében Istár istennő sötét aspektusa az alvilág kapujának betörésének fenyegetésével revolverezi Anu főistent.).

• Maga a Szemfényvesztő Messiás (az Antikrisztus) a felborult egyensúlyú képlet hatására, a Világkirály helyzetből lefelé tükröződik és ellen-Világirály lesz:

Baranyi Tibor Imre: 6 6 6 – sexcenti sexaginta sex – (A fejlődő ...

 
• "Az igazi szellemiség (spiritualitás) világa a sötétség számára - lényegéből adódóan - mindörökre hozzáférhetetlen". A Felhő bár eltakarhatja  - ideiglenesen - az Eget az emberi szemek elől (szerencsétlenségükre), de sohasem tudja legyőzni, vagy a helyébe lépni.

• A szakralitás halhatatlanság-gyümölcs istenítés (Teremtő-központúság), a modernizmus tudás-gyümölcs istenítés (Teremtés központúság). Ez látható a 4500 éves szkíta-sumér pecséthenger lenyomaton, mely az eredeti Paradicsom regét ábrázolja. Érdekesség, hogy a Dr. Kásler Miklós professzor alapította Magyarságkutató Intézet arceogenetikai vizsgálatai bizonyítják, hogy az Árpád-ház ősei ebben az időben szökkennek szárba Baktriában (vö.: Dr. Neparáczki Endre).

• Ahogy Mag-óg, a Mén-rót kultusz nemes hajtása, úgy az Árpád-ház, a Turul-házé (Többek között Turul-házi az V. századi Attila, hun Napkirály; a VII. századi hun onogur-bolgár Kuvrat kagán; a IX. századi hun Napkirályunk, Álmos Kende, a magyarság, mint nemzet alapítója; a XI. századi, közép-ázsiai hun I. Tugrul szeldzsuk-török uralkodó; valamint a XIII. századi hun oszmán-török Ertugrul).

• 
  Álmos Kende idejéből való, IX. századi ősmagyar övcsat-lelet, Kijev mellől, mely a Nagy Edubeli-t, a tiszteletreméltó bölcset ábrázolja. (Szkíta íjfeszítő, pásztor szakralitás: Nimród, a nagy vadász, illetve Mén-rót szellemisége).
  
  

• A sémiták, I. Sarrukin akkád uralkodó vezetésével Kr.e. 2350-ben foglalják el a szkíta-sumér városállamokat és voltaképp innentől beszélhetünk szkíta-sumér és sémita-sumér vegyes lakosságról. Hammurapi Kr.e. 1750 táján uralkodik, ami azért is lényeges, mert erre az időszakra helyezik Ábrahám alakjának megjelenését. Érdekesség, hogy édesapját, Terahot a Nimród-vallás hívének írják le.