"Isten nélkül az ember nem érdekes"
(Vaszilij
Rozanov)
A turáni íjfeszítő lovasnépek között évezredeket átívelően élt egy Aranykort idéző hagyomány. Amennyiben a sivatag mélyén bárki összefutott akár halálos ellenségével is, akkor a korábban tábort verő vendégbarátként kezelte és itallal kínálta az érkezőt. Szergej Bodrov "Mongol" című filmjében, a nagy Dzsingisz kán apja, barátai figyelmeztetése ellenére, tovább kívánta éltetni ezt a réges-régi hagyományt és fenékig ürítette a felajánlott kupát. A tej mérgezett volt.
Egy japán történet szerint, volt egy szerzetes, aki abból élt, hogy szalmapapucsokat készített. Kirakta azokat a háza elé, az emberek elvettek egyet és az ellenértékét otthagyták. Egy napon, amikor a szerzetes kiment megnézni, hogy mi a helyzet, azt találta, hogy valaki az összes lábbelit elvitte és lótrágyát hagyott a helyükön. A szerzetes éhen halt.
A szakrális felfogás szerint a
megnyilvánult világ - a Föld - bár küzdelmes jellegű, mégis alapvetően jó,
mivel az Atya kebelében van, pusztán az ön- és köz-romboló szellemi
(spirituális) "vakság" teszi rosszá. Ellentétben a modernizmus
zászlóshajójával, az evolúciós elmélettel, melynek veleje szerint a
"világ" alapvetően rossz, ahol "ember embernek a farkasa",
ami miatt az élet értelme tulajdonképpen a "győzelemben" keresendő,
minden egyéb szempont ez alá rendelődik. Be kell vallanunk, hogy számunkra az
az értékesebb és izgalmasabb az emberben, ami kiemeli az állatvilágból - az
üdvözülés lehetősége - és nem az, ami esetleg, ne add Isten, az alá
csúsztathatja:
"Ádám: Mi eszme az, mely a széles világot Eggyé
olvasztja(...)?(...)"(A gyermekeket el akarják vinni. Éva
ellenáll.)"(...)"Az aggastyán:(...)Ha a család előitéletét éledni
hagyjuk, rögtön összedűl minden vívmánya a tudománynak"
(Madách Imre: "Az
ember tragédiája", Tizenkettedik szín. "Phalanster").
Az ember (mulandó lélek), amikor a legmagasabbra tör (Isten utánzása), akkor
gőgje (hübrisze) által valójában a mélybe hull, tehát a hangoztatott
célkitűzéseknek az ellenkezője valósul meg. Másképp fogalmazva, a szakralitás a
földi különbségek figyelembevételével és tiszteletével alakítja ki az égi
egység felé irányuló, nyílt társadalomszervező rangsorát (hierarchiáját),
összhangban az Ananda Kentish Coomaraswamy által írtakkal:
"A
Legfelsőbb Lényeg természetesen egységes, de a Megnyilvánulásban mindig jelen
van a sokféleség".
Míg a modernista elképzelésekben minduntalan
felbukkan, hogy egyfajta "földi Paradicsom" megvalósításának
érdekében az lenne a legüdvösebb, ha komoly erőfeszítéseket tennénk annak
érdekében, hogy a feje tetejére állítsuk a Világegyetem rendjének megfelelő -
imént idézett - felállást. Például valószínűleg lámpással kellene keresnünk
azokat a nyugati felebarátainkat, akik nem lelkes hívei a "szabadság-egyenlőség-testvériség"
jelszavaknak. Azonban, ha tüzetesebben megvizsgáljuk a gyakorlatot, könnyen az
alábbiakra bukkanhatunk: Szabadság: Ha mindent szabad, akkor a legerősebb,
legkörmönfontabb, leggátlástalanabb, legaljasabb győz (Fjodor Mihajlovics
Dosztojevszkij: "Ördögök."). Egyenlőség: "Mindenki
egyenlő, de vannak egyenlőbbek." (George Orwell: "Állatfarm").
Testvériség (tolerancia): Ha nem különböztethetjük meg a farkast a
báránytól, az melyiknek előnyösebb?
Ezen ellentmondásoktól
hemzsegő, elmocsarasító helyzetet az is érzékelteti, hogy a nyugati világ
vagyonának tekintélyes része tulajdonképpen öt, alapvetően hitelezéssel,
kamatszedéssel és pénzügyi műveletekkel foglalkozó ember kezében összpontosul,
akik valamilyen rejtélyes okból, szinte valamennyien rendíthetetlen hívei a "szabadság-egyenlőség-testvériség"
elveknek. Ebből kifolyólag elkötelezett háttértámogatóinak tűnnek azon - a "jó" és a
"rossz" földizmus (globalizmus) között egyfajta hamis törésvonalat
képező - környezetvédő,
szélsőbaloldali ("antifa") valamint "korrupció-ellenes"
csoportoknak, akik szenvedélyes főcsapásaikat különös módon éppen azokra mérik, akik ellensúlyozni szeretnék az Új Világrend (New
World Order), olykor giccsbehajló, szivárványszínekben mutatkozó, ám valójában
nagyon is szürkének tűnő viharfelhőjének zűrzavartkeltő nyomulását. Talán nem véletlen, hogy a
fenti hármas jelszó ahhoz a Francia Forradalomhoz kötődik, amikor is 1793-ban
kinyilváníttatott a szakrális vallási hagyomány eltörlése és a modenista
hagyomány látásmódjának megfelelő Ész-kultusz trónra emelése.
Ezen jelenségek lehetséges
mozgatórugójáról Platon a következőket írja "Kritiász" című
művében:
"Amikor az emberek isteni természete lassanként kimerült,
amennyiben lassanként keveredett az emberi természettel, és az emberi természet
túlsúlyra vergődött az isteni felett, akkor az emberek megromlottak. A bölcsek
látták, hogy rosszak lettek, de a nem bölcseknek úgy tetszett, hogy elérték az
erény és a bölcsesség csúcspontját, holott csak a gazdagság és a hatalom utáni
esztelen vágyakozással voltak eltelve.".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése