A szolipszizmus és R. Steiner bírálata

A nyugati emberek "önmagukat emelték istenné, jobb híján, és ezzel elkezdődött a nyomorúságuk: kivájt szemű istenek." (Albert Camus: "A lázadó ember")



1.
A szolipszizmus egyik ágának, a "teremtő gondolat elv"- nek képviselője az okkultista, szabadkőműves Rudolf Steiner, aki többek között barátjával - Aliester Crowley-val - bábáskodott a "Lucifer Kiadó" fölött, aminek nevét később, érthető okokból "Fény Kiadó"-ra módosították.
-"1903–1908 “Lucifer” or “Lucifer-gnosis” was the first and only anthroposophical magazine that Rudolf Steiner had maintained for years."

- "The Lucis Trust's publishing company was founded in the early 1920s as the Lucifer Publishing Company."
- "Lucis Trust (previously Lucifer Publishing) was started by Alice Bailey."
(vö.: Nesta H. Webster: "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak 382-387.o.).

2.
"a „transzperszonális” kifejezés „a lét vagy tudat azon dimenzióit jelöli, amelyben az egyének egy közös identitás részesei; azokat a dimenziókat, ahol mind egyek vagyunk.” Az önmegvalósítást most már önmagában való célnak tekintik, függetlenül másokra gyakorolt hatásaitól (vö.: a Vona Gábor jelenséggel; a szerk.). Ahogy magunkban fölfedezzük az Egyet, tetteink révén a lehető leghathatósabb módon kiárasztjuk potenciálját. Hogy mi ez a mód, azt az önvaló tudja a legjobban. Mivel a személyes tapasztalás egyenlő a realitással, az ember megváltoztatja a realitást azzal, hogy az önvalóra koncentrál. Saját tapasztalásom teljes tudatossá tételéhez maradéktalanul el kell fogadnom az adott tapasztalást úgy, ahogy van. Bármilyen önmagam vagy mások általi követelmény, hogy például másmilyen legyek, mint amilyen vagyok, gyengíti a kapcsolatomat azzal, amit valójában megtapasztalok.

Ez természetesen tiszta szubjektivizmus vagy filozófiai szolipszizmus. Egyszerűbben fogalmazva pedig nárcizmus.

(Mindez természetesen csupán az egzisztencialista és a perszonalista filozófia alkalmazása a szociológiára és a pszichológiára.) Eme ellenvallás egy másik összetevője nyíltan sátáni. Aliester Crowley a pszichikus világgal folytatott korai kísérletei során ellátogatott Egyiptomba. Kairóban történt, hogy feleségét transzba ejtette, aki ekkor tájékoztatta őt, hogy a szellemek „várnak rád”. Crowley ennek nyomán napokig mágikus invokációkat ismételgetett, és ez vezette el az „Aiwass” nevű lénnyel való kapcsolatához, aki megparancsolta neki, hogy jegyezze le A Törvény Könyve című pszeudoezoterikus írást. Ebben a szövegben Aiwass egy „új vallásról” beszél, amit a maradéktalan önkiteljesítés, valamint az egyéni akarat és vágyak szabadon engedése különböztet meg. Crowley Új Aionjának nagy „parancsolata”, ahogy azt Aiwass lediktálta, a sátáni kultuszok jelmondatává vált. „Tégy, amit akarsz, ez legyen a Törvény teljessége”.  

A Nagy (Kozmikus) Tudat bírálata

 Hogyan határozhatjuk meg a New Age vallását? Melyek az alapgondolatai? Itt ügyelnünk kell, mert számos általuk használt kifejezést a tradicionális vallástól kölcsönöztek, különösen a misztikusabb vagy spirituálisabb szerzőktől. Megint a „kettős beszéd” problémájába ütközünk, amikor a régi szavaknak némelyek új jelentést adnak.

                   Az első alapgondolat a panteizmus. Minden  - növények, az állatok, a kövek – isten. A panteizmus tévedése az, hogy Isten immanenciáját hirdeti – hiszen Ő nyilvánvalóan minden dologban benne rejlik -, miközben tagadja transzcendenciáját. Ha az immanencia nélküli transzcendencia elvág minket az istenitől, akkor a transzcendencia nélküli immanencia viszont az istenit vágja el tőlünk. A transzcendens és az immanens együtt jár: a „Princípium és manifesztáció”, atmá ás máyá dualitása következtében. Míg a legfőbb Princípium önmagában se nem transzcendens, se nem immanens, hanem „az, ami”, a manifesztáció síkjáról nézve transzcendens Teremtőnek kell lennie, a létrejövő teremtésnek pedig immanenciára van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán létezzen. És mindkettő egyesül a teofániában, a Logos-ban, az Istenemberben (a szerk.). Emberi szemszögünkből azt mondhatjuk, hogy a transzcendencia megsemmisíti a manifesztációt, míg az immanencia megnemesíti azt. A vallási szóhasználattal összhangban egyrészt a transzcendencia „bűnössé” és „rabszolgává” redukálja az embert, másrészt az immanenciának köszönhetően ugyanakkor „isten gyermeke” és földi „örököse”. Ez a kettő úgymond találkozik az Istenemberben (a Világkirályban; vö.: V. Szolovjov és F. M. Dosztojevszkij; a szerk.): mert egyrészt  „Senki sem jó, csak egy, az Isten”, de másrészt  „Aki engem látott, látta az Atyát”. Ez pedig visszavezet az ima kérdéséhez. A New Age hívei nem imádkoznak, mert az ember nem imádkozhat önmagához, csak egy transzcendens Istenhez. Még Sankaracarya is, aki mindenki közül a „legabszolútabb” advaitin, himnuszokat ír Isten dicséretére.

                    E fundamentális tévedésre alapozva New Age-követőnk kénytelen kijelenteni, hogy az ember mint olyan, Isten (Emberisten; vö.: V. Szolovjov valamint F.M. Dosztojevszkij: "Karamazov testvérek", Iván monológja, az Antikrisztusról; a szerk.).

Bárki, aki tagadja Isten transzcendenciáját, saját istenségét állítja.

Ahogy Karl Marx megfogalmazta: „Isten tagadása az ember igenlése.” Ez különböző formákat ölt, amelyek közül az egyik legklasszikusabb az a kijelentés, hogy az ember önmaga az igazság forrása, és ebből ered önnön méltósága. Egy másik verziója pedig az, hogy az ember - mint olyan - mindenkor Istennel egyesült és ezért üdvözült – bármit jelentsen is az üdvösség ebben az értelemben. Swámi Muktananda, aki nagy befolyással volt Werner Erhardt-ra, az Est alapítójára (amelyet most Forumnak neveznek), nem panteista poénnak szánta következő felszólítását: „Borulj térdre önmagad előtt. Tiszteld és imádd saját lényedet. Isten benned lakik mint Tennmagadban.”

                    Amikor a keleti vallások feljogosítanak olyan mantra alkalmazására, mint az aham Brahma, vagyis „én vagyok Brahman”, ezzel nem annak az ígéretnek a realitását hirdetik, amit a Kígyó tett Évának: „és olyanok lesztek, mint az Isten”. Hanem inkább azt szolgálják , hogy az arra kvalifikált egyénbe véssék a transzcendens Isten őbenne való immanenciájának felismerését. Ahogy szent Pál mondotta, „élek én, de már nem én, hanem Krisztus  énbennem”. Amikor a modern pszichológia zűrzavarába merült nyugatiak ilyen formulát használnak, összetévesztik az alacsonyabb ént vagy egót Platón immanens daimón-jával. A végeredmény pedig pontosan a Sátán ígéretének elfogadása lesz.

Ahogy George Leonard, az Esalen munkatársa mondja: „olyanok vagyunk, mint isten, mindenhatók és mindentudók.” A tévedés itt egyértelműen a kétféle én – vagy katolikus terminológiával élve a személyiség és az egyéniség – konfúziója. Az ember személy, mert nem csak testtel és nem csak vegetatív és animális lélekkel bír, hanem különösen mert spirituális és halhatatlan lélekkel rendelkezik. Az ember személyiségének fejlesztése ezeknek a speciális attribútumoknak a hasznosítása, amelyek lehetővé teszik, hogy isten életének részesei legyünk. Az ember egyéniségének fejlesztése viszont, amiről New Age összefüggésben van szó, önző léthez és életmódhoz vezet, amelyben az ember saját szenvedélyeinek rabjává lesz, és arra törekszik, hogy magát helyezze mindennek középpontjába.

                     
A New Age másik tévedése a „minden Egy” metafizikai állításának félreértése;

ez a tanítás tükröződik az Egyház imájában, hogy „minden eggyé legyen Krisztusban”. Egyúttal viszont - megtévesztő módon - a hamis panteisztikus premisszákból is következik.

Természetesen a Princípiumban Egység van, de a manifesztációban mindig jelen van a multiplicitás."

Ahogy a Tao-te-ching mondja:

Az Út szülte az egyet
Az Egy a Kettőt
A Kettő a Hármat
A Három valamennyi létezőt

Az isteni egységhez vagy transzcendenciához vagyunk kötve az isteni immanencia okán, de ezt az immanenciát "realizálnunk" kell, mielőtt azt állíthatnánk, hogy elértük a misztikusok által "legfőbb azonosságnak" nevezett szintet.

(R. P. Coomaraswamy: "A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra." Fordította: Faragó Gábor; Az Istenember kontra Emberisten problematikát a szerk. javította ki a fordításban.)

4.
"A metafizika területe a jelenségvilágon teljesen kívül van."
(R. Guénon: "A keleti metafizika avagy a valódi metafizika")

5.

"Az Igazság nem az emberi elme terméke, tőlünk függetlenül létezik, s a legtöbb amit tehetünk, hogy eljutunk a megismeréséhez; ezen a tudáson kívül semmi, kizárólag tévedés lehetséges."

(René Guénon: "A modern világ válsága." "Individualizmus." fejezet. Fordította: Dr. Baranyi Tibor Imre)