Alexander Dugin: Transzhumanizmus (Az emberisten eszmény, a szolipszista modernizmus csődje. A blog.szerk.megj.)

 

"A modern világ nem fejlődik, hanem egy hanyatlás eredménye." (Dugin)

 

 Alexander Dugin: Transzhumanizmus - Médiavadász
                                      

(Médiavadász szerkesztői megjegyzés: Mivel a kifejezés a címben olvasható formájában terjedt el, mi is ezt használjuk, azzal a kikötéssel, hogy minden esetben nyomatékosítjuk, hogy a transzhumanizmus esetén nem egy pozitív, szellemi értelemben vett „emberen túliságról”, „emberfelettiségről” van szó (mint ahogy azt a neve sugallja, és ahogyan részben Nietzsche vagy még inkább a tradicionális vallások gondolták), hanem emberalattiságról, az emberi szint alulról való elhagyásáról, azaz szubhumanizmusról.)

 

A traszhumaniumus népszerűsége szerte a világon növekszik, elsősorban és leginkább Nyugaton, ahonnan ered. Szimbóluma egy körben lévő „H” betű (human mint ember) és egy plusz jel: H+. Ennek az áramlatnak a támogatói lelkesedve fogadnak mindenféle modern technológiát, és a fejlődés ideáját annak végső következményéig viszik. Véleményük szerint a technológia fokozása az emberiséget egy olyan állapotba vezeti, amelyben az emberi fajból egy sokkal tökéletesebb létezőt hozhatnak létre mesterségesen. Ezt úgy akarják elérni, hogy az emberi test minden részét kicserélik olyan mesterséges elemekre, amelyek megkülönböztethetetlenek a testrészektől és a belső szervektől. Ebbe beletartozik a tudat technológiai utánzása vagy az agy feltérképezése és leképezése. A génálomány szerkezete kapcsán tett legújabb felfedezések szerint lehetőség van a szervezet tökéletesítésére és képességeinek felerősítésére.

A H+ az emberiség egy új szintje, amely betegségtől és tökéletlenségtől mentes, és végül megvalósítja a fizikai halhatatlanságot. A test képes lesz a változásra, a megújulásra, és még akár 3D-ben is „kinyomtatható” lesz. A virtuális világok lesznek az emberek új lakóhelyei, amik fokozatosan átveszik a helyét a valódi életünknek. A H+-hoz képest a Fűnyíró ember vagy a Mátrix által lefestett utópiák vagy disztópiák elavultakká és meghaladottakká válnak.

A transzhumanizmus nem egyszerűen a különcöknek, a tervezőknek vagy a technológiai fejlődés fanatikusainak a hobbija. Ez az elmúlt néhány évezred eredménye, amely során az emberiség komolyan elhitte a fejlődés és az evolúció mítoszát. H+ a végső, logikus következménye a modern korszaknak, a modernitásnak. A modernitás fő gondolata az volt, hogy az embert „felszabadítsa” minden köteléke alól. A vallás, a tradíció és a hierarchikus társadalom felszámolásával kezdték, majd megváltak az Államtól és a nemzettől a „civil társadalom” létrejötte érdekében. Ezt követően eltörölték a nemekkel kapcsolatos természetes szemléletet és a normális családokat, legalizálva a nemi mutációk és perverziók legkülönbözőbb formáit. Mindez pedig ott foglalt helyet a termékek és programok széles skáláját felvonultató technológiai kibontakozás függönye mögött. Technológia és ideológia végül oszthatatlanul eggyé olvadt.

A technológiai fejlődés egy ideológiai faktorrá vált, az ideológia pedig nem lett más, mint maga a technológia.

Így cserélték fel a klasszikus politikai formákat „spin doctorokkal” (hülyítőkkel). (Nehezen visszaadható kifejezés, „gyakran pejoratív értelemben használják, egy adott helyzet, esemény elfogult, egyoldalú, valaki számára kedvező bemutatását jelenti” – a ford.)

 

 

Most elérkeztünk az emberiség „felszabadulásának” utolsó fejezetéhez. Nyugaton nincs többé vallás, politikai hierarchia vagy Állam, a szó eredeti értelmében. Minden határt átléptek, minden szabályt áthágtak. Egyetlen végső lépés maradt hátra: átlépni magának az emberi fajnak a határát. Ez a H+ – a liberalizmus utolsó szava.

A transzhumanizmus nem egy bizarr mellékterméke a technikai fejlődésnek – ez a logikus vége a modern kornak.

A modernitás szerint el kellett érnünk a kiborgok, hibridek, mutánsok és kimérák korát – most pedig megérkeztünk.

Természetesen az emberiség nagy többsége ma nem áll készen arra, hogy kiborggá vagy mutánssá váljon. De az emberiség többségét senki sem kérdezte. A történelmet mindig az elitek írják (a modernitás óta pedig az álelitek – a szerk.). A tömegek soha nem állnak készen semmire. De ez egyáltalán nem számít.

Nem készen állnak, hanem felkészítik őket, anélkül, hogy egyáltalán észrevennék.

A transzhumanizmus elkerülhetetlen, ha elfogadjuk a modern éra fő trendjét, a fejlődésben való hitet, a gyarapodást és az emberiség folyamatos és automatikus emelkedését. Ennek a fejlődésnek a vallását vagy pontosabban, álvallását a felvilágosodás hozta Európába és a világba. Ez az eretnekség fokozatosan felváltotta és a perifériára szorította a vallás összes tradicionalitás formáját, elsősorban és leginkább a kereszténységet. Lehetetlen félúton megállítani a fejlődést. Ha á-t mondunk, akkor b-t, c-t és d-t is mondanunk kell, és az ábécé többi betűjét. A H+ az utolsó betű. A továbbiakban a számítógépes nyelv kezdődik.

 

Az egyedüliek, akik a poszthumanizmussal szemben állnak, a következetes és elkötelezett tradicionalisták. Ők nemcsak a végső mutációt, hanem az egész modernitást elutasítják, a fejlődést, az automatikus emelkedést, a világ szcientista képét, a demokráciát és a liberalizmust. Ehelyett a tradicionalisták Istent, az Egyházat, a Birodalmat, a hierarchiát és a népi hagyományokat igenelték és igenlik. Nem a fejlődést.

A modern világ nem fejlődik, hanem egy hanyatlás eredménye.

A modern világ az Antikrisztus királysága. Harcolni a H+ ellen, a modern liberális ideológia logikája által diktált végső transzformáció ellen, miközben továbbra is elfogadjuk a modernitást magát, teljesen értelmetlen. A transzhumanizmus elkerülhetetlen holnap, ha elfogadjuk azt, ami ma fennáll. Ha változtatni akarunk a sorsunkon, vissza kell mennünk az időben és rá kell jönnünk, hol követtük el a végzetes tévedést.

 

A szent tanítások azt állítják, hogy az ördög majdnem mindenre képes, de embert nem tud teremteni. Csak az ember paródiáját képes létrehozni, vagy egy látszatvilágot gyártani. A H+ egyértelműen az egyik cselszövése.

 

Réb István értelmező fordítása
 

A negyedik politikai eszme · Alexander Dugin

(Kvintesszencia Kiadó, Debrecen)

 

"A világ ma egy politika utáni valóság szélén áll. A liberalizmus értékei olyan mélyen beágyazódnak az átlagemberbe, hogy nem is észleli: egy ideológia működik körülötte.
Ennek következtében a liberalizmus a politikai diskurzus teljes kisajátításával fenyeget, valamint azzal, hogy a világot teljes egyformaságba süllyeszti, elpusztítva mindazt, ami a különböző kultúrákat és embereket egyedivé teszi.
Alexander Dugin (1962) a posztszovjet korszak egyik legjelentősebb orosz szerzője és politikai kommentátora szerint ezen apokaliptikus helyzetből való kikerüléshez negyedik ideológiára van szükség. Olyanra, ami tradicionális metafizikai megalapozottsággal a háta mögött átrostálja az első három romhalmazát, használható elemek után kutatva, de eközben új és egyedi marad. A szerző nem pontról pontra meghatározott programmal áll elő, hanem körvonalazza azokat a jellemzőket és témákat, amelyek körében mindez kibontakozhat.
„A negyedik politikai eszme nem áll rendelkezésünkre minden erőfeszítés nélkül. Lehet, hogy megszületik, lehet, hogy nem. A létrejöttéhez szükséges előfeltétel az elégedetlenség; elégedetlenség a posztliberalizmussal mint univerzális gyakorlattal, a globalizmussal, a posztmodernitással, a »történelem végével«, a fennálló állapottal szemben, elégedetlenség a 21. század hajnalán zajló folyamatokkal szembeni tehetetlenséggel."”