Az aranykori égi harmónia és a jelenkori, modernista globalizmus, az "Eggyek és még Eggyebbek" (ál-aranykori) ajánlata a Földön.

(Az Ábel-Apollón (nomád-szakrális) és Ábel-Héliosz (nomád-modernista) látásmódok összehasonlító elemzése)

"A becsületes filozófiai gondolkodás, ha elutasítja a Kinyilatkoztatás vezérlő csillagát, elkerülhetetlenül "a szkepticizmus poklába" vezet és az Ész felemészti önmagát. (...) Csak "a hit győzelme" vihet ki az abszolút kételkedés zsákutcájából - mondja Pavel Florenszkij -, és akkor "az Ész tátongó repedései között az Örökkévalóság kékje ragyog..., az Ész hamis temploma fölött fellobbanak az igaz és tökéletes irányítás fényei". Az Igazság elérhetetlen az Ész akaratából, bár eszünk az Igazság küszöbéig terelhet bennünket. De egyedül a tiszta hit érti meg az igazságot." (Török Endre. In.: "A orosz vallásbölcselet virágkora." II.)

Ha az Aranykor emberének, "aki szerelmes Istenbe" (vö.: "istenember", Szolovjov-Dosztojevszkij) és a Sötét Kor emberének, aki szerint "Isten (ha van) szerelmes az emberbe", vagyis az önmagába szerelmes ember (vö.: "emberisten", Szolovjov-Dosztojevszkij) "globalizmusát" szeretnénk összehasonlítani, akkor lényegretörően azt tudnánk mondani, hogy a hajdan volt szakrális változat, főképpen annyit jelentett, hogy Egy volt az Isten jóformán mindenki számára, ami túlnyomó többségüket bizonyos alapelvek, magától értetődő betartására ösztönzött (vö.: az Aranykor pásztorkodó-kertészkedő népeinek, szigorúsággal és valós szeretettel óvott /Világkirály: aki sebez és gyógyít/, "békés-tejivó" hangulatával illetve a Mahábháratában a Csata előtti szabály-egyeztetéssel a felek között, amit aztán nem tartanak be, utalva a Sötét Kor kezdetére). A különféle családok, törzsek, népek önazonosságtudata (identitása) igazából már a Bűnbeesést-Kiűzetést követően - amióta dolgoznunk kell a mindennapi betevőért - tehát a legkorábbi idők óta jelen van, mint Nyikolaj Trubeckoj fogalmaz: "A nyelv és a kultúra dialektikus széttagoltsága olyan szorosan kötődik a társadalmi szerveződés lényegéhez, hogy a nemzeti sokszínűség megszüntetésére tett kísérlet a kultúra elszegényedéséhez és elsorvadásához vezetne."

A szakrális hármas felosztás egy lehetséges értelmezése és a szakrális harmadik szem.

Ha korunk modernista globalizmusát nézzük - "amelybe minden elképzelhető eszközzel hajtják az emberiséget." (René Guénon: "A modern világ válsága") - akkor ennek hátterében gyakran egyfajta sajátos, fordított szemléleti felfogás észlelhető: A merőben profán horizontú "földi Paradicsom" kimódolt megteremtésének látomásából (utópiájából) fakadó "egységesítő" törekvés, tulajdonképpen a természet-fölöttibe vetített, istenített Megkülönböztetés, a küzdelmes Kettő hitéből meríti erejét, mely révén a modernista "láthatatlan mozgató" voltaképp elzárja magát az igazi természet-fölötti, tehát a valódi üdvösség lehetőségének területétől (vö.: a Piramis csúcsát - tehát az Ég felé nyitás lehetőségét - lezáró, lefejezett (dekapitált) piramis, ész-kultuszt sejtető, principálisan dualista "harmadik szem" jelképével).

A modernista látásmód "harmadik szem" értelmezésének egy lehetősége.

Az Aranykorban illetve az Ezüstkorban valószínűleg a legtöbben még nem akartak minden áron "győzni" hanem inkább arra törekedtek, hogy lehetőleg minden helyzetben Isten legyen a győztes, elsősorban belül. Alighanem ennek a legkorábbi szellemiségnek a nyoma maradt fenn például a mongol-birkózásnál is, amikor a küzdők először a homlok felé, a szakrális "harmadik szem" tájékára emelik a kezüket, majd köszöntik egymást: "Kök-szü". Ez nagyjából azt jelenti, hogy az abszolút Ég alatt - ami az örök Béke, az örök Csend és az örök Mozdulatlanság - lefolytatják a Harc és a Béke, a Hang és a Csend, a Mozgás és a Mozdulatlanság viszonylagos, Mulandó természetű, de helyreállító indíttatású küzdelmét (vö.: "Megbontják az ősi rendet. A pusztaiak nem tűrik ezt majd szó nélkül." In.: Szomjas György: "Talpuk alatt fütyül a szél.").
Talán csak a magyar szellemiség évszázadokon átívelő bujdosásba kényszerítettsége magyarázhatja, hogy ezidáig nem keltett komolyabb hullámokat idehaza az egyik legnagyobb orosz vallásbölcselő Vlagyimir Szolovjov "turanofil pánmongolizmusa", az eurázsianizmus eszméjének szellemi alapvetése. Ennek a vonalnak képviselője a már említett Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj herceg (1890-1938), akinek egyik alapműve, a "Dzsingisz kán hagyatéka" 2011-ben jelent meg itthon, az Attraktor Kiadó gondozásában. A szerző ebben a könyvben, nem csak a turáni íjfeszítő lovas nomád őskultúra Egy-Isten hitét bizonyítja, hanem annak a meggyőződésének is hangot ad, hogy szerinte a kortárs napnyugati látásmód valójában az evilági öncélúság (egocentrizmus) eszméjén alapul, melynek két arca a sovinizmus (az egyéni, törzsi, faji, vallási, nemzeti, stb... öncélúság) és a nemzetköziség (kozmopolitizmus), ahol az utóbbi az előbbi szolgája, trójai falova, a fölényre (hegemóniára) törekvés kifejezője, az eltérő kultúrák gyengítése, leminősítése, felbomlasztása által. Tűnődésre késztető módon, a Nyikolaj Trubeckoj által felvázolt elképzeléseknek nem igazán mond ellent az a találkozó, amit 1910-ben az Aldrich, a J.P. Morgan, a Rockefeller és a Kuhn, Loeb, & Co. bankok képviselői tartottak egy félreeső helyen, a georgia-i Jekyll-szigeteken, Paul Warburg - a későbbi FED elnök - vezetésével, melynek nyomán 1913 Karácsonyán került sor arra a szenátusbéli szavatásra, ami által az USA Nemzeti Bankja - tehát a dollár nyomtatása valamint voltaképpen a világ pénzforgalmának ellenőrzése - magánkézbe került, mely eseménnyel mintegy karöltve megszületett az FBI és a "Rágalmazás Ellenes Liga" is. Ezen történések kapcsán, Baji Lázár Imre a "Leviathán vizein" című írásában, a kicsit későn eszmélő Woodrow Wilson elnököt idézi: "Nemzetünk a hitelek rendszerének irányítása alá került, amely magánkézben összpontosul. A nemzetek növekedése és minden tevékenységünk néhány ember kezébe került, akik saját érdekükből kifolyólag ellenőrzik és rombolják a gazdasági szabadságot. Az egyik legkiszolgáltatottabb és dominált kormány lettünk a világon, olyan, amely nem a szabad véleményen, többségi választói akaraton alapul, hanem domináns emberek egy kis csoportjának kezében van.", amihez Baji Lázár hozzáteszi: "a tömegember századában a pénzhatalom soha nem látott, történelemformáló, létpusztító és ego-átalakító szerephez jutott."  Benyomásunk szerint, többek között ennek hatása érezhető a világos értékrend, a tisztelet kultúrája, a példaadás, "uram bocsá", a közösségi szellemiséget előmozdító egyenruha és az önlegyőzés erényeire súlyt helyező - a bentlakásos elitkollégiumoktól amúgy, érdekes módon nem idegen -, szigorú hozzáállást bíráló és "gyógymódként", a modernista, "alternatív" felfogást erőltető felsőoktatásban is, melynek szétterjedő befolyása megbízhatóan "termeli", a köznevelés fegyelmezetlen, önző, nárcisztikus, elkényeztetett, ergo "szabad", de önmagát általában remekül "eladni" igyekvő ifjúságának - valójában inkább atomizáltnak és kiszolgáltatottnak tűnő - hadát, az amúgy is széthullóban lévő napnyugati társadalmak számára. Avagy hasonló indíttatás sejthető, a szivárvány minden színében csábító, a modernista és a szakrális látásmódokat (istenképeket) összekeverő, ezáltal az utóbbit elvilágiasító, modernizáló, az összes bevett vallást mintegy önmagába olvasztani vágyó (ezt tagadó), tehát nagyon is hódítónak (invazívnak) tűnő  (vö.: az ál-szakrális "The House of One" "imaház" Berlinben, a közeljövő modernista-globalista "templomába", Süleyman Bag, ambassador for The House of One in Berlin , a Zaman nevű török lap berlini vezetője.) - azonban önmagát "békepártinak" ("pacifistának"), a védekezni próbálót pedig javíthatatlanul erőszakosnak láttató (vö.: a fizetett Femen ügynöknők tevékenységével) - "új idő" ("new age") mozgalom térnyerésében is, ami szintén nem látszik spontán, "össznépi" felbuzdulásnak. Annál kevésbé, mivel Aurobindo illetve Blavatsky alapján, de főképpen, az "ész-élet" kultuszos, ál-szakrális Rudolf Steiner (vö.: "teremtő gondolat" elv) és Aleister Crowley nyomán, az önmagát ateistának valló Abraham Maslow, valamint - az idős korában az okkultizmus felé vonzódó - Carl Rogers pszichológusok vezette agytröszt bábáskodása révén kelt életre, az amerikai Esalen Intézetben, az 1950-es években (vö.: Rama P. Coomaraswamy: "A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra"; Nesta Webster: "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak."). Mindebből következően, napjaink Napnyugat uralta világában, kiemelten megfontolandónak tűnik Blaise Pascal örökbecsű intelme: "Aki angyalt játszik, ördögöt alakít.".
Mit is ír a Kr.e. 3200-3000 körül kelt - a korábban egységes Véda négyfelé esése nyomán megnyilvánított - turano-ind Vishnu Purána a Vaskorról"Az Istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki Istennek és a Világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik. (...) A vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is. A vaskori ember nincs tekintettel embertársára, csak önmaga boldogulása érdekli, a vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a közösségek. Az embereket végtelen bizalmatlanság keríti hatalmába, mindenki félni fog az embertársától, mindenki gyilkost fog sejteni a vele szembe jövőtől, az ember elfelejt bízni, elfelejt szeretni (...) Az összes jóslat szerint: A vaskori ember - pontosan ezek miatt - végtelenül boldogtalan és beteg. (...) A szakák (turano-szkíták) ébrednek fel elsőként, ahogy évezredekkel ezelőtt is ők vitték a világosságot! Elsőnek a szakák népe tér magához, utána a többi.", mellyel kapcsolatban Szent Máté apostol világosan kijelöli a cselekvés követendő irányát: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek” (Mt. 6, 33).