(Dr.
Edward S. Williams: „A
keresztyén tanácsadás sötét oldala.”)
Az
ÉN (pszichológiai ego), mint a végső erkölcsi tekintély
előtérbe tolása a kulcs a rogersi terápiában:
„Sem a
Biblia, sem a próféták, sem Freud, sem a kutatás, sem Isten, vagy
ember kijelentései nem élvezhetnek elsőbbséget a saját
tapasztalatommal szemben.”
(Carl Rogers).
A
tekintélynek ez a nézete erkölcsi relativizmushoz vezet, amelyben
mindenki szabadon meghatározhatja a saját maga erkölcsi mércéit.
Rogers központi elképzelése az ÉN dicsőítése volt.
"A bűnbeesés volt az első szabad tett."
Rogers ítélkezés-mentes filozófiájának következményei katasztrofálisak lettek a gyermekek erkölcsi oktatásában.
Carl Rogers a XX. század egyik legbefolyásosabb
pszichológusa. Egy tanulmány, ami 1982-ben jelent meg az American
Psychologist magazinban öt évvel Rogers halála előtt, felsorolta
a tíz legbefolyásosabb pszicho-terapeutát, közöttük Rogers volt
az első.
Pszichológiai
elméletei, melyek magukban foglalják az ítélkezés-mentességet
(angolul: „nonjudgementalism”), hatalmas hatást gyakoroltak az
oktatáspolitikára és a pszichoterápiára. Az egyik nagy
találmánya a pszichoterápiát kereső emberek átváltoztatása
volt betegekből kliensekké. Kliens-központú, irányításmentes
megközelítése nagy hatással volt a keresztyén
válságterhesség-tanácsadásra. Larry Crabb azt mondja, hogy „A
keresztyének jól teszik, ha olvassák Carl Rogers-t a kliens, mint
érdemleges emberi lény alapos elfogadásának szükségességéről”.135
Az érzésekre helyezett hangsúly, mely most ugyancsak része a
keresztyén tanácsadásnak, sokat köszönhet Carl Rogers
pszichológiai megközelítésének. Amint Selwyn Hughes is rámutat:
„Minél jobban tudatában vagyunk az érzéseinknek, annál
hamarabb felépülünk azokból… Mikor egy érzelmed támad, ne
próbáld tagadni, vagy azt állítani, hogy nincs is jelen. Nézz
vele szembe és érezd át.”136
Rogers kihangsúlyozza az önbecsülés fontosságát,
és megállapítja a pozitív, feltétel nélküli önérzet emberi
szükségletét. A pszichológia humanista iskolájának vezetőjeként
az embereket a jó viselkedésre motiváltaknak látja. Rogers sémája
az egy életkényszeren, azon az erőn alapszik, amit „valóra
váltó tendenciának nevez”. Hiszi, hogy ez az életkényszer az
emberi pszükhén kívül is létezik, mert a valóra váltó
tendencia jelen van az élet minden formájában – aktív az
ökorendszerekben, az erdőkben, és a virágokban.137 Ez ugyanaz az
életerő, mint ami férfiakat és nőket arra készteti, hogy jó
dolgokat cselekedjenek és a művészet nagy alkotásait hozzák
létre.
Rogers
eltávolodik a keresztyénségtől a világi humanizmushoz.
Fiatalemberként
Rogers belépett a liberális Union Teológiai Szemináriumba, majd
az ún. junior évében Kínába utazott egy nemzetközi Keresztyén
Diákszövetségi Konferenciára. Ez az esemény késztette őt arra,
hogy kétségbe vonja szülei keresztyén nézeteit, mert úgy
érezte: többé már nem képes elfogadni a keresztyén hit
alaptanításait. Ezután került a Kolumbia Egyetem Tanári
Kollégiumába, ahol erős befolyással voltak rá William H.
Kilpatrick tanításai az oktatásfilozófiáról. John Dewey
oktatáselmélete, ami a tapasztalatot emelte ki a tanítás
alapjául, szintén nagy hatást gyakorolt a fiatal Rogersre. Idővel
erősen elkötelezte magát a világi humanizmus ügye mellett.
Miután befejezte a tanulmányait, Rogers klinikai pszichológusként
dolgozott, a gyermek-tanácsadásra szakosodva. A gyermekekkel és
szüleikkel szerzett tapasztalatai segítették megformálni azokat
az elképzeléseit, melyek a személyközpontú megközelítésévé
fejlődtek ki. Rogers belépett az akadémikusok világába, és
professzorként dolgozott a wisconsini egyetemen. 1963-ban otthagyta
az akadémiát, és 1987-ben bekövetkezett haláláig független
intézmények, először a Western Sciences Behavioral Institute,
majd Centre for the Studies of the Person tagja volt. Ebben az
időszakban történt, hogy írásai, különösen a Freedom to Learn
(Szabadság a tanuláshoz, 1969) elkezdték tükrözni az oktatás és
a pszichológia iránti széles körű érdeklődését. Annyira
elkötelezte magát a világi humanizmus mellett, hogy 1964-ben az
Amerikai Humanista Szövetség megválasztotta az év humanistájának
(135 Larry Crabb, Effective Biblical Counseling, Zondervan, 1977, 96.
oldal 136 Selwyn Hughes, Christ Empowered Living, 246. oldal 137
Rogers, Carl Ransom, Introduction: Psychologists and their Theories,
Enotes.com 45 .) Kliens-központú, irányításmentes tanácsadás
Rogers kifejlesztett egy személy-központú, irányításmentes
megközelítést a pszichoterápiához.
Elmélete azon az elképzelésen alapszik, hogy
az élet minden formájában benne rejlik a vele született motiváció
arra, hogy olyan teljesre fejlődjön ki, amennyire csak lehetséges.
Ez a tendencia önmegvalósítás néven ismeretes. Rogers
hitte, hogy kliensei lényegében egészséges én-maggal
rendelkeznek. A kliensnek megvan a képessége a személyes
növekedéshez a tanácsadási helyzetben, ami ítélkezés-mentes,
irányításmentes és együttérző. Az irányításmentes
tanácsadás fő célja az, hogy segítsen a kliensnek feltárni és
kifejezni a valódi érzéseit. Rogers úgy találta, hogy a
tanácsadási folyamat korai szakaszában az érzéseket csak nagyon
csekély mértékben fogadják el. Az érzések legnagyobb része
ugyanis úgy tárul fel, mint szégyenteljes, rossz, vagy abnormális,
illetve más módon elfogadhatatlan.138 Ugyanakkor, ahogyan a
tanácsadás halad előre, „az érzések nagyon közel kerülnek a
teljes megtapasztaláshoz”.139 Rogers azt akarja, hogy a kliens
legyen szabad arra, hogy teljesen önmaga legyen, és kifejezze
érzéseit. A kliensnek segíteni kell, hogy bízzon az
érzéseiben, s tegye, „amit jónak érez” az adott helyzetben.
Rogers hatalmas, az érzésekre helyezett hangsúlya azonban
bibliaellenes.
„Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a
bölcs végre megcsendesíti azt” (Péld29:11). Ostobaság azt
gondolni, hogy az érzéseink megbízható vezetést fognak
biztosítani azzal kapcsolatosan, hogy miképpen kell viselkednünk.
Az egész tanácsadás során a kliensnek teljesen elfogadottnak kell
magát érezni a terapeuta részéről pontosan úgy, ahogyan ő van.
A terapeuta viselkedése és érzései fontosak, mert semmi sem
utalhat bennük a megítélésre. A terapeuta „együttérző
megértést” tanúsít, és teljes mértékben elfogadja a klienst,
függetlenül attól, hogy mennyire elvetettnek tűnhet az illető
viselkedése egyesek számára. Rogers segíteni akar a kliensnek
abban, hogy „bármiféle erkölcsi, vagy diagnosztikai értékeléstől
mentesen fejezze ki magát, mert minden ilyen értékelés hitem
szerint mindig fenyegető”.140 A kliens, akit könyörületesen
és gyengéden támogat a terapeuta, rábukkan majd a saját
megoldására. Rogers tanácsadó módszerét azért nevezik
„irányításmentesnek”, mert hitte, hogy a tanácsadónak nem
szabad vezetnie a klienst. A sikeres terápiában „az egyén egyre
erősebben érzi, hogy az értékelés helyszíne őbenne rejlik.
Egyre kevésbé tekinget másokra az elfogadást, vagy az elutasítást
ellenőrizendő, vagy az életvitel mércéit illetően, illetve a
döntések és a választások vonatkozásában. Felismeri, hogy
saját magában rejlik a választás”.141 Rogers hiszi, hogy a
kliens az, akinek meg kell mondania, mi a rossz, meg kell keresnie a
javítás módozatait, és meghatároznia a terápia
végeredményét.142 Úgy utal erre a ítélkezés-mentes, gondoskodó
megközelítésre, mint „feltétel nélküli pozitív törődésre”.
Kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a terapeuta őszinte legyen
a klienseivel.
Rogers a sikeres terapeuta négy jellemzőjét írja le. Az első a
kongruencia: a jó terapeutának képesnek kell lenni őszintén és
komolyan viszonyulni másokhoz. A jó terapeuta nem lehet védekező
a másokkal fenntartott viszonyában. A következő az együttérzés:
a terapeutának képesnek kell lenni a kliens helyzetébe képzelni
magát, hogy megértse a kliens érzéseit, s együtt érezzen vele –
„tudom, mit érez”. A harmadik a klienstől való tanulás
képessége. A jó terapeutának jó hallgatónak is kell lennie. A
terápia kétirányú utca, és a terapeutának is szükséges
hasznot húzni a terápiából (138 Carl R. Rogers, On Becoming a
Person¸ Houghton Mifflin 1961, 135. és azt követő oldalak. Idézve
Paul Vitz: Psychology as Religion: the cult of self-worship¸ Eerdman
Publishing című művéből 139 Ugyanott, 139. és azt követő
oldalak 140 Ugyanott, 34. oldal 141 Ugyanott, 119. oldal 142 Dr. C.
G. Boeree, An Essay on Carl Rogers 46 . ) Az utolsó jellemző pedig
a feltétel nélküli pozitív törődés. A terapeutának meg kell
tanulnia őszintén szeretni a kliensét még akkor is, ha nem
fogadja el a viselkedését. Értékes embernek kell éreznie őt
függetlenül az állapotától, viselkedésétől, vagy érzéseitől.
Tisztelnie kell őt annak, ami, és el kell fogadnia őt úgy, amint
van, a képességeivel egyetemben.
A tapasztalat az erkölcsi tekintély forrása
Az On Becoming a Person (A személlyé válásról, 1961) című
könyvében Rogers világossá teszi, hogy önmagán és a saját
tapasztalatán kívül semmilyen más tekintélyt sem fogad el. Ő
írja: „Számomra a tapasztalat a legnagyobb tekintély. Az
érvényesség próbaköve a saját tapasztalatom. Senki más
elképzelései, sőt még a magam elképzelései sem rendelkeznek
akkora tekintéllyel, mint a tapasztalatom. Ez az a tapasztalat,
amelyre újra és újra vissza kell térnem, hogy annak az igazságnak
a szorosabb megközelítéséhez jussak, ami a valamivé válás
folyamatában van bennem”. S nehogy bármiféle kétség
fennmaradjon, így folytatja: „Sem a Biblia, sem a próféták,
sem Freud, sem a kutatás, sem Isten, vagy ember kijelentései nem
élvezhetnek elsőbbséget a saját tapasztalatommal szemben.”
Megmagyarázza, hogy „a tapasztalata azért nem önkényes, mert
tévedhetetlen. Ez a tekintély alapja, mert mindig ellenőrizhető
új, elsődleges módszerekkel. Ezen a módon a tévedés hibája
mindig nyitott a helyesbítésre”.143
Az én, mint a végső erkölcsi tekintély
előtérbe tolása a kulcs a rogersi terápiában. Rogers
világossá tette, hogy „nem létezik filozófia, vagy hit, vagy
alapelv-készlet, aminek az elfogadására másokat buzdítanék,
vagy felszólítanék. Én csak megpróbálhatom a tapasztalatom
pillanatnyi jelentésének általam adott értelmezése szerint
megélni az életemet, s megpróbálhatom megadni másoknak az
engedélyt és a szabadságot arra, hogy kifejlesszék a saját belső
szabadságukat, ezzel együtt a saját tapasztalatuk jelentéssel
bíró magyarázatát”. 144
Rogersnek a tekintélyről alkotott nézete nem rendelkezik
az erkölcsiség objektív mércéjével, ezért nincs más mód
annak megítélésére, hogy mi a jó, vagy a rossz, csak a saját
tapasztalata. A tekintélynek ez a nézete erkölcsi relativizmushoz
vezet, amelyben mindenki szabadon meghatározhatja a saját maga
erkölcsi mércéit. Ebből következik, hogy ha valamit jónak
érez, akkor az valószínűleg az is. Rogers világnézetében
nincs helye Isten erkölcsi törvényének, és nincs helye erkölcsi
abszolútumoknak. Elvetvén a keresztyén hitet, nincs erkölcsi
iránytűje, mellyel élhetne, nem rendelkezik a bölcsesség ama
forrásával, melyre egész életét alapozhatná. Erkölcsi
relativistaként a küldetése arra irányult, hogy megsemmisítse a
minden olyan erkölcsi rendszerbe vetett hitet, amely az emberi
viselkedés egyes formáit jóknak, vagy rosszaknak ítélte.
Rogers azt tanította, hogy nem lehetünk ítélkezők, és
szabadoknak kell lennünk a saját változatunk kialakításában
arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Az ember öröklötten jó
mivolta Rogers hisz az emberi lények öröklött belső hajlamában
a jó kiválasztására. A Midwest College diákjainak tartott
előadásában mondta: „Az emberi lény alapvető természete,
mikor szabadon működhet, konstruktív és megbízható. Számomra
ez elkerülhetetlen végkövetkeztetés a negyedszázados
pszichoterápiás tevékenységből kiindulva”.145 Rogers
elveti a bukott és bűnös ember bibliai nézetét. El van
szomorodva azért, mert a keresztyén hit tanítja az eredendő bűn
tantételét. „A vallás, de különösen a protestáns
keresztyén hagyomány átjárta egész kultúránkat azzal az
elképzeléssel, hogy az ember alapvetően bűnös, és csak valami
csodához hasonló módon lehet ezt a bűnös természetet
tagadni.”143 (Rogers, On Becoming a Person, 23-24. oldal 144
Ugyanott, 27. oldal 145 Ugyanott, 194. oldal 47 146). Az emberi
természetet öröklötten jónak, a jó irányba mozgónak látta. A
belső sebek alatt egy pozitív, gyűlölködéstől mentes én
húzódik meg. Mindannyiunkban benne rejlenek a képességek és
tendenciák, hogy az érettség felé haladjunk.147 Ez a hajlam
azonban lehet mélyen elrejtve a pszichológiai védekezések
megannyi rétege alatt. A tanácsadás célja az, hogy segítse a
kliensnek megtenni, amit jónak érez, mert „ez bizonyul alkalmas
és megbízható vezetésnek a valóban kielégítő
viselkedéshez”.148
Pozitív
önelfogadás, vagy önbecsülés
Rogers hiszi,
hogy az önbecsülés, vagy amit „pozitív önelfogadásnak”
nevez, lényeges a pszichológiai egészség számára. Az egészséges
önbecsülést a növekedésünk során a mások részéről
megtapasztalt pozitív elfogadás által érjük el. Enélkül a
pozitív önelfogadás nélkül kicsinek, jelentéktelennek és
tehetetlennek érezzük magunkat. Az önbecsülés hiánya gátolja
pszichológiai növekedésünket. Az emberek döntő többségének
ugyanis, akiknek nem volt optimális a gyermekkoruk, a pszichológiai
érettség felé való továbbfejlődéssel kapcsolatos legjobb
reménysége a terápia. Feltétel nélküli pozitív törődés
Rogers szerint csak akkor fejlődhetünk optimálisan, ha „feltétel
nélküli pozitív törődést” tapasztalunk meg. A feltétel
nélküli pozitív törődés elképzelése valójában a feltétel
nélküli szeretet előfutára. Rogers azt tanítja: a
pszichológiai növekedés megköveteli, hogy a gyermek érezze, hogy
értékelik és szeretik, függetlenül a viselkedése elfogadásának,
vagy el nem fogadásának mértékétől. A feltételes pozitív
törődés viszont, a szeretet csak abban az esetben történő
megadását jelenti, ha a gyermek viselkedése összhangban van a
szülei kívánságaival. Ez a méltóság olyan feltételeihez
vezet, melyek viszont a valódi érzésektől való elidegenedéshez,
és olyan aggodalmakhoz vezetnek, melyek gátolják a pszichológiai
növekedést.
Önmegvalósítás
Carl Rogers
személyiség-központú terápiája kihangsúlyozza az
„önmegvalósítás” fogalmát. Ez a fogalom magában foglalja,
hogy minden emberben létezik egy belső, biológiai erő az emberi
képességek és tehetségek teljes kifejlesztésére. A feltétel
nélküli pozitív törődés szükséges az önmegvalósítás
eléréséhez. Növekedés akkor megy végbe, ha problémákkal
szembesülünk, megpróbálunk azokon felülkerekedni, s ebbéli
küzdelmünkben új jártasságot, képességeket és világnézeteket
fejlesztünk ki. Az élet tehát a kreatív előrehaladás végtelen
folyamata, még ha kis lépésekben is történik. Rogers a
„teljességgel működő személyiség” fogalmát arra az
illetőre használja, aki éppen önmegvalósít. Ezek az emberek
nyitottak az érzéseik megtapasztalására, életük jelentőséggel,
kihívásokkal és beteljesedésekkel teli. Rogers hiszi, hogy
önmagunkban valamennyien rendelkezünk a képességgel – még ha
az lappangó is – az elmozdulásra az önmegvalósítás felé.
Alkalmas pszichológiai légkörben ez a tendencia felszabadul és
inkább ténylegessé, mintsem potenciálissá válik. (146 Ugyanott,
91. oldal 147 Ugyanott, 35. oldal 148 Ugyanott, 189. oldal 48) Rogers
hagyatéka Rogers ítélkezés-mentes, irányításmentes ideológiája
megtalálható az iskolai osztálytermekben, valamint a
terhesség-megszakítási tanácsadáson.
William Kilpatrick, a erkölcsi oktatás és az ifjúkori
pszichológia professzora magyarázza meg Carl Rogers
megközelítésének hatását. „Az 1940-es és 50-es években Carl
Rogers és mások jártak az élen a tanácsadás ama módszerében,
mely irányításmentes, ítélkezés-mentes és kliens-központú.
Hallottad már Carl Rogers nevét? Abraham Maslowval együtt az
egyik alapító atyja annak, ami humanista pszichológiaként, vagy
humán potenciál-pszichológiaként ismeretes. Rogers nem a
legismertebb pszichológus, de nem tudok egyetlen más
pszichológusról sem, akinek ekkora befolyása lett volna a
kultúránkra és a gondolkodásmódunkra. A 60-as és 70-es években
azok a tanácsadási technikák, melyeket Rogers fejlesztett ki,
bevezetésre kerültek az iskolákban, s ennek eredményeképpen a
tanárok elkezdtek irányításmentesen, ítélkezésmentesen
viselkedni az értékekkel szemben. Mindenkinek magának kell
felfedeznie a saját értékeit, és senki sem mondhatja, hogy az
egyik érték becsesebb a másiknál”.149
Rogers ítélkezés-mentes filozófiájának
következményei katasztrofálisak lettek a gyermekek erkölcsi
oktatásában. Miért nem különböztethetné meg Jancsi a jót
a rossztól? Kilpatrick megmagyarázza: „Mert nem tanítjuk meg
neki a kettő közötti különbséget. Mert inkább támaszkodunk a
kísérleti megközelítésre – ami kísérlet arra, hogy a
gyermekek maguk építsék fel a saját erkölcsiségüket.”150
Irányításmentes
abortusz-tanácsadás
Valójában minden abortusz-tanácsadás, akár a
keresztyén, akár a világi, Rogers megközelítését követi. A
célja az, hogy tényekkel lássa el a terhes nőt a lehetőségeiről
(abortusz, örökbe fogadás, a terhesség kihordása). Pártatlan
módon segít neki felkészíteni az elméjét arra, hogy mit kíván
tenni a nem kívánt terhességével. S bármelyik választás
mellett is dönt, számára az a helyes választás. Rogers tanácsadó
módszerét azért nevezték „irányításmentesnek”, mert hitte,
hogy az asszonynak kell meghoznia a maga döntését arról, hogy mit
akar, mentesen a külső befolyásolásoktól, vagy tanácsoktól.
Egy választás melletti szervezet, az Allan Guttmacher Institute
kiadott egy jelentést, mely felvázolja azokat a professzionális
mércéket az amerikai terhességi tanácsadók számára, melyek
Rogers irányításmentes tanácsadó modelljén alapulnak. Az
abortusz-tanácsadóknak semleges, tényszerű információkat kell
közölni, és irányításmentes tanácsadást kell biztosítani
mindegyik választási lehetőségről. A Department of Health and
Human Services rámutat, hogy az „irányításmentes” azt
jelenti: a tanácsadók „nem kormányozhatják, vagy irányíthatják
a klienseiket semelyik választási lehetőség felé”.151 Az
Egyesült Királyságban a keresztyén válság-terhesség tanácsadás
mélyen elkötelezett Rogers irányításmentes modellje iránt. A
Christian Action, Research and Education (A Keresztyén Tevékenység,
Kutatás és Oktatás, CARE, az angol betűszó jelentése
gondoskodás – a ford.), egy jól megalapozott keresztyén
jótékonysági intézmény rendelkezik a válság-terhesség
tanácsadó központok hálózatával Anglia-szerte.
A CARE magyarázata szerint a tanácsadóit azért
készítették fel az irányításmentes tanácsadásra, hogy
segítsék a terhes nőt annak megállapításában, miképpen
gondolkodik az abortuszról. A kliensnek segíteni kell, hogy bízzon
az érzéseiben, és azt tegye, amit „helyesnek érez” az adott
helyzetben (149 William Kilpatrick, Experiments in Moral Education,
Boston College, PWPA/ICUS esti felszólaló, Azonosság és jellem, a
Világbéke Akadémia Professzorainak hetedik Nemzetközi
Konferenciája, Washington, Hilton and Towers, Washington D.C., USA,
1997. november 24-27, a WCSF III hivatalos eseménye 150 Ugyanott 151
Allan Guttmacher Report on Public Policy, 7. kötet 3, szám, 2004.
augusztus 49). Összhangban Rogers irányításmentes modelljével a
CARE Making a Decision (Döntéshozatal) című füzetkéje 23
alkalommal használja az „érez”, vagy „érzések” szavakat.
„Áttekintvén az összes tényt, és alaposan feltárva, miképpen
érzel az egyes választási lehetőségekkel kapcsolatosan, most már
készen állhatsz a döntés meghozatalára. Fontos, hogy képesnek
érezd magad az együttélésre az általad hozott döntéssel.” A
CARE Centres Network honlapja szerint: „A terhességi tanácsadó
központok azért vannak, hogy segítsenek neked megállapítani,
miképpen érzel az abortuszról”. Itt meg kell említenünk, hogy
jóllehet a CARE keresztyén szervezetnek állítja be magát, az
Carl Rogers filozófiáján alapuló irányításmentes tanácsadása
szöges ellentétben áll a Szentírással.
A LIFE a másik élet-melletti szervezet az
Egyesült Királyságban, amely büszke arra, hogy Rogers
irányításmentes modelljét használja ama terhes anyák
megsegítésére, akik az abortuszt fontolgatják. A LIFE hisz abban,
hogy a tanácsadóknak nem szabad ítélkezőknek lenniük, és
együttérző megértést kell biztosítaniuk. A LIFE
irányításmentes, ítélkezés-mentes megközelítése arra az
elképzelésre épül, hogy egyetlen nő sem akarja valójában az
abortuszt, s hogy az emberek öröklötten jók, és természetesen a
jót keresik, nem a gonoszt”.152
A lelki
sötétség világa
Az élete vége felé kiadott Way of Living
(Életmód, 1980) című könyvében Rogers leírja az okkultizmusba
történő egyre mélyebb belemerülését. Elkezdett érdeklődni
azok iránt az új eszmék iránt, melyeknek a belső térhez van
közük. „Nyitott vagyok a még titokzatosabb jelenségekre – az
előre megérzésre, a gondolatátvitelre, a spiritiszta
távolbalátásra, az emberi aurákra, a Kirlián-fényképezésre,
sőt a testen kívüli megtapasztalásokra is.”153
Rogers és felesége, Helen, nem sokkal az
asszony halála előtt részt vettek egy szeánszon, ahol a médium
segítségével beszéltek az asszony eltávozott testvérével.
„Helennek látomása volt egy ihlető világosságról, mely közel
jött hozzá, felemelte őt az ágyból, majd visszatette az
ágyba.”154 Rogers leírja a különböző látomásokat, melyeket
a felesége látott közvetlenül a halála előtt. „Meghívásos
alapon meglátogattunk egy teljesen őszinte médiumot, aki nem
fogadott el pénzt. Ott Helen megtapasztalt, és pedig megfigyeltem
egy ’kontaktust’, az elhunyt testvérével, melynek során olyan
tényekről is szó volt, amiket a médium nem ismerhetett. Az üzenet
rendkívül meggyőző volt, s az egész egy súlyos asztal
táncoltatásán és betűk kikopogtatásán keresztül érkezett el
hozzánk. Később, mikor a médium az otthonunkban is felkeresett,
és a saját asztalom kopogtatott ki üzeneteket a nappalinkban, nem
tehettem mást, mint megnyílhattam a lenyűgöző és természetesen
nem csalárd üzenet előtt” (a dőltbetűs rész az eredetiben is
megtalálható).155 Helen halála után Rogers ismét konzultált
a médiummal, és azt állítja: a nemrég elhunyt feleségét hívta
vissza, hogy beszámoljon „a fehér fénnyel és a hozzá jövő
szellemekkel” kapcsolatos tapasztalatairól.156
Ez hát a története Carl Rogersnek, az embernek,
akinek a tanácsadási elméletei erőteljes befolyást gyakoroltak a
nyugati gondolkodásra, s amelyeket a keresztyén tanácsadói
mozgalom is szíves-örömest felkarolt. Humanista világnézete
annyira elégtelennek bizonyult, hogy élete vége felé az
okkultizmushoz fordult vigasztalásért. Látszik, hogy képtelennek
érezte magát bánni a halállal, és az eljövendő ítélettel.
Rogers központi elképzelése az ÉN dicsőítése volt.
Elvetette az emberen kívül levő bármely erkölcsi tekintély
elképzelését. Számára valamennyien szabadon fejleszthetjük a
saját erkölcsiségünket, hogy mi magunk dönthessük el, mi a jó,
és mi a rossz (152 How Directional is Non-directional Counseling?
(LIFE News cikk, 52. szám) 153 Rogers, A Way of Being, Houghton
Mifflin, 1980, 83. oldal 154 Ugyanott, 90. oldal 155 Ugyanott 156
Ugyanott, 92. oldal 50).
Irányításmentes, ítélkezés-mentes tanácsadása
megpróbálja eltávolítani a vétket és a bűnt az ember
alkatából, de teszi ezt annak árán, hogy vagy mindenestől
tagadja a gonoszt, vagy a gonosz miatti felelősséget teljességgel
másoknak tulajdonítja. Kliens-központú terápiájának célja
az, hogy jókat érezzünk az önzésünkről és a bűnünkről.
Így az irányításmentes tanácsadáson részt vevő asszony is
elvétetheti a gyermekét anélkül, hogy vétkesnek érezné magát.
Minden körülöttem, az érzéseim, és a megelégedéseim körül
forog – járom a magam útját, teszem, amit akarok. A bűnös
ember válik a saját erkölcsiségének forrásává, és szabja meg
a maga mércéit, hisz nincs nagyobb tekintély, nincs Isten, Akinek
felelősséggel tartozik. Végső soron azonban Carl Rogers
semmivel sem járul hozzá a megszentelődés keresztyén nézetéhez,
mert nem fogta fel, hogy „van olyan út, mely helyesnek látszik az
ember előtt, és vége a halálra menő út” (Péld14:12).
Dr. Edward S.
Williams: „A keresztyén tanácsadás sötét oldala.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése