Liberális agymosás és Számonkérő Szék.
Olyan érzés ez, mintha nem lekvár volna a globalista palacsintában.
Mint a klasszikus viccben: A szovjet bicikli-gyárban, bárhogyan szereljük össze az alkatrészeket, mindig gépfegyver jön ki.
Az
a benyomásunk, hogy a
továbbképzéseken mindig az a végső következtetés, hogy mindent
fordítva kell csinálni, mint eddig.
Hagyomány
ellenesség: Tanulj-felejtsd el-tanulj újat.
A
kivétel válik normává, a normális kivétellé.
A
tótágasra állított nyugati világ fősodrának tanítása „álbeavatás”:
„Bárhogyan
is legyen, ami lehetővé teszi, hogy a dolgok eddig jussanak, vagyis
az "ellenbeavatás" (és ez az, amit le kell szögeznünk)
nem tekinthető merőben emberi találmánynak, vagyis olyannak, mint
ami semmiképpen sem volna megkülönböztethető természete alapján
az egyszerű "álbeavatástól"; valójában
sokkal többről van itt szó, mint az "álbeavatás"
esetében, és hogy ténylegesen is sokkal többről lehessen szó,
ahhoz bizonyos értelemben - amennyiben valódi eredetét nézzük -
abból az egyedülálló forrásból kell származnia, amelyhez
minden beavatás kapcsolódik, egy olyan forrásból, amelyből
mindaz származik, ami - hogy általánosan fogalmazzunk -
világunkban "nem-emberi" elemet hordoz; azonban az
"ellenbeavatás" ebből a forrásból egy végsőkig vitt
degenerálódás folytán származik, és a "végsőket"
itt az a "fordítottság" képviseli, amely a
tulajdonképpeni "sátánizmust" alkotja.”
(R.
Guénon: „A
tradícióellenességtől az ellentradícionalitásig.”)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése