Bogár László: Birodalmi demencia, avagy Amerika lejtőn

 

22:04MOST JÁTSZOTT

MEGNÉZENDŐ VIDEÓK

HOZZÁADÁS A LEJÁTSZÁSI SORHOZ

Birodalmi demencia, avagy Amerika lejtőn

Matolcsy György történelmi elemzése az Ázsia követhető mintáira épülő magyar jövőképről, mivel az már nem lehet Nyugat központú.

Célok és eszközök

Elindult, sőt teljes gőzzel halad előre az új 500 éves történelmi szakasz, amelyben a mai Nyugat politikai és gazdasági hatalma jelentős mértékben Keletre vándorol.

Miért is ne kutatnánk és idézhetnénk fel az elmúlt 30, 100 és 500 év magyar jövőképeit annak érdekében, hogy világosan lássuk a kudarcok és a félbe maradt sikerek okait - teszi fel a kérdést Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke.

Írása elején arra hívja fel a figyelmet Matolcsy György, hogy 1990-ben úgy léptünk be a szabadság világába, hogy rendelkeztünk egy világos képpel az elérendő jövőről.

Ennek kulcsa a Nyugat volt - hangsúlyozta. A korábbi keleti birodalmi keretek helyére a Nyugathoz való csatlakozást állítottuk. Minden célunk a nyugati élet, politikai berendezkedés, védelem eléréséhez kötődött. Ebből eredt a rendszerváltoztatás stratégiája: az euroatlanti integráció. Úgy véltük, hogy elég átvenni a nyugati működést és ezzel elérjük a nyugati fejlettséget. Ebből következett az a gazdasági stratégia, ami elfogadta a nyugat-európai országok aszimmetrikus csatlakozási tervét és az IMF által diktált, a „washingtoni konszenzusra” épülő, sokkterápiát alkalmazó gazdasági átmenet forgatókönyvét. A kudarc várható volt és be is következett - emelte ki a jegybankelnök.

Hozzátette, hogy a kudarc oka egy hibás gazdasági stratégia volt, e mögött pedig egy rejtett hiba húzódott meg. Azt hittük, hogy céljaink jövőképpé állnak össze, pedig ezek a célok valójában eszközök voltak. Az euroatlanti csatlakozás nem jövőkép, hanem olyan eszköz, amivel egy jövőkép valósággá válhat.

„Az 1990 és 2010 közötti átmeneti húsz évben valójában nem volt igazi jövőképünk. Az uniós integráció és a NATO tagság a gazdasági felzárkózás és a nemzeti felemelkedés eszközeivé váltak volna, ha lett volna ilyen jövőkép. Egy jövőképnek négy nélkülözhetetlen eleme van – célok, határidők, ezek elérhetősége és mérése – de ezek egyikével sem rendelkeztünk.”

Az 1949-1989 közötti időszak első felében egy olyan birodalmi és minden elemében utópisztikus eszmével együtt hajóztunk, amit egy pozitív jövőkép negatív ellenképének tekinthetünk - írta. A négy évtized második felében már a rendszer túlélése volt a belső „jövőkép”, ami nem a jövő megnyerésére, hanem a múlt fenntartására összpontosított, az időszakos reformok ellenére. A korszak egészét tekintve Magyarország nem rendelkezett a sikerhez szükséges pozitív jövőképpel - jelentette ki az MNB elnöke.

A Trianon utáni első évtized döntő feladata az új ország működőképességének a megteremtése volt, ami sikerült. Majd az 1930-as évtizedben egészen 1945-ig egy világos nemzeti célt tűztünk magunk elé: ez a területi revízió, a korábbi országhatárok visszaállítása volt. Nem a jövő, vagyis egy fejlett, modern és versenyképes gazdaság, valamint egy nyugati típusú demokratikus jogállam megteremtése állt a célkeresztben, hanem a múlt helyreállítása. Matolcsy György felhívta a figyelmet arra, hogy esély sem volt egy pozitív jövőképre és bekövetkezett a sokszoros nemzeti tragédia.

„Az 1867-1914 közötti időszakban mintha világos jövőképpel rendelkeztünk volna, ami a Monarchia keretei között tűzte ki célul egy erős és fejlett Magyarország megteremtését. A Monarchia, mint keret azonban csak eszköz lehetett, nem cél, ami egyenesen vezetett el Trianonig.”

1541 és 1867 között a magyarság – a rövid reformkor és az 1848-1849-es szabadságharc kivételével – nem rendelkezhetett jövőképpel, egyetlen célja lehetett csak, az ország egységének és függetlenségének helyreállítása.  hangsúlyozta, hogy e múltbéli állapot elérése volt a jövőbeli cél, és minden kitűzött cél valójában eszköz volt a múlt visszaszerzésére.

1490 és 1541 között az akkori Magyarország már nem rendelkezett a korábbi jövőképével, ugyanakkor minden eszközzel próbálta megőrizni az ország egységét, sikertelenül. Elvileg lehetett volna újabb pozitív jövőképe, a reformáció hullámán megkötni egy protestáns-francia szövetséget, de ez a jövőkép veszített.

„Hunyadi Mátyás világos jövőképpel rendelkezett. Egy erős Magyarországból kiindulva kívánta megszerezni a legnagyobb nyugati hatalom vezetését és a kettőt egyesítve megállítani a déli török hatalom hódításait. Ez a terv egy korábbi birodalom helyreállítására is vonatkozott, amikor Zsigmond a magyar nemesfém bányák kincseivel megszerezte a német császári hatalmat. A Hunyadiak elképzelése valójában az Anjouk és Zsigmond birodalomépítő tervének folytatása volt. Közép-Európában azonban ez a „Nyugat-központú” terv 1492 után már nem működhetett, amit a Mátyás utáni magyar vezetés nem vett észre, illetve nem volt ereje a váltáshoz sem. Az 1492 és az e „mágikus” évszám körüli évtizedek olyan törést hoztak a korábbi mintegy 500 éves korszak gerincében, ami döntően megváltoztatta Európa, ezen belül Közép-Európa jövőjét. Nyugatra tolódtak Európa politikai és gazdasági hatalmi központjai, így a korábbi közép-európai birodalom helyreállításának terve már nem működött. A térség az északi és déli hatalmak ütközőzónájává vált.”

E ponton adódik a párhuzam a 2010-es, sőt a 2020-as évtizeddel. Ahogy 1492 után már nem működött a korábbi elképzelés, mert a közép-európai „Nyugat” nyugatra tolódott, ma sem működik a feljövő kelet-közép-európai országok számára a korábbi nyugati integráció terve - hívta fel a figyelmet a jegybankelnök, továbbá hozzátette, hogy bár az Egyesült Európai Államok létrehozására vonatkozó nyugat-európai birodalmi terv már hamvában holt, még küzdeni kell ellene. Elindult, sőt teljes gőzzel halad előre az új 500 éves történelmi szakasz, amelyben a mai Nyugat politikai és gazdasági hatalma jelentős mértékben Keletre vándorol. Az USA még sokáig megőrzi erejét, mert egyszerre nyugati és keleti hatalom, része az Atlanti és a Csendes-óceáni korszaknak, ez viszont nem érvényes Európára, különösen nem Nyugat-Európára. Európa keleti pereme erősödik, mert ez van közelebb a feljövő ázsiai központokhoz.

Ahogy 500 évvel ezelőtt, most is új jövőkép kell - emelte ki Matolcsy György.  

„2010-től helyrehoztuk az országot, de még hiányzik a jövőkép. Helyes volt az 1 millió új munkahely megteremtésének nemzeti célja, de ez valójában csak a felzárkózás eszköze. Vonzó érzés lenne az EU 5 legjobb országa közé emelkedni, de ez sem valódi jövőkép, mert nem mérhető, sőt már nem is ez a jövő célja. Azért is hiányzik a magyar jövőkép, mert az már nem lehet „Nyugat”-központú. Valójában már nem egyik vagy másik európai ország a minta számunkra itt Közép-Kelet-Európában. A jövő mintái Ázsiában találhatóak. Tanulni mindenkitől érdemes, az amerikai technológiai forradalom és tőke, a sikeres európai felzárkózási minták egyaránt értékesek számunkra, de a magyar jövőkép Ázsia követhető mintáira épülhet. Elsősorban a méretben, értékrendben és kulturális hagyományokban hozzánk közelálló mintákra.”

Spengler talán még korán írta le a Nyugat alkonyát, de mára világosan érzékeljük a Kelet hajnalát - zárta írását Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke.

Kassai Lajos és tanítványainak tisztelgése az 1848-1849-es hősök előtt. (Kaposmérő)

 Kassai Lajos és tanítványainak tisztelgése az 1848-1849-es hősök előtt. (Kaposmérő)

Magyarságkutató Intézet

Történelmi interjú az ősmagyar genetikai kutatásról. Dr. Neparáczki Endre a Karc Fm-ben.

 

A szkíta birodalom - Magyarságkutató Intézet

 

A vén betyár és a halál

Egy szegedi csapszékben üldögél egy vén betyár. Felnéz a poharából és a halált látja, aki a sarokból mered rá. Felkiált: „Még nem jött el az időm!”. Lóra pattan és lélekszakadva menekülni kezd. Átvág a pusztán és megérkezik Kiskunhalasra. A hosszú úton megszomjazik. Megáll egy gémeskútnál, ahol már várja a halál. Az öreg betyár így kiált: „Lehetetlen! Elszöktem előled Szegedről!”. A halál szelíden a vállára teszi a kezét és azt mondja: „Engem is meglepett, hogy Szegeden látlak, mert a találkozónk helye mindig is itt volt a gémeskútnál, Kiskunhalason”.

Boromisza Tibor: Hortobágyi hídivásár.
 

A Nagy Edubeli, Álmos napkirályunk nagyapjának, Emese édesapjának tanítása.

 Az „Eun”=„Ön”=„Nagy” (hun-magyar; hun-török). Az „ani” egy latinos végződés (Demény István Pál: „Emese álma”). 

Érdekesség, hogy a XIII. századi oszmán-török eredetmondában szereplő „Emese” (Majkun) édesapjának a neve tulajdonképpen ugyanaz: A Nagy Edebali, a tiszteletreméltó bölcs. 

Egy kulcsmondat:

 „A Lényegben (Princípiumban) egység van, de a Megnyilvánulásban (Manifesztációban) mindig jelen van a sokféleség (dialektika)”. (Rama Ponnanbalam Coomaraswamy, szívsebész, később pszichiáter, majd katolikus pap).

Kifejtés:

–  A szakralitás, indításképpen minden felebarátjához úgy áll hozzá, hogy az becsületes, őszinte, jóravaló ember. Egyszerűen azért, mert ezt tartja egy felnőtt, értelmes ember természetes létbölcseletének, hiszen, mint a mondás tartja: „Az Istenkáromlás büntetése, az élet értelmetlensége” (Mindez nyilvánvalóan a kölcsönösség révén működőképes). Van egy modernista, amerikai filmsorozat, aminek jelmondata:„Mindenki hazudik”. Ez nagy különbség.

• A szakralitás minőségelvű, ezért alá-fölérendelő szemlétről van szó. Van igazság, van bűn és létezik jóvátételi kötelezettség, A modernizmus mellérendelő igényű, egyenlőségelvű, a bűn esetleges, amiből fakadóan a jóvátételi kötelezettség mintegy nézőpont (álláspont-üléspont) kérdése.

• A szakralitás esetében a Megnyilvánulás versengő (minősítő jellegű), míg az Alapállás együttműködő (rendbehozó hatás). A modernizmusnál a Megnyilvánulás „együttműködő”, az Alapállás viszont versengő (szétdobáló hatás).

- Amennyiben a Megnyilvánulás („Éva”=A "tudás") Isten szolgája, tehát Boldogasszony, úgy a szakrális Aranykor lehetősége, a „rakamazi Turul” változékony, dinamikus (jin-jang) egyensúlya jelenik meg az Ég-alattiban, mely szellemiség egy más hangulatú megjelenítése „az Életfa alatt csókolózó madarak”. A háborúban és a békében van szabály, van erkölcs, létezik hűség, hála, becsület és kötelesség. A különféle népek, emberek közötti viszonyok az „élni és élni hagyni” elven, a kölcsönös tiszteleten alapulnak. A rendtartás, a rendbehozás igénye az uralkodó szemlélet (vö.: Jamamoto Cunetomo: Hagakure, illetve az európai Középkor Teremtő-központú szellemisége). A Teremtés-központú, tehát lényegét tekintve szétdobáló irányultságú trecento egy 180 fokos fordulatot, mintegy „megosztást” hoz létre a szemlélet központjában (principális dualizmus).

A X. századi rakamazi Turul (Szkíta íjfeszítő, pásztor szakralitás: Nimród, a nagy vadász, illetve Mén-rót szellemisége).

- Ha a Megnyilvánulás („Éva”) föllázad, önistenítővé, mintegy „ördöngasszonyivá” válik, akkor előre nyomul a fordítottság. A bizalom önsorsrontás, az őszinteség becsapás, a béke háború, a „földi Édenkert” Pokol, a szeretet erkölcstelenség. Mivel mindenki haver, ezért nincs igaz barát (kardes), nem létezik háttárs (arkadas). Különféle titkos társaságok gyakorolják a tényleges hatalmat. Fölerősödnek a zűrzavar (anarchista) mozgalmak, egyfajta újítási (forradalmi) láz hatja át a mindennapokat. A háttérerők hamis törésvonalak mentén viszályokat szítanak, az „oszd meg és uralkodj” elv alapján, a kisemmizett, félrevezetett nincstelenekkel a nemzeti ellenállás gerincét képező középosztályt fenyegetik, a reneszánsz forradalomhoz, a francia forradalomhoz, bolsevizmushoz és a mai, természetellenes globalista őrülethez hasonlóan (vö.: A szkíta-sumér Istár istennő sötét oldala megfenyegeti Anu atyaistent, hogyha nem öli meg Gilgamest, akkor betöri az alvilág kapuját és az alvilágot, „a holtakat ráengedi az élőkre”). Az Ég-alattiban a kajafási lehúzó és a krisztusi fölemelő erő küzdelme válik meghatározóvá. Többek között ezt a függőleges küzdelmet fejezi ki azon Kijev mellett talált, IX. századi ősmagyar övcsat lelet, mely Álmos Kende nagyapját a Nagy Edubelit (ahogy Anonymus írja, „Eun-Edubeli-ani”-t) – a tiszteletreméltó bölcset, Emese édesapját – ábrázolja, amint az egyik kezével az Ég felé mutat, míg a másik kezével a földre rajzol valamit. Ugyanennek a szellemi mondanivalónak letelepedett megnyilvánítása Hórusz küzdelme Széth ellen. Az íjfeszítő pásztor (vö.: Mén-rót; Nimród, a Nagy Vadász) Edubeli helyén pedig a letelepedett (vö.: Mag-óg; Nimród, az Építőmester) Fáraó-Világkirály-Napkirály található.

• A modernista látásmód, mintegy mindent fölülíró, „világmegváltó” kényszerben van (mert senki nem élhet tartósan abban a tudatban, hogy a látószöge lényegében teljesen elhibázott), viszont a versengő Alapállása miatt ez a törekevése elve kudarcra van ítélve. Ebből kifolyólag – a „legfőbb jó” nevében – erőltetett indíttatásai, törvényszerűen valamely elviselhetetlen kimódoltságokba torkollanak és általában üszkös romokat hagynak maguk után (George Orwell: „Állatfarm”, „1984”; Madách Imre: „Az ember tragédiája” szín, Aldous Huxley: „Szép új világ”). Ezzel az életélménnyel szöges ellentétben, a szakralitás pusztán a megfelelő Alapállás fölvétele által magában hordozza a megváltás lehetőségét, amit nem más hordoz magában, mint „a küzdés maga”, a Törekvés és Ráhagyatkozás elve. A szakralitás valójában sem földi, sem égi jutalmat nem vár el. Pascal-al vallja: „Aki angyalt játszik, ördögöt alakít”.

• 

• 4500 éves szkíta-sumér pecséthenger lenyomat (Letelepedett szkíta szellemiség: Nimród, az építőmester, illetve Mag-óg).

• Az "ádámi" oldal a "jobb szem", a Nap (szolaritás), az "évai" oldal a "bal szem", a hold (lunaritás). A Korán szerint a Szemfényvesztő Messiás (az Antikrisztus) többek között onnan ismerhető föl, hogy jobb szemére vak, azonban "szőlőszemként kitüremkedett", tehát a szolaritás helyét, mintegy démoni aktivitásban foglalja el. (...) A hazugság szellemét képviseli, és megtéveszt önmaga felől, mert amire azt mondja, hogy "tűz" az "víz" lesz, amire pedig, hogy "víz", az "tűz" (...) Ilyenformán, az önistenítő Évát támogató ádámi oldal, Szent János Jelenések könyvében (13:11-18), mint "Fenevad" jelenik meg, Éva pedig "Szajhaként". A Francia Forradalom lefelé történő - áttörésszerű - - önátlépésének a kortárs szemtanú, William Blake így ír: "Most, 1798-ben, ha valaki a Bibliát védelmezni merészeli, az életével játszik. A Fenevad és a Szajha minden fék nélkül uralkodik" (vö.: A szkíta-sumér Gilgames regében Istár istennő sötét aspektusa az alvilág kapujának betörésének fenyegetésével revolverezi Anu főistent.).

• Maga a Szemfényvesztő Messiás (az Antikrisztus) a felborult egyensúlyú képlet hatására, a Világkirály helyzetből lefelé tükröződik és ellen-Világirály lesz:

Baranyi Tibor Imre: 6 6 6 – sexcenti sexaginta sex – (A fejlődő ...

 
• "Az igazi szellemiség (spiritualitás) világa a sötétség számára - lényegéből adódóan - mindörökre hozzáférhetetlen". A Felhő bár eltakarhatja  - ideiglenesen - az Eget az emberi szemek elől (szerencsétlenségükre), de sohasem tudja legyőzni, vagy a helyébe lépni.

• A szakralitás halhatatlanság-gyümölcs istenítés (Teremtő-központúság), a modernizmus tudás-gyümölcs istenítés (Teremtés központúság). Ez látható a 4500 éves szkíta-sumér pecséthenger lenyomaton, mely az eredeti Paradicsom regét ábrázolja. Érdekesség, hogy a Dr. Kásler Miklós professzor alapította Magyarságkutató Intézet arceogenetikai vizsgálatai bizonyítják, hogy az Árpád-ház ősei ebben az időben szökkennek szárba Baktriában (vö.: Dr. Neparáczki Endre).

• Ahogy Mag-óg, a Mén-rót kultusz nemes hajtása, úgy az Árpád-ház, a Turul-házé (Többek között Turul-házi az V. századi Attila, hun Napkirály; a VII. századi hun onogur-bolgár Kuvrat kagán; a IX. századi hun Napkirályunk, Álmos Kende, a magyarság, mint nemzet alapítója; a XI. századi, közép-ázsiai hun I. Tugrul szeldzsuk-török uralkodó; valamint a XIII. századi hun oszmán-török Ertugrul).

• 
  Álmos Kende idejéből való, IX. századi ősmagyar övcsat-lelet, Kijev mellől, mely a Nagy Edubeli-t, a tiszteletreméltó bölcset ábrázolja. (Szkíta íjfeszítő, pásztor szakralitás: Nimród, a nagy vadász, illetve Mén-rót szellemisége).
  
  

• A sémiták, I. Sarrukin akkád uralkodó vezetésével Kr.e. 2350-ben foglalják el a szkíta-sumér városállamokat és voltaképp innentől beszélhetünk szkíta-sumér és sémita-sumér vegyes lakosságról. Hammurapi Kr.e. 1750 táján uralkodik, ami azért is lényeges, mert erre az időszakra helyezik Ábrahám alakjának megjelenését. Érdekesség, hogy édesapját, Terahot a Nimród-vallás hívének írják le.