2019. július 21., vasárnap

Abraham Maslow – a New Age beállítottságú ember

A keresztyén tanácsadás sötét oldala 


www.refkossuthter.hu/sites/default/files/fajlok/williams-darkside.pdf


4. fejezet
Abraham Maslow – a New Age beállítottságú ember:


Abraham Maslow (1908-1970) a humanista pszichológia egyik alapítója volt. Fiatalemberként a Wisconsin Egyetemen tanulmányozta a pszichológiát, ahol Alfred Adlerben találta meg a mentorát. Tanulmányait a new yorki Brooklyn College-ben folytatta, és 1951-ben a pszichológia kinevezett professzorává vált a Brandeis Egyetemen. A pszichológia ama humanista iskolájának vezetőjeként ismerték el, ami az 1950-es és 60-as években emelkedett fel, s amire úgy utalt, mint „harmadik erőre” – a freudi pszichoterápia és Skinner viselkedés-lélektana mögött álló erőre. Miközben Maslow „a harmadik erő” kifejezést agyalta ki a humanista pszichológia számára, látott valamit a horizonton, amit „negyedik erőnek” nevezett, s ami transzperszonális pszichológia néven vált ismeretessé erőteljes New Age elemmel.
                              Maslow befolyása továbbra is érezhető az egészségügy, az oktatás, és a bimbózó tanácsadó-ipar területein. Szívinfarktusban halt meg 1970-ben. Maslow új gondolkodásmódot vezetett be a pszichológiában, mert tudni akarta, hogy mi alkotja a pozitív mentális egészséget ahelyett, hogy továbbra is a mentális betegségekre összpontosított volna. A humanista pszichológia azon az elképzelésen alapult, hogy az emberek rendelkeznek belső erőforrásokkal a növekedéshez és a gyógyításhoz, így a terápia célja az akadályok eltávolítása ennek megvalósítása útjából. Maslow érdeklődése a lelki dolgok iránt Maslow nyíltan ellenséges volt a hagyományos bibliai keresztyénséggel szemben. A Religions, Values and Peak-Experience (Vallások, értékek, és csúcs-megtapasztalás, 1965) című könyvében azt állítja: azok az igazán vallásosak, akiknek vannak misztikus csúcsmegtapasztalásaik. Azok viszont, akik szilárd tanítás alapján élnek, és megpróbálnak engedelmeskedni Isten erkölcsi törvényének, az igaz vallás ellenségei. „A misztikus megtapasztalás, a megvilágosodás, a nagy ébredés, együtt a karizmatikus látnokkal, aki az egész dolgot elkezdte, el van felejtve, elveszett, vagy az ellentétjeikbe mentek át”.

114 Maslow azt állítja, hogy a szervezett vallás és az egyházak a legnagyobb ellenségei a valódi vallásos megtapasztalásnak. Larry Crabb az Effective Biblical Counseling című könyvében elmagyarázza, miért alapozza a megszentelődésről alkotott modelljét Abraham Maslow pszichológiájára. Ezt írja: „Abraham Maslow klasszikus szükséglet-hierarchiája azt sugallja, hogy az emberi lényeknek öt alapvető szükségletük van. A hierarchiában először a legalacsonyabbat kell kielégíteni, mielőtt az illető motiválttá válna a sorban a következő kielégítésére, és így tovább, a hierarchiában felfelé… Maslow listája azt is sugallja (és én hajlok ennek elfogadására), hogy a biztonság, vagy a szeretet alapvetőbb szükséglet, mint a cél, vagy a fontosság. Ugyanakkor mindkettőre szükség van, mielőtt én motivált leszek annak valódi kifejezésére, hogy kicsoda vagyok, s egyszerűen azért, mert amíg nem élvezem a biztonságot és nincs fontosságom, nem hiszem, hogy valóban vagyok valaki.”

115 Crabb azt állítja, hogy „az önmegvalósítás a végső és legmagasabb rendű szükséglet Maslow rendszerében, ami közel kerül a Krisztusban történő felnőtté válás bibliai fogalmához”.116 Maslow Crabbhoz hasonlóan nagyon érdeklődik a lelki dolgok iránt. Lát egy lelki utat, ami mindazokkal együtt végigjárható, akik nem félnek az igazságtól, akár teisták, .akár nem teisták. .(114 Abraham Maslow, Religions, Values and Peak-Experience, Harmondsworth, Penguin, 1976, előszó115 Larry Crabb, Effective Biblical Counseling, Zondervan, 1977, 79. oldal 116 Ugyanott, 81. oldal 39). Hiszi, hogy minden, ami a vallásos megtapasztalás jellegét meghatározza, elfogadható valóságosnak mind az egyházi személyek, mind az ateisták számára. „Miben nem értenek hát továbbra sem egyet? Látszólag csak a természetfeletti lények, illetve természetfeletti törvények, vagy erők fogalmában, és meg kell vallanom, úgy érzem… ez a különbség nem jár semmiféle komolyabb következménnyel, leszámítva magának az egyénnek a kényelmét…” Maslow azt állítja, hogy „a vezető teológusok és a művelt emberek általánosságban egyre inkább a saját istenüket határozzák meg, nem mint személyt, hanem mint erőt, alapelvet, gestalt-minőséget, vagy a Létezés egészét, egy integráló erőt, ami kifejezi az egységet, tehát, a kozmosz jelentőségét”.
117 Világos, hogy a Biblia Istenének nincs helye Maslow vallásos megtapasztalásában. Maslow világnézete Maslow jól tudta, hogy az emberi viselkedésről alkotott motivációs modellje egy tágabb világnézet részét alkotta. A Toward a Psychology of Being (Úton a létezés pszichológiája felé, 1968) második kiadásának előszavában úgy írta le a humanista pszichológiát, mint „az általános Weltanschauung egyik kristálylapját, az élet új filozófiáját, az ember új elképzelését”. Az emberi természettel kapcsolatos megfigyeléseire alapozva azt a gőgös állítást fogalmazza meg, hogy az ő pszichológiája képes létrehozni az erkölcsi abszolútumok rendszerét, nem a Szentírás. Hitte, hogy ha feltevései az emberi természetről igaznak bizonyulnak, „akkor tudományos etikát, természetes értékrendet, a jó és a rossz meghatározásában a legvégső fellebbviteli bíróságot ígérik. Minél többet tudunk meg az ember természetes hajlamairól, annál könnyebb lesz elmondani neki, miképpen legyen jó, miképpen legyen boldog, miképpen legyen gyümölcsöző, miképpen tisztelje önmagát, miképpen szeressen, miképpen aknázza ki legmagasztosabb lappangó képességeit.”
                           118 Maslow világnézete azon a központi elképzelésen alapszik, hogy a legnagyobb értékek az emberi szívben rejlenek. Ezt „éles ellentétben a régi és szokásosabb hiedelmekkel szemben fogadja el, melyek szerint a legnagyobb értékek csak a természetfeletti Istentől, vagy más az emberen kívüli forrásokból származhatnak”.
119 Emellett Maslow azt is világossá teszi, hogy a gondolkodásában nincs helye a Biblia Istenének. Itt egy olyan emberrel van dolgunk, aki olyan világi prófétának tekinti magát, aki megszabadítja majd a modern embert a hagyományos vallás zsarnokságától, és elvezet minket az önmegvalósítás ígéretének földjére. Azt akarja, hogy elhiggyük: az úgynevezett „tudományos” pszichológiai megfigyelések új értékrendszerré fejlődnek, mely megtanítja majd az embereknek, miképpen legyenek jók és boldogok (Vö.: Madách Imre: "Az ember tragédiája" - "Phalanster szín". A szerk. megj.). Az emberi természet optimista nézete Maslow optimista volt az emberi természetet illetően. „Ez a belső természet, már amennyire eddig megismertük, nem látszik lényegileg, vagy elsődlegesen gonosznak… Az emberi természet távolról sem annyira rossz, mint amilyennek elképzelték. Valójában elmondható, hogy az emberi természet lehetőségeit megszokottan alulértékelték. Mivel a belső természete nem rossz, hanem inkább jó, vagy semleges, a legjobb ezt napvilágra hozni, és buzdítani, semmint elnyomni. Ha lehetőségünk nyílik az életünk irányítására, egészségesen, gyümölcsözőn, és boldogan fogunk növekedni.”
120 Itt Maslow közvetlenül ellentmond a Szentírás tanításának, mely szerint az ember szíve mindenestől gonosz (Ha önmagát isteníti. A szerk. megj.).
117 Maslow, Religions, Values and Peak-Experience, 8. fejezet, Végkövetkeztetések 118 Maslow, Toward a Psychology of Being (1955-1957), D. Van Nostrand, Princeton, NJ, 1962, 4. oldal 119 Ugyanott, 170. oldal 120 Maslow, Toward a Psychology of Being (1955-1957), Introduction: Toward a Psychology of Health, 1956 40

                             Maslow hiszi, hogy a gonoszság visszaható, a mások rossz bánásmódjára adott válasz. Azt állítja, hogy a pszichoterápia csökkenti a gonoszságot, és „átváltoztatja a minőségét ’egészséges’ önmegerősítésre, erőteljes mivoltra, szelektív ellenségességre, önvédelemre, igazságos sértődöttségre, stb.” Újból és újból támadja az eredendő bűn bibliai tanítását. „Ha valaki megnéz egy egészséges, nagyon szeretett és jól gondozott csecsemőt… teljességgel lehetetlen, hogy meglásson benne bármit, ami a gonosznak, az eredendő bűnnek volna nevezhető”.121 Mivel azonban nem értjük a pszichopatológia okait, „jó sokan feltették a kezüket, beszéltek az eredendő bűnről és a belső gonoszágról, majd arra a következtetésre jutottak, hogy az ember csak emberen kívüli erők által üdvözülhet”.
122                       Itt látjuk az Isten nélküli ember pszichológiai elméleteit. Maslow azt akarja, hogy elhiggyük a Szentírással ellentétben: nem létezik olyasmi, mint az eredendő bűn, s képesek vagyunk megmenteni magunkat attól, amit ő a „pszichopatológia” címkével lát el. Sőt, még azt is állítja, hogy a pszichoterápia képes csökkenteni a gonoszságot.                                      A szükségletek hierarchiája Maslow alapvető elmélete az volt, hogy az emberi lényt a szükségek sora hajtja. Ezek a szükségletek, erősítgeti, erkölcsileg semlegesek. „Felszínesen az alapvető szükségletek (motivációk, impulzusok, indíttatások) nem gonoszak, vagy bűnösek… A legtudományosabb gondossággal is azt kell mondanunk, hogy ezek inkább semlegesek, semmint gonoszok…”
                       Maslow nézetében az emberi szív szükségletei, vágyai és szeszélyei erkölcsileg semlegesek. A Szentírás azonban azt tanítja, hogy mi valamennyien megkísértetünk, mikor a saját gonosz vágyaink vonnak és édesgetnek. Ha a kívánság megfogan, bűnt szül, s a bűn, mikor teljességre jut, halált nemz (Jak1:14-15). Jézus azt mondta, hogy belülről, az emberi szívből származnak a gonosz gondolatok, és a vágyak (Mt15:19). Maslow azt állítja, hogy „van legalább öt sor cél, amit alapvető szükségleteknek nevezhetünk. Ezek röviden a fiziológiai célok, a biztonság, a szeretet, a megbecsülés és az önmegvalósítás”. Azt állítja, hogy egy nagyon éhes ember számára az utópia nagyon egyszerűen úgy határozható meg, mint hely, ahol bőségben van az eledel. Ha élete hátralevő részében el van látva élelemmel, tökéletesen boldog lesz, és soha többé semmit sem akar. „Maga az élet is arra tart, hogy az evésből kiindulva legyen meghatározva. Minden más a lényegtelen meghatározást kapja. A szabadság, a szeretet, a közösségi érzés, a tisztelet, a filozófia mind félresöpörhető kacatként, melyek haszontalanok, mert alkalmatlanok a has megtöltésére. Az efféle emberről joggal elmondható, hogy csakis kenyérrel él”.124
                                 Maslow elmélete közvetlenül ellentmond Urunk tanításának, aki azt mondta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Ígével, ami az Isten szájából származik. Nem kell aggódnunk azért, hogy mit együnk, vagy mit igyunk, mert az élet több, mint az étel, a ruházkodás, vagy a biztonság. Először Isten országát és az Ő igazságát kell keresnünk, s mindezek a dolgok, az élelem, a ruhák, stb. mind megadatnak nékünk, mert mennyei Atyánk tudja, hogy ezekre szükségünk van (Mt6). Nem azért az élelemért kell munkálkodnunk, ami elvész, hanem azért, amely megmarad az örök életre (Jn6:27). Az idegbetegség hiánybetegség
121 Maslow, Motivation and Personality, 117. oldal 122 Maslow, Toward a Psychology of Being, 165. oldal 123 Maslow, Motivation and Personality, 117. oldal 124 Maslow, A Theory of Human Motivation, 1943, eredetileg a Pszichológiai Szemlében jelent meg, 370-396. oldal 41
                                 Az idegbetegség eredetének kérdésére válaszolva Maslow azt magyarázza, hogy a lényegét tekintve az idegbetegség hiánybetegségnek látszik. Abból születik, hogy megfosztatunk valamilyen kielégüléstől, vagy szükséglettől ugyanabban az értelemben, ahogyan a vízhiány, az aminosavak és a kalcium hiánya is betegségeket okoznak.125 Maslow azt állítja, hogy az ember, akitől elvétetik bármelyik alapvető szükséglete, joggal tekinthető beteg embernek, pont ugyanúgy, ahogy az, akinek nincsenek meg a megfelelő vitaminok, vagy ásványi anyagok. Ki mondaná azt, hogy a szeretet hiánya kevésbé fontos, mint a vitaminhiány? Az egészséges embert elsősorban a szükségletei motiválják a lehetőségei teljességének és képességeinek a fejlesztésében és megvalósításában. Ha az embernek vannak bármiféle más szükségletei aktív, krónikus értelemben, akkor ő egyszerűen csak egy beteg ember.126 Maslow itt „az ember egy áldozat” szindrómát hirdeti. Azt az elképzelést csiszolgatja, hogy az ember állandóan „nélkülöző”, szomjas állat. Minden embernek vannak kielégítendő szükségletei. Rossz viselkedésünk oka az, hogy meg lettünk fosztva bizonyos kielégülésektől, ezért ez nem a mi hibánk. Mi a társadalom, vagy más emberek „áldozatai” vagyunk, akik elmulasztottak gondoskodni a szükségleteinkről. Azt egyáltalában nem ismeri el, hogy a szükségleteink és a vágyaink lehetnek gonoszok. 


Önbecsülés és önmegvalósítás 


                   Maslow kihangsúlyozza, hogy szükségünk van az önbecsülésre. Azt állítja, hogy minden embernek (néhány patológiai kivételtől eltekintve) szüksége van szilárdan megalapozott, magas önértékelésre. Valamennyiünknek szükségünk van önbecsülésre, valamint mások megbecsülésére. „Az önbecsülés szükségletének kielégülése elvezet az önbizalom, a valamirevalóság, az erő, a képesség, valamint a világba való hasznosságnak és szükségességnek megfelelés érzéseihez. Ezeknek a szükségleteknek a megvonása azonban az alacsonyabbrendűség, a gyengeség és a tehetetlenség érzéseit kelti.”127 Így a magas önbecsülés alapvető emberi szükséglet – ha nem rendelkezünk vele, neurotikussá válunk. Az önbecsüléssel részletesen a 12-14. fejezetekben foglalkozunk. Maslow leírja az önmegvalósítás szükségletét is. Mikor valamennyi szükségletünk kielégíttetik, akkor még mindig elégedetlenek vagyunk, ha nem azt tesszük, amire alkalmasak vagyunk. „A zenésznek zenélni kell, a művésznek festeni, a költőnek írni, ha véglegesen boldog akar lenni. Ami az ember lehet, annak lennie is kell. Ezt a szükségletet nevezhetjük önmegvalósításnak… Ez az önbeteljesedés vágyára utal, nevezetesen arra a tendenciára, hogy ténylegesen azzá váljon, amire képes. Ezt a tendenciát nevezhetjük úgy, mint vágyat arra, hogy egyre jobban és jobban azzá váljék valaki, ami valójában, illetve mindazzá váljék, mire válni képes.”128
                                 A Szentírás azonban azt tanítja, hogy a legnagyobb emberi szükséglet az újjászületés Isten Lelkétől. A Lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. Jézus beszédei lélek és élet (Jn6:63).
                                 Maslow megmagyarázza, hogy csak az önmegvalósítás szükségletét érezzük, mikor a biztonsággal, a veszélytelenséggel, a szeretettel és a megbecsüléssel kapcsolatos szükségleteink be lettek töltve. „Azokat az embereket, akiknek e szükségleteik kielégíttettek, alapvetően elégedett embereknek fogjuk nevezni, s tőlük várhatjuk a legteljesebb (és legegészségesebb) kreativitást. Miután a társadalmunkban az alapvetően elégedett emberek kivételek, ezért nem tudunk sokat az önmegvalósításról, sem kísérletileg, sem klinikailag.”129 125 Maslow, Toward a Psychology of Being, 27. oldal 126 Maslow, Emotional Literacy and Ortho-Education, How to Make the World a Better Place, 6. fejezet 127 Maslow, A Theory of Human Motivation, 382. oldal 128 Ugyanott 385. oldal 129 Ugyanott, 7. fejezet. Hiperszöveg magyaráratok és kommentárok Mark Zimmermanntól 42
                                      Maslow szerint a fizikai szükségleteink az elsők, majd az önmegvalósítás magasabbrendű szükséglete következik. Amit a fentiekben láttuk, Jézus pont az ellenkezőjét tanítja. Nekünk először Isten országát és az Ő igazságát kell keresnünk, s mindezek a dolgok (a fizikai szükségletek) megadatnak nékünk. (Mt6:33).                                                       Maslow olyan csúcs-megtapasztalásokat ír le, ahol az önmegvalósított ember olyasmiket tapasztal meg, amik kiemelik önmagából, s bizonyos fokig úgy éreztetnek vele, mintha bizonyos fokig egy lenne az élettel, a természettel, vagy egy Legfelsőbbrendű Lénnyel. Az illető a végtelen és az örökkévaló részének érzi magát. A csúcs-megtapasztalások igyekeznek jobbá tenni az embert, ezért ezeket sokan aktívan keresik. Nevezik ezeket misztikus megtapasztalásoknak is. Ezt állítja: „Amennyire minden misztikus, vagy csúcs-megtapasztalás a lényegét tekintve mindig egy és ugyanaz, és az is volt, annyiban minden vallás a lényegét tekintve mindig egy és ugyanaz, és az is volt.”130 Maslow számára Isten nem személy, hanem a világegyetem integráló alapelve.131 Nem nehéz észrevenni, hogy Maslow csúcs-megtapasztalásai hasonlítanak a New Age megvilágosodási megtapasztalásaihoz. Önmegvalósítás, zen-buddhizmus és kínai taoizmus Abraham Maslow és Carl Rogers (a következő fejezet tárgyalja őt) önmegvalósítási elméletei mélyenszántó hatást gyakoroltak a humanista pszichológiai mozgalomra a nyugati világban. Keresztyén szempontból fontos megértenünk a kapcsolódást Maslow és Rogers önmegvalósítási elméletei, valamint a zen-buddhizmus és a kínai taoizmus között. A „Characteristics of the self-actualized person: Visions from the East and West” (Az önmegvalósított ember jellemzői: Látomások Keletről és Nyugatról) című írásban Raylene Chang felvázolja a hasonlóságokat. Maslow és Rogers egyformán hangsúlyozzák, hogy az önmegvalósítás az optimális pszichológiai állapot az egész emberiség számára. A pszichoterápia célja az, hogy segítse az embereket a saját képességeik fejlesztésében az önmegvalósításhoz. Chang szerint „Az önmegvalósítás Rogers és Maslow által javasolt megannyi fogalmát véletlenül a kínai taoizmusban és a zen-buddhizmusban is alapvetőknek tartanak.”132 Mind a megvilágosodott személy a zen-buddhizmusban, mind a bölcs a taoizmusban eljutott a tökéletesség belső állapotára, azaz a maximális mértékre fejlesztették emberi képességeiket. Ezek a hiedelem-rendszerek azt feltételezik, hogy mindenkinek van önmegvalósító hajlama, mely támogatja a növekedést, az irányítást és a produktivitást. Maslow munkája hozzájárult a transzperszonális megközelítés fejlődéséhez, ami megkísérli a keleti vallást, vagy a nyugati misztikát a modern pszichológia formájába önteni.
                                         A transzperszonális pszichológia a lelki önfejlesztésre, a csúcs-megtapasztalásokra, a misztikus tapasztalatokra, a rendszeres transzra és az élet egyéb metafizikai gyakorlataira összpontosít. Üdvösség a pszichoterápián át Maslow világnézetében az ember problémája, aki egyébként alapvetően jó, az, hogy a szükségletei nem tölttettek be teljes mértékben. Ez pszichopatológiához vezet, ami egy hiánybetegséghez hasonlít. Az üdvösség a pszichoterápián át érkezik, ami segít az embernek az emberi képességei fejlesztésében és eljuttatja az embereket az önmegvalósítás forrásához. Maslow azt állítja, hogy a pszicho-terapeuták „… minden nap magától értetődő dologként 130 Maslow, Religions, Values and Peak-Experiences, 20. oldal 131 Ugyanott, 45. oldal 132 Raylene Chang, Characteristics of the self-actualized person: Visions from the East and West, Counseling & Values, 36. kötet, 1. szám, 1991. október 1, 2-10. oldal 43 változtatják és fejlesztik az emberi természetet, és segítenek az embereknek erősebbé, elevenebbé, kreatívabbá, kedvesebbé, szeretőbbé, önzetlenebbé, derűsebbé válni”.133 Maslow tőle telhetően mindent megtesz, hogy félremagyarázza a keresztyén hitet. Maslow egyik kritikusa tette az alábbi megjegyzést: „Ahelyett, hogy alávetné magát Isten követeléseinek, Aki világosan kijelentette Magát a teremtésében, Maslow tagadja a természetfelettit, tagadja az isteni kijelentést, tagadja a tekintélyt, és az úgynevezett független embert ülteti a trónra.”
134 Maslow humanista filozófiájában az ember a végső viszonyítási pont, az ember a világegyetem közepe, mert az emberben rejlik minden tudás és bölcsesség. Ez az a filozófia, mely az emberrel kezdi, és a csúcs-megtapasztalás New Age misztériumával fejezi be – nyíltan ellenséges a Biblia egy igaz Istenével szemben. Maslow hamis pszichológiai világnézete azonban, ami úgy írja le az embert, mint nélkülöző, szomjas állatot, mégis nagy hatással volt a keresztyén tanácsadó mozgalomra. Láttuk, hogy Larry Crabb a megszentelődési elméletét Abraham Maslow pszichológiai modelljére alapozza. Selwyn Hughes, akire Maslow kétségtelenül hatott, az emberi szükségletek hármasát írja le – az ember, mint szomjas lény, aki mélyen vágyakozik a biztonságra (a feltétel nélküli szeretettség szükséglete), az ön-értékre (az értékes vagyok érzésének szükséglete) és a jelentőségre (a szándék és a cél szükséglete). Az ember van a központban, és Isten szerepe a szomjas, szükségben levő, sóvárgó emberek pszichológiai szükségleteinek kielégítése. Ez nem az igaz hit, hanem egy torzítás, melyet azok fejlesztettek ki és művelnek, akik örökre elhagyták a szenteknek megadott hitet. A keresztyén tanácsadó mozgalom integrácionistáinak meg kell válaszolniuk a kérdést: „Hozott létre Maslow olyan pszichológiai igazságot, ami a Szentírás mellé állítható?”

 133 Maslow, Toward a Psychology of Being, 165. oldal 134 Maslow’s Hierarchy: How the House of Card Crumbles, Christian Discernment Publications Ministry, 31. oldal

2019. július 4., csütörtök

A szakrális birodalmi eszmény.

"A konfuciánus állameszmény patriarchális családok állammá szervezett hálózata, azaz egy hatalmas patriarchális család." (Tőkei Ferenc)



A szakrális birodalmi eszmény az egészséges nemi, családi, nemzeti (tágabb értelemben vett szeri tudat), tevékenységbéli, korosztályi önazonosság-tudaton és a hagyománytiszteleten alapszik. Egy szellemi értelemben vett, magasrendű világban, a különbségtételnek ez a kultúrája - mint a felfelé irányulás társadalmi piramisához szükséges rétegződés - például az öltözködésben is megnyilvánuló kívánalom. 
Érdekes e tekintetben, hogy a csángóknál is ismert "sorskerék" körtáncot a csecseneknél úgy táncolják (zikr), hogy a férfiak nappal a szabadban, a nők éjszaka, a házban. 
Eurázsiában "A sárkány a yang, a főnix pedig a yin; a sárkány az égben, a főnix pedig a földön lakik." (Han Kuiyuan)
Konfuciusz írja: "Ahol összekeverik a fehéret a feketével, megszűnik az erkölcs."
Ebből kifolyólag napjainkban, a re-normalizációs törekvések lényegiségét az Isten-haza-család eszmény követése fejezi ki leginkább, amiből egyiket sem lehet elhanyagolni vagy kihagyni.
Szakrális Birodalom semmilyen címen nem épülhet erkölcstelenségre, hazudozásra, megtévesztésre.
Létezett sumér, óegyiptomi, perzsa reneszánsz “haladás” (a szakralitás szempontjából szellemi hanyatlás) is, ahogy mindig volt re-akció, azaz re-normalizáció. Az óra körbejár.
A Mindenható Mozgás arcának dialektikáját, a demagógokon és szofistákon nyugvó rejtett-fordított hierarchia, illetve a vele szemben álló - a kiválók (arisztosz) uralmán alapuló - nyílt hierarchia természetes váltakozása is kifejezi. 



A Bűnbeesés, tehát az emberiség időt-teret teremtő megjelenése óta, két erő harcol egymással a Jelenségvilág trónjáért. A „tudás-gyümölcs”-központú (evilágiság-központú), kettős-fedelű, szétziláló, valamint a „halhatatlanság-gyümölcs”-központú (Isten-központú), helyreállító szellemiség. Ezen utóbbi, felfelé irányuló törekvést manapság elsősorban a haza és a család minőségei védik a támadásoktól, a fák évgyűrűs szövetjéhez hasonlóan. Mindkét megnyilvánulás – a modernizmus és a szakralitás - a Mindenség Mozgás arca dialektikájának a kifejezője. Igazából egyik forma sem tűnhet el maradéktalanul, amíg létezik emberi sors. Ez a harc természetesen éppúgy belső (nagy harc), mint külső (kis harc) és minden pillanatban jelen van. Az ember számára a valódi béke fenséges és illékony, mint a rózsaillat. Akkor állhat be, amikor megáll a mozgás, ha eltűnik a pillanat és megjelenik a fogalmakon túli csönd. Ebből kifolyólag a pacifizmus kívánalma hamis, óhatatlanul farizeisztikus. Az aranykor nem jelent súrlódás-mentességet. Sokkal inkább az fejeződik ki általa, hogy a harc becsületes, sőt művészi és valamilyen nemes eszményért folyik, tehát helyreállító lényegiségű. Például az önuralom, a kötelességteljesítés és a hűség erényének gyakorlása is tartozhat ide. 
Ezért írja Madách Imre „Az ember tragédiája” című művében, hogy „A cél halál, az élet küzdelem. S az ember célja e küzdés maga”. Ám ha itt megállnánk, akkor modernisták lennénk. Azonban a szerző üdítően szakrális, így tovább lép és azt mondja: „Mondottam ember, küzdve küzdj és bízva bízzál.”


2019. június 26., szerda

"A klímahisztéria globális szektája" - írta Megadja Gábor.

A klímahisztéria szektájának ügye nem a környezetvédelemről szól. Ez egy politikai mozgalom, aminek éppúgy megvannak a "todományos" alapjai, mint a történelmi és dialektikus materializmusnak vagy a felvilágosodás észkultuszának.



Zöldi László kolléga már rámutatott arra itt, a 888.hu -n, hogy kissé kilóg a zöldborsók balos lólába.
Vegyük először is a dolog politikai kontextusát.
Mi is történt az elmúlt néhány évben? A baloldal elveszítette a bevándorlásról szóló vitát. Pedig minden erejükkel, pénzükkel, kapcsolatukkal igyekeztek előmozdítani a Willkommenskulturüzenetét, azt, hogy az egész világ mindenki hazája, és szívtelen, önző senkiházi az, aki nem adna állami támogatást az embercsempészeknek. Sajnos a keretezésért folyó küzdelemben a legnagyobb ellenségük a valóság volt, és noha egész hatékonyak szoktak lenni a valósággal szembeni harcban, ezen most rajtavesztettek.
Kellett tehát egy új ügy, amire ráülhettek, mint nem bináris hallgató a menstruációs kanapéra. Ez lett a klímakatasztrófaügye. Nem véletlenül a katasztrófa kifejezést szereti használni a hálózat leginkább, minden bizonnyal eltanulták a sokat átkozott reakciós propagandamédiától a kattintásvonzó kontextusteremtést.
A baloldal által generált morális pánikok története gyakorlatilag áttekinthetetlen, de csak a klímával összefüggően az elmúlt egy évszázad során volt már szó globális lehűlésről és új jégkorszakról, a savas esők okozta közelgő végről, globális felmelegedésről, azaz Al Gore azon jóslatáról, hogy legkésőbb 2000-re belezuhanunk a Napba (ez pontosan úgy teljesült, mint Orbán 2011-es bukása). Ezen a folyton-folyvást változó üzeneten hangoltak egy kicsit most azzal, hogy – biztos, ami biztos – akár melegszik, akár hűl, a klíma változik. Csakhogy a klímaváltozás kifejezés kevéssé alkalmas arra, hogy a globális emancipáció ügyét forradalmi vérrel töltse meg, úgyhogy nyakunkon a katasztrófa, meneküljön ki merre lát, és leginkább zárjuk be a komplett autóipart.
Jobb, ha elfelejtjük azt, hogy itt feltétlenül csak tudósok felismeréseiről van szó – bár a legitimáció miatt a brittudósokmellett érdemes több milliárd tudósra hivatkozni, mert a vég közeledtét kizárólag a tudomány tudja igazolni. A klímakatasztrófa ügyét újságírók, politikusok, bürokraták és politikai aktivisták tolják ész nélkül. És persze azt tudjuk, hogy a haladók a racionalitásukra büszkék, de talán legkevésbé az játszik szerepet a Mozgalomban.
A Mozgalom, mint annyiszor már a baloldal történetében, valláspótlékként működik. A racionalitásukra oly büszke haladók feltalálták a meleg vizet a klímakatasztrófa új haladó maja jóslatában. Van itt minden, apokalipszis, tanítás a végidőkről, megváltástan, sőt még prófétát is kreáltak a profi politikai marketingesek Greta Thunberggel. A gyülekezet kollektív áldozást végez a földgömbös transzparenseivel, valamint prédikációiban figyelmezteti az eltévelyedett nyájat, hogy közel a vég, bánja meg bűneit, fogadja el Gaia Földanyát, valamint leányát, Greta Thunberget, aki az Út, az Igazság és az Élet, aki megmenti az emberiséget, ha az megtér és teljesen bezöldül. Néhány évvel ezelőtt még a hollywoodi liberálisok örök gúnyának tárgyai voltak az utcákon a közeli véget és Isten büntetését kilátásba helyező táblákkal hadonászó világvégét hirdető fundamentalista futóbolondok, ám ugyanez a mutatvány glóbuszt ábrázoló transzparensekkel teljesen rendben van.
Az igazhívők biciklivel járnak, Woodstockot csinálnának a Ligetből, korholják a pogányokat, akik autóval járnak és szívószállal isszák a bálnát meg a delfint. Persze ők maguk fapadossal röppennek Rómába a G20 elleni tüntetésre, majd onnan megint olcsóbb járattal Barcelonába, ahol még elcsípik a Pride utolsó hetét. A kipufogógáz a dolgozó nép ellensége, a repülőgépek üzemanyaga és a félévente eldobott aksik nem.
Persze sok újdonság ebben sincs. A korszellemmel haladó szovjetek is áttértek a kapitalizmus kritikájának méregzöld csomagolására, amikor már a Központi Bizottság ülésein is sanda mosolyok övezték az osztályharcos megfejtéseket. A Nyugaton tevékenykedő zöldek a világ leghaladóbb birodalma szponzori tevékenységének köszönhetően átkokat szórtak a bűnös Nyugatra, amiért a tőkés társadalmak tönkreteszik a földtányért. Eközben persze biztosan ennek a bűnös Nyugatnak a számlájára írhattuk a galvániszapot meg az Aral-tó kiszáradását is.
Ma meglepő módon ismét a Nyugatnak kéne vezekelnie a világ összes környezetszennyezéséért, Európa építse le az iparát, tegye tönkre a gazdaságát, mert nyilvánvalóan nem Ázsia szemeteli tele a világot. Orbán és bűntársai is megerőszakolják a tányért, mert nem kívánják önszántukból tönkretenni a gazdaságukat a legújabb balnyik agymenés miatt. Végtelen bölcsességükben a germánok – azért emlegetjük őket ilyen sokszor, mert valóban végtelen a bölcsességük – leépítették az atomenergiát, hogy aztán a zöldebb jövő érdekében szénnel pöfékeljék feketére a kupolát.
És ha már germánok, azaz zárójel.
Itt van ez a besült EU-s klímacél is. Ugye, ott sem az a fontos, mennyi erdője van egy országnak, ami elnyeli a CO2-t, mint Gyurcsány a baloldalt, hanem megy a „csökkentsük a felére“ szöveg – de mit? A miénknél nagyjából háromszor nagyobb a germán szennyezés, szóval ráérünk még ezen gondolkodni. Arról van szó, hogy a hasznos idióták parancsba kapták, hogy ha ők elba888ák az életüket, tegyük mi is ezt a sajátunkkal. Gondolták, az állandó moralizálással sikeresen megzsarolnak minket, csak sajnos nem sikerült, ezért megy most a visítás szünet nélkül. Ha pedig felére akarjuk csökkenteni a kibocsátást, akkor megújulóra van szükség – hopp, csak nem épp a germánoknál akad lehetőség ilyesmire? Persze nem mindig jó, hogy hol működik, hol nem, de germán logikával gondolhatják azt is, hogy nem feltétlenül baj, ha nem világítunk hetekig, hiszen a földtányér ama rideg és embertelen szegletében (gyk. Germániában) úgyis elő szokott fordulni, miért ne szívjanak mások is? Szóval vásároljunk dinamóval működő energiatakarékos izzókat a germánoktól, mert attól ők egálba jönnek. A hülyének is megéri.
A klímahisztéria szektájának ügye nem a környezetvédelemről szól. Ez egy politikai mozgalom, aminek éppúgy megvannak a "todományos" alapjai, mint a történelmi és dialektikus materializmusnak vagy a felvilágosodás észkultuszának.
A környezetet védenünk kell, de magunkat is a fundamentalista Mozgalom hivatásos hülyéitől.




Czakó Gábor a szabír-magyarokról

Ismerős ismeretlen

A Bach-korszakban hivatalossá tett finnugor származásunk igazolása előbb biológiai/genetikai, majd nyelvi értelemben sem sikerült

Hajdanában-danában az akkoriban szabirnak vagy szabarnak nevezett őseink – nem tudjuk, milyen okból, az sem biztos, hogy Dél-Ázsiából vagy máshonnan, valószínűleg a Krisztus előtti harmadik évezred végén – megérkeztek az újabb négyezer év múlva andronovóinak keresztelt magaskultúra vidékére, a Dél-Urál térségébe. Mindannyian emberek voltak, Homo sapiens sapiensek, mégis erősen különböztek a környéken csatangoló finnugor csoportoktól, amelyek maradékai sokáig, még a tizenkilencedik század végén is felsőbbrendű lényekként, félistenekként emlékeztek rájuk Szerhij Patkanov orosz néprajztudós helyszíni kutatásai szerint. (Ethnographia, 1900 október–november.) Nem csoda, hiszen a hantik, manysik meg a többiek gyalog jártak, nehéz, késő kőkori élet nyűtte őket, miközben a jövevények földvárakat, mai szemmel is kényelmes házakat építettek, fémfegyvereket és -szerszámokat használtak, amelyekkel csudálatos dolgokat műveltek. Ráadásul ha éppen nem fürge lovakon nyargaltak, akkor a kocsi nevű csodán szállítottak gyönyörű és titokzatos holmikat. Ezért is kizárható, hogy kézműipari szókincsünk a finnugoroktól eredt.
Közülük rajzott ki – körülbelül a 9. század elején – Álmos és Árpád népe, és vonult délnyugatra, a Kárpát-medencébe. Az északi tatárjárás végzett a maradék szabir világgal a 13. században. Mi a muhi vereség – 1241 – után talpra álltunk.
A 20. században, a szovjet korszak idején Andronovó területét a Vörös Hadsereg kebelezte be, ezzel az minden kívülálló számára tiltott térség lett. Ez bizonyára sok kártétellel járt, ugyanakkor ásatás vagy más kutatás sem folyhatott a vidéken.
Patkanov szerint az őslakók a szabirokat, illetve településeiket ilyen nevekkel illették: Šabar, Saber, Šoper, Sabir, Tapar, Sibir, Sivir, Sever, Saper, Soper, szamojéd Sürtje, Sabrei-pai, Savri pai (pai osztjákul: domb, magaslat). Saprai a neve egy fenyőkkel borított dombnak a temljacsevi volosztban (tobolszki kerület), ahová a tartomány hajdani lakosai a halottaikat temették. A vogulok számára kerülendő hely.
Seber, Tabar, Tbar – föltehetően a szabiroktól kölcsönzött vogul fejedelemnevek. A nevek a finnugor szájakban alakultak így s úgy, saját beszédük változása szerint.
Bíborbanszületett Konstantin tiszta forrásból, Bulcsú és Tormás herceg követségétől tanulta ősi szabar nevünket. Művében – De Administrando Imperio (DAI) – írja: a madzsarok, avagy magyarok neve tourkoi, illetve régebben szabartoi aszfaloi.
A Bach-korszakban hivatalossá tett finnugor származásunk igazolása előbb biológiai/genetikai, majd nyelvi értelemben sem sikerült. Ennek ellenére a nyelvrokonság dogmáját a mai napig tartják, noha nincs a világtörténelemben példa arra, hogy egy magas kultúrájú nép bármikor átvette volna egy nálánál lényegesen kevésbé művelt szomszédjának az övénél értelemszerűen szegényebb, tehát saját életére nehezen használható nyelvét.
Vas szavunk első fennmaradt írott említése 8. századi. A szarvasi tűtartó első mondata: „Üngür démon ellen ím a vas.” A vas szót a hivatalos nyelvészet ősi, uráli korinak, tehát körülbelül hatezer évesnek mondja, ami azért is megmosolyogtató, mert finnugriában akkor még a kőkor dívott. A szabirok viszont a bronzkorban érkeztek északra, ezért valószínűtlen, hogy kőkori kultúráktól kölcsönöztek volna munkájukhoz nélkülözhetetlen fémipari fogalmakat. A Kalevalában a finn kovács, Ilmarinen még varázslónak számított. A varázsló nem ő volt, hanem Élias Lönnrot...
Itt érdemes beiktatni Kodály Zoltán felfedezését: „zenénk egyidős nyelvünkkel”, ami kultúránk szerves egységét és óriási időtávlatát jelenti.
Tanulságos összevetni a magyar-finnugor nyelvi és földrajzi távolságokat: minél messzebb élt egy úgynevezett finnugor nép Andronovó térségétől, annál gyöngébb magyar hatás érte, annál távolabbi nyelvrokon lett. Nyilván nem csupán a szomszédok, hanem a kereskedelmi útvonalak mellett élők is az átlagnál több „magyarórát” kaptak. No persze a rokonnyelvi ökörnyálak szanaszét eregeltek a Baltikumban és Szibériában, és miként az angol ma, úgy ragadtak bele a helybéliek beszédébe.
A szabir hatás befogadása összefüggött az érintett népcsoport műveltségével, készségeivel. Nyilván senki sem jegyzi meg előtte ismeretlen, tehát számára nem létező cselekvések, dolgok nevét. Érdemes figyelni a szabir, vagy ha úgy tetszik, a magyar mesék, mondák sorsát, amelyek átkerültek a finnugorokhoz. Rögtön szembeötlik, hogy ami nálunk egész estét betölt, az a kinevezett atyafiságnál pár perc alatt elmondható, mert az általuk felfoghatatlan részeket kihagyják.
Ugyanakkor gyakoribb és mélyebb nyelvi hatás érhette a Baltikum és az Urál közt forgolódó finnségieket, akik találkozhattak, sőt üzletelhettek a Bizáncba igyekvő (Jordanes) meg a borostyánútra kanyarodó szabir kereskedőkkel, akik a sabariai, azaz savariai, mai nevén szombathelyi vásárba igyekeztek...
Mindent egybevetve a magyar-finnugor nyelvrokonság leginkább a vázolt sorrend szerint formálódhatott.

2019. június 21., péntek

Jamamoto Cunetomo. Hagakure. A szamurájok kódexe .....

- Dióhéjban csak annyit kell elhatároznia, hogy egyedül is felvállalja az uradalom (a Haza) sorsát.

- Bár egyesek azt mondják: „Micsoda hiábavaló halál, ha az ember anélkül hal meg, hogy célját elérte volna” – az ilyen számító gondolkodásmód az öntelt, elvárosiasodott Busidoból fakad.

- „Hajlamosak vagyunk arra, hogy csekély bölcsességünkre támaszkodva, minden erőnket összeszedve ítélkezzünk, és bármilyen helyzettel megbirkózzunk. Ez gonosz, önközpontú gondolatokat állít a sors útjába, és bűnné válik.
Kívülálló szemével nézve, ez a fajta bölcsességünk hitvány, gyenge, szűklátókörű, mi több, túl tompa ahhoz, hogy szabadon cselekedjünk. Ha nem jut eszünkbe valami igazán fontos gondolat, jobb, ha egy bölcs emberrel tanácskozunk. A bölcs, akinek nem a saját ügye az eset, önzetlen és őszinte ítéletet hozhat, amely mindenképpen elfogadható. Az ilyen ítélet szilárd és meggyőző hatással van másokra; olyan hatalmas fához hasonlatos, amely számtalan erős gyökérrel kapaszkodik a talajba. Míg az olyan ítélet, amelyet az ember korlátozott bölcsessége hozott, a csupasz mező végtelen ürességében magányosan álló fához hasonlítható.„


- "A bushido a halálban gyökerezik."