A Nagyságos Fejedelem nem pusztán az egyik legkitűnőbb vezetőnk, hanem elsőrangú költő, dalszerző, teológus, sakk-játékos és az asztalos mesterségben is igen járatos. (Pl.: Zádori Mária és a Vagantes trió "Kurucvilág" című CD-jén, "Ó, fölséges Isten" címen találkozhatunk egy művével.)
Szellemiségét jól kifejezi, hogy amikor a keresztúthoz ért -többszörös milliárdosként éljen Bécsben vagy áldozathozatal a Hazáért - képes volt bizonyos értékeket a "saját érdeke" fölé (és ezáltal életét Létté) emelni, így kiváló példája az ősi eszménynek, a papi és harcosi erények ötvöződésének, amikor is a kiteljesedést nem feltétlenül attól várja, hogy "jól érezze magát" - igaz attól sem, hogy rosszul - hanem legfőképpen, hogy Isten érezze jól magát, ha ránéz...
II. Rákóczi Ferenc, aki szellemi Mesterünk is egyben, mindvégig komoly vallási gyakorlatot folytatott, amelyet franciaországi száműzetése alatt a kamalduli néma-rendben csiszolt tovább. Életművére a rodostói létmód megszervezésével tette fel a koronát, amiről nemes tanítványa és követője, Mikes Kelemen, "Törökországi levelei"-ben így ír:
"A' való, hogy egy klastromban nincs nagyobb rendtartás, mint a Fejedelem házánál. Ezek pedig azok a rendtartások.
Reggel hatodfél órakor a dobot megütik, akkor a cselédeknek fel kell kelni, és készen kell lenni hat órára. Hat órakor dobolnak és akkor a Fejedelem felöltözik, azután a kápolnába megyen, és misét hallgat; mise után az ebédlőházba megyen, ott kávét iszunk és dohányozunk.
Amikor az óra három fertáj nyolcra, akkor elsőt dobolnak misére, nyolc örakor másodikát, és egy kis idő múltán harmadikat dobolnak. Akkor a Fejedelem misére megyen, mise után a maga házába megyen, és ki-ki oda megyen, ahová tetszik.
Tizenegyfél órakor megütik a dobot ebédre, és tizenkét órakor asztalhoz ülünk, és törvényt teszünk a gyúkokra.
Harmadfél örakor a Fejedelem csak magánosan a kápolnába megyen, és ott vagyon három óráig.
Mikor az óra háromfertáj ötre, akkor az elsőt dobolnak estvéli imádságra, öt órakor másodikát, és egy kevés idő múlva harmadikát. Akkor a Fejedelem a kápolnába megyen, és azután ki-ki eloszlik.
Vacsorára hetedfél órakor dobolnak. A vacsora nem tartván sokáig, nyolc órakor a Fejedelem levetkezik, de leggyakortább le nem fekszik még akkor, és reggel, ha szinte hat órakor öltözik is fel, de éféle után két órakor felkél.
Azt pedig ne gondolja kéd, hogy legkisebb változás is legyen mindezekben, ha szinte a Fejedelem beteg volna is, akkor is mind egyaránt folynak rendek. Hatodfél órakor felkelni nem kicsiny dolog, de el nem mulatom, azért, hogy kedvit találjam, és mindenkor jelen vagyok, mikor öltözik. A hivatalom is azt hozza magával, hogy vigyázzak a cselédekre. Ezek tehát a mi klastrombéli rendtartásaink.
Ami pedig a mulatságot és az időtöltést illeti, a' sokféle, és ki-ki a maga hajlandóságát követi. A Fejedelem minden héten lóra ül kétszer, és estig oda vadászunk, mert igen sok a fogoly és nyúl vagyon, veres fogoly több vagyon, mint szürke. Mikor pedig vadászni nem megyen a Fejedelem, akkor csak a sok írásban tölti az időt. MInk is jobban töltenőnk, ha lehetne, mert az ember nem mehet örökké sétálni, nem lehet mindenkor a mezőn vándorlani."
(37. levél, 1720)
"A mi urunk, arra az Isten ajándéka kévántatik.
Mert ebédig az olvasásban írásban tölté az időt, ebéd után pedig, aki látná, azt mondhatná, hogy valamely mesterember, vagy fúr, vagy farag, vagy az esztergában dolgozik, és az ő gyönyörű szakálla sokszor tele forgáccsal, hogy maga is neveti magát, és úgy izzad, mintha munkája után kellene enni kenyerét. Ötet minden csudálja, ő pedig neveti az olyat, aki azon panaszkodik, hogy elunja magát. Ritka, édes néném, aki így tudja az időhöz alkalmaztatni magát, mind pedig, hogy úgy mondjam, az időt magához alkalmazni."
(88. levél, 1734)
"(...) Mit csináltunk volna tehát, hogyha az Isten nem akarván ide való jövetelünket, a török utánunk nem küldött volna oly nagy tisztességgel? Talán hívatlan is ide kellett volna jönnünk, és nem fogadtak volna olyan becsülettel. Itt pedig az urunk nagy becsületben vagyon. Pénzt elegendőt adnak, és annyit, hogy Franciaországban hat esztendeig sem adtak annyit, mint itt esztendőre adnak."
(14. levél, 1718)
(A műnek inkább a régebbi, például a XX. század első felében megjelent változatait tartjuk megbízhatóbbaknak, mert találkoztunk olyan újabb kiadással, amelyből igen fontosnak tűnő részek kimaradtak. Érdeklődésünkre egy szakember ennek okáról azt mondta, hogy az illető könyv voltaképp válogatás, csak ez "nincs feltüntetve".)
Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc - aki felesége, Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnő révén, rokonságba kerül XIV. Lajos francia királlyal is - mamája Zrínyi Ilona, mostohaapja Thököly Imre. Már gyermekkora rendkívül kalandos, azonban ennek dacára kitűnő képzésben részesül. A sárospataki családi kincstár hatalmas vagyont érő arany és ezüst készletét is elkobzó labanc hadsereggel szemben, édesanyja - első alkalommal - sikerrel védi meg Munkács várát. A győztes csapatokat a 12 éves gyermek lovas-felvonulás keretében köszönti. Később az osztrákok, édesanyjától elválasztva valamint anyanyelvi közegéből szándékosan kiragadva neveltetik, azonban mint a Birodalom egyik legnagyobb földbirtokos családjának sarját - például a prágai egyetem jezsuitái - osztályon felüli oktatásban részesítik, amihez az is hozzátartozott, hogy Lipót császár ajánlatára egy évig Olaszországban a művészeteket tanulmányozza. 25 évesen viszont már abban a bécsújhelyi börtönben várja halálbüntetésének végrehajtását, ahol nagyapját Zrínyi Pétert kivégezték. Innen, Isten különös kegyelméből, a porosz király hívének, a pomerániai származású zsoldoskapitánynak, a Habsburg-kritikus és magyarbarát börtönparancsnoknak, Gottfried Lehmann kapitánynak valamint fiának a közreműködésével tud megszökni - közlegény egyenruhába bújva - akik nem pénzért, hanem legfőképpen szellemi (spirituális) rokonszenvből (!) javasolják számára a szökést, vállalják vele-érte a kockázatot és akiket végül kivégeznek emiatt. Éjszaka, menekülés közben vihar támad és eltéved a rábaközi Hanság mocsaraiban, később Lengyelországban előre nem egyeztetett módon - mintegy véletlenül - fut össze a régi baráttal és hű harcostárssal Bercsényi Miklós gróffal...A Nagyságos Fejedelem fordulatokban gazdag élete, mely meghaladja a legképzeletdúsabb forgatókönyvíró képzelőerejét is, szinte kiált egy TV sorozat és egy méltóságteljes, felesleges tréfálkozástól mentes, komoly és izgalmas film után...
 |
| II. Rákóczi Ferenc a Nagyságos Fejedelem. |
A kuruc felkelést kiváltó okokról egy 1703-as Kiáltványban a következőket mondja:
"Örök emlékezetül. Ismét kiújultak a dicső magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy tagjai lassú sorvadása közben végzetes uralma alatt az ausztriai uralkodó ház az egészséges törzset is, a végső halálos pusztulásba dönti, és azt követeli, hogy karddal vágjuk ki. Oh, kegyetlen, szabad népnek tűrhetetlen szolgaság! Az ország népe még most is széltében hangoztatja, hogy jobb volt a sorsa a hódító félhold alatt, az meg okmányokkal igazolható, hogy az osztrákok évenkénti zsarolásai az ottománoknak fél évszázad alatt teljesített szolgáltatásokat is bőségesen elérik. Nem bízhatunk tovább azokban, akik saját okirataikat annyiszor megsértették. Ezért életünket, javainkat és utolsó csepp vérünket, szabad akartunkból édes hazánknak, ami mindenkinek a legdrágább, az osztrák iga alóli felszabadítására szenteljük. II. Rákóczi Ferenc." (Vö.: Bogár László-Szaniszló Ferenc: "Cum Deo pro Patria et Libertate"; Világ-Panoráma. Echotv.).
A szabadságharcot követően, két ízben is felajánlották számára a lengyel királyi koronát, de mivel ez jelentős mértékben eltávolította volna a magyar ügytől, így - dacára annak, hogy a kezdeményezést az orosz cár is támogatta - végül úgy döntött, hogy nem fogadja el. Halálakor szív-urnáját valamint emlékiratait az általa két évig látogatott és szeretve tisztelt franciaországi Grois Bois-ban (Yerres) lévő néma-kolostorra hagyományozta, melyet évtizedekkel később a feltüzelt "nép" a földig rombolt...Mit is látott a kortárs szemével William Blake? "A Bibliát most, 1798-ban védelmezni az ember életébe kerülne; a Vadállat és a Szajha minden fék nélkül uralkodik." (Megjegyzendő, hogy évekkel a Francia Forradalom előtt, a már "felvilágosult" vagy éppen, szellemi értelemben, "elhomályosult" II. József - rendeleti úton - többek között nem csak a hazai alapítású ősi pálos, hanem a szárba szökkent és virágozni készülő majki kamalduli rendet is felszámolta.)
Elmondhatjuk, hogy az Égiek bizonyára szeretettel vannak a Nagyságos Fejedelem felől, de földi eredményei is nyilvánvalóan számottevőek, hiszen talán leginkább a kuruc felkelés erejének köszönhető, hogy a szatmári békét követően enyhült a kifosztás mértéke, hogy Mária Terézia - bár az Ő uralkodása alatt történt a madéfalvi mészárlás is - azért engedte "nőni a birka szőrét", mielőtt lenyírja, mindamellett ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a poroszoktól sok szempontból katonáink vitézsége (vö., például a jász hősiességgel az örökváltság érdekében) mentette meg trónját, "vitam et sanguinem" ("életünket és vérünket")...
II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Vezérlő Fejedelem magasrendű létminősége annak példája is, hogy hogyan vonható a szellemi kivirágzás igája alá egy olyan tartósan fennálló helyzet, amibe más alighanem belebukna, mely erőt az alábbi idézet is megjeleníti számunkra:
"...ujjongj és vigadj, én lelkem, és adj hálákat Megváltódnak,
hogy azt mondhatod: többé nem féled és nem szereted e világot..."
II. Rákóczi Ferenc: Confessio peccatoris.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése