Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén.

Dr. Hidán Csaba: A pozsonyi csata

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Viktor: Megőrizni a létezés magyar minőségét...

"A magyarok közössége s egyáltalán a létezés magyar minősége többek között abból ered, hogy rendelkezünk egy saját, csak ránk jellemző látásmóddal, ahogyan leírjuk, megértjük, érzékeljük és kifejezzük a körülöttünk lévő világot.
[...]
S ez a kulturális minőség az, amit egy kormányzatnak meg kell őriznie, illetve ezt a közösséget abban az állapotban kell megtartania, hogy a bennünket az összes többi nemzeti közösségtől megkülönböztető kulturális minőség fennmaradjon"
(Orbán Viktor)

Milo Yiannopoulos, brit "alt-right" újságíró

Milo Yiannopoulos: A magyar családtámogatási rendszer kiváló- ECHO TV - Időtartam: 14:11. ECHO TV

Steve Bannon után Milo Yiannopoulos budapesti előadását sem közvetíti élő adásban a "youtube"!

Milo Yiannopoulos: "Soros Magyarország legrosszabb exportterméke"

Rendhagyó interjú Milo Yiannopoulos radikális szólásszabadság-párti újságíróval és a New York Times bestseller szerzőjével a jobboldal és a baloldal küzdelméről, magáról a szólásszabadságról, az iszlámról, az európai kultúráról és természetesen Orbán Viktorról, Donald Trumpról és Soros Györgyről.

A konzervatív jobboldaliak gyakran félnek, keresztényekként félénken viselkednek, de ez például hiányzik belőlem. Úgy gondolom, gyakran félreértelmezik a saját vallásukat, hiszen azt gondolják, nekik mindig az önfeladásra kell törekedniük, mert sokszor a vezetőik is ezt közvetítik.

(...)
Nem tudunk sem őszintén, sem pedig hatékonyan kommunikálni egymással a politikai változások elérésnek érdekében anélkül, hogy ne bántsunk meg valakit.

Ma már tudjuk, okai vannak annak, hogy valaki hogyan válik baloldalivá, és ennek az egyik legerősebb mozgatórugója nem más, mint a boldogtalanság.

 Ha pedig előjogokkal ruházzuk fel a megbántottakat és az áldozati szerepet a tények, a logika, a retorika és a vita felé helyezzük, akkor annak a kezébe adjuk a győzelmet, aki a leghatékonyabban tud megbántódni, elszomorodni vagy megsértődni – ezek pedig a baloldal kiváltságai. Mert összességében a konzervatívak nem szomorú emberek, a felmérések következetesen azt mutatják, egészségesebbek, boldogabbak és vonzóbbak, mint a baloldaliak.

 (...)
A Brexit, Orbán és Trump – ezek mind olyan jelek, mintha a konzervatívok kezdenének felébredni
(...)
Stratégiai hibának tartom, hogy a konzervatívok önként átadták az elérhetőségüket, a tartalmaikat és a rajongóikkal ápolt kapcsolatukat annak a platformnak, melyet olyanok működtetnek, akiknek kifejezett szándékuk és céljuk, hogy eltöröljék őket a föld színéről. Köztudott, hogy a szilícium-völgyi cégek ki akarják irtani a konzervatívokat. Így hát részünkről nagyon ostoba döntés volt, hogy forrásokat fektettünk bele a Facebookba és a Twitterbe. Jobban tettük volna, ha nem figyelünk rájuk, hiszen nélkülünk nem nőttek volna ilyen hatalmasra.
(...)
Látni kell, amit Soros György képvisel, az egy rákos sejtként mindent elcsúnyít, felfal és megoszt.
(...)
Azt látja, felemelkedőben vannak az olyan nemzeti vezetők, akik a saját népüket képviselik, és nem kérnek az általa propagált globalizmusból és társadalmi igazságosságtételből. És harmincévnyi háttérben való sakkozás után rá kellett döbbennie, hogy nyerésre állunk. Nyerni is fogunk – és ez nagyrészt olyan embereknek köszönhető, mint Orbán Viktor.

Steve Bannon. Európa Jövője Konferencia. Várkert Bazár. Budapest.

A "youtube" nem engedélyezte az előadás online vetítését!

Meg kell őriznünk Európa keresztény identitását   

Az Európa jövője című nemzetközi konferencia felszólalói, köztük Steve Bannon a globális elitekkel szembeni nemzeti szövetségek megteremtésére helyezték a hangsúlyt.

 

Raffay Ernő: A keresztény Európa tönkretétele: a francia, német és magyar kultúrharc története

Bírálat a finn oktatási modell és a PISA teszt kapcsán...

http://magyarhirlap.hu/cikk/106019/Azert_sminkelted_ki_magad_mert_fel_akarsz_csipni_valakit
 

Lovas István interjúja a Finnországban 30 éve tanító Kádár Györggyel.

 

- Miután a finnországi oktatást belülről látom, kissé kételkedem a PISA-tesztekben, hogy azok mennyiben tükrözik egy ország oktatási rendszerének eredményét és hatékonyságát.

– Egy magyar ember számára teljesen hihetetlen és elképzelhetetlen, amit mondani fogok. Nem ismerik a finn szerzőket, a költőket, a világirodalmat. Amikor azt hozzák ki e tesztekből, hogy a finn gyerekek szövegértése nagyszerű, akkor nekem mindig az jut eszembe, hogy a magyar diákokkal hetente olvastatnak és elemeznek verseket. A versekről azt kell tudni, hogy szövegelméleti szempontból az egyik leginformációdúsabb, legnehezebben megfejthető szövegtípusok. Nagyon nehéz megérteni, hogy egy finn diáknak a szövegértése hogyan lehet jobb a magyarénál akkor, amikor a finn diákkal Donald kacsa-képeket nézegetnek, és ehhez hasonló szövegeket, képregényeket olvastatnak.
– A liberális ördög ügyvédjeként hadd szakítsam félbe: a „háp-háp-háp” a liberális kreativitás mintaképe, és nyilván felsőrendűbb egy szélsőjobboldali „lakosság” Arany Jánosánál.
– Igen. És hangsúlyozom még egyszer: irodalmi oktatás nincs. Nem olvasnak regényt, verset, és nem is elemzik azokat.

(...)

- A másik nagy probléma, hogy a diákoknak igen nagy befolyásuk van arra, hogy mit tanulnak. Pár éve kezdtek el arról beszélni, hogy a diákokat úgy kell felfogni, mint ügyfelet, vevőt. Az iskolai dolgozók pedig a szolgáltatók, azaz nekünk ki kell őket szolgálnunk. Ez meglátásom szerint rendkívül káros. A felsős diák mondja meg, hogy mit akar tanulni tíz órában a kötelező harmincból. Nyilvánvaló, hogy egy gyerek nem a számtant választja, ha megengedik neki, hanem – ha van olyan tantárgy – a sütőkurzust, mert annak a végén habos tortát ehet. Ami szellemileg egészséges választás egy diák részéről. De ha netán a finn téli háború fogja érdekelni, az nem fog menni, mert van egy minimális jelentkezői létszám ahhoz, hogy egy ilyen tantárgy megindulhasson. Az itteni tanárok télen bejelentik, milyen kurzusválasztékot javasolnak. Amiben benne van a golfozás és a sminkelés is. De például a „társadalomtudományi” kurzusok alatt megjelenhet mondjuk a kisállattenyésztés. Aztán tavasszal összehívják a diákokat és a szülőket, ahol minden tanár megpróbálhatja eladni a portékáját, az általa felkínált kurzust. Vagyis – talán ha némi túlzással is, de – egy magyar diákhoz képest a finn iskolásoknak az iskolában töltött idejük mintegy harmada kiesik. Olyan korban, amelyről a pszichológusok azt mondják, hogy a gyerekek a hallottakat szivacsként szívják magukba. Ennél már csak az nagyobb baj, hogy emiatt megváltozik a tanár-diák viszony. Mert a diák a tanárra a megrendelés teljesítőjeként tekint. Vannak más problémák is. Bevezették a hatodik osztályban a fizikát és a kémiát, olyan tárgyakat, amiket a tanítóképzőn nem tanítottak. És így olyanok tanítják a tantárgyat, akik nem értenek hozzá. Az én iskolámban például ugyanez a helyzet az irodalomoktatással is. Olyanok tanítják, akiket nem tanítottak irodalomra és irodalomoktatási módszertanra.

(...)

- A másik, ami miatt igen dicséretes a finn iskolarendszer, az a gyerekszeretet. Csak, mint ahogyan arról beszéltünk, e téren kicsit túllőnek a célon, és tulajdonképpen hatalmat adnak a gyerekeknek olyan dolgokban, amelyekben nincs illetékességük. Ami azt eredményezi, hogy az iskola alaphangulata egyfajta tanár-diák szembenállás. Amikor olykor ellátogatok egy-egy magyar iskolába finn diákjaimmal, akkor szinte megkönnyebbülve érzem magam mindennek az ellenkezőjétől. A magyar iskolákban nincs eleve szembenállás. Magyarországon a gyerekek szeméből látszik, hogy hisznek a tanárjaiknak. Egy finn diák minden teketória nélkül megkérdezi például a tanárnőjét, hogy „azért sminkelted ki magad, mert fel akarsz csípni valakit?”. Egy gyerek mindig szét akarja feszíteni a határokat. Finnországban viszont nem húznak határokat. Én azt mondom, hogy minden gondunk és bajunk mellett legyünk büszkék a magyar oktatásra.