5. fejezet:
Sigmund Freud – a pszichoterápia alapító atyja.
„Majdnem
tűrhetetlennek találtam az emberiség üdvösségének hazugságát,
mely oly büszkén veti a fejét a menny irányába.”. (Sigmund
Freud)
Az
elképzelés, miszerint pszichoterápiára van szükségünk a napi
élet problémáinak leküzdéséhez, valójában Sigmund Freuddal
jelent meg. Az ő befolyása a nyugati gondolkodásra
általánosságban, de főleg a pszichológiai elmélet területén
oly hatalmas volt, hogy lehetetlen megérteni a keresztyén
tanácsadói mozgalmat anélkül, hogy először meg ne értenénk a
freudi megközelítést a pszichoterápiában. Freud elképzelése a
tudatalattiról bele van szőve a keresztyén tanácsadás szövetébe.
Láttuk már, hogy Larry Crabb készpénznek veszi Freud tanításait
a tudatalattiról. Crabb szabadon elismeri, hogy Freud vezette be a
pszicho-dinamika elképzelését a modern gondolkodásba. Ezt írja:
„Hiszem, hogy az ő [Freud] pszicho-dinamikai elmélete egyszerre
kihívó és értékes azon elemek elismerésében az ember
személyiségen belül, melyeket sok teológus nem vett észre”.83
Amint majd látjuk a 11. fejezetben, Crabb mélyen elkötelezett a
freudi pszichológia iránt. Selwyn Hughes, a brit keresztyén
tanácsadó mozgalom doyenje Freudnak a tudatalattiról alkotott
elméletét nagyon hasznosnak találta a tanácsadó szolgálatában.
Beszél „egy tudatalatti mechanizmusról, mely a lélek ama
pusztító érzelmeit hivatott lehűteni, melyek darabokra
szaggatnának minket”,84 és megmagyarázza, hogy éveken át „sok
időt töltött a leásással az emberek múltjába, hogy
magyarázatot találjon a viselkedésükre”.85 Az előző
fejezetben láttuk, hogy a Watford Keresztyén Tanácsadó Szolgálat,
mely szoros kapcsolatban áll a Londoni Teológiai Iskolával, a
tanácsadás integrációs modelljét használja, ami magában
foglalja Freud pszicho-dinamikus terápiájának elemeit. A Happiness
is a Choice (A boldogság egy választás, 1994) című könyvükben
Minirth és Meier keresztyén pszichiáterek elmagyarázzák, hogy a
gyakorlatukban látnak embereket, „akik felett a saját tudatalatti
ösztöneik, konfliktusaik, indítékaik uralkodnak… A bölcs
tanácsadó azonban megpróbál benézni az egyén szívébe – a
tudatalatti gondolataiba és érzelmeibe – hogy meglássa: mire
képes az illető annak érdekében, hogy felhagyjon a saját
leülepedett stresszeinek továbbcipelésével”.86 Hitték, hogy a
Jeremiás 17:9 a keresztyén pszichiátria kulcsa: „Csalárdabb a
szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” Azt
állítják, hogy „Jeremiás próféta itt azt mondja: mi emberek
nem vagyunk képesek kipuhatolni, vagy felfogni, milyen
kétségbeejtően bűnösek és csalárdak a szíveink –
tudatalatti indítékaink, konfliktusaink, ösztöneink, érzelmeink
és gondolataink”.87 Minirth és Meier terápiás megközelítése
Freudnak a tudatalattiról alkotott elméletén alapszik.
Sigmund Freud (1856-1939)
filozófiája Freud világos célokkal rendelkező ember volt, aki
megalapította a pszichoterápia egész világra kiterjedő
mozgalmát. A freudi pszichológia mögött meghúzódó lényegi
eszme az, hogy az emberi viselkedést nagymértékben a tudatalatti
elme irányítja. A pszichoterápia célja a behatolás a
tudatalattiba azért, hogy menekülő utat kínáljon a mélyen
rejtve lappangó sötét vizekből. Freud terjedelmes írásai
hatalmas befolyást gyakoroltak a nyugati gondolkodásra. Átvette
az amorális világnézet támogatásának kormánypálcáját
Nietzschétől, a filozófustól, aki Isten halálát hirdette.
Azt írta, hogy Nietzsche „olyan filozófus volt, akinek a
találgatásai és intuíciói néha a legelképesztőbb módon esnek
egybe a pszichoanalízis laboratóriumi (83 Larry Crabb,
Understanding People, Zondervan, 1987, 215-216. oldal 84 Selwyn
Hughes, Christ Empowered Living, 149. oldal 85 Ugyanott, 126. oldal
86 Frank Minirth és Paul Meier, Happiness is a Choice, Fleming H.
Revell, 1994. 97. oldal 87 Ugyanott 30) eredményeivel”.88
Freud
vonzódott Darwin evolúciós elméleteihez is, „mert ezek reményt
keltettek a rendkívüli fejlődést illetően a világ
megértésében”.89 Az evolúció tanítása alaposan
megváltoztatta az ember uralkodó elképzelését. Az ember bibliai
nézete, miszerint Isten képmására teremtetett, és halhatatlan
lélekkel rendelkezik, kihívás előtt állt. Az
embert most az állatvilág részének tekintették, aki a többi nem
emberszabású állattól csak a strukturális összetettség fokában
különbözik. Ez tette lehetővé, most először, hogy az embert a
tudományos vizsgálatok tárgyaként kezeljék. A pszichológia
áltudománya most képes volt megmagyarázni az ember alkatát, s a
pszichoterápiára úgy tekintettek, mint a viselkedést fejlesztő
hasznos technikára.
Freud
azt állította, hogy képes behatolni a tudatalatti elme
mélységeibe. Azt is állította, hogy felfedezte az emberi
szexuális viselkedés ama titkait, melyek évezredeken keresztül
kijátszották az emberiséget. Leírta az Oidipusz-komplexust, ami
szexuális állatokként látta a gyermekeket. Freud szerint a fiúk
a szexuális vágyaikat az anyjukra összpontosítják, és
ellenséges impulzusokat fejlesztenek ki apjuk, mint riválisuk
ellen. A lányok hasonlóan viselkednek.
Freud
gondolkodásának középpontjában a keresztyén vallással szembeni
ellenségessége állt, s ez arra indította őt, hogy az emberi
szexualitásra olyan magyarázatot adjon, ami mellőzi a biblikus
erkölcsiséget. Freud
tanítványokat gyűjtött maga köré, akik elkötelezettek voltak
radikális eszméi iránt, és elhatározták, hogy terjeszteni
fogják a freudi világnézetet a pszichoanalízis technikáin
keresztül. Freud befolyása szerteágazó volt és messzire
elhatott.
Freud,
a kokain és az ördög.
A
népszerű nézet szerint Freud fogadta el az emberi viselkedés
tudományos megközelítését. Ami
nem széles körben ismert, hogy kokainista volt, és nagyon
érdeklődött az okkult iránt. A
Sigmund Freud’s Christian Unconscious (Sigmund Freud Keresztyén
Tudatalattija) című könyvében Paul Vitz Freud kokainos
szokásaival foglalkozik.” Freud 1884-ben kezdett kísérletezni a
kábítószerrel, mikor 28 éves volt, abban az időben, amikor a
kokain majdnem teljesen ismeretlen volt tudományos körökben. Az
1884-1887 közötti időszakban Freud gyakran fogyasztott kokaint,
néha nagy adagokban. Miután bevette magát a kábítószert, s
kapott néhány előzetes beszámolót másoktól, Freud ragyogó
beszámolókat tett közzé a kokainról.”91
Freud
komolyan érdeklődött a Gonosszal kapcsolatos dolgok iránt. A
Sigmund Freud and the Jewish Mystical Tradition (Sigmund Freud és a
zsidó misztikus hagyomány) című könyvében David Bakan leírja,
hogy vette körül magát Freud mindenféle pogány istennel,
melyekre csak rátalált. Felvette azt a szokást, hogy elővett egy
darabot a gyűjteményéből, és szemmel, s érintéssel
vizsgálgatta, miközben a kollégáival beszélt. „Mondhatni
tisztán haragból, mélyen megigézve hajszolta ’a bálványokat’
és díszes kellékeiket. Dolgozó- és konzultációs szobája dugig
volt velük. Sachs elmeséli, hogy a korai összejöveteleken Freud
lakosztályában miképpen ’figyeltünk a merev tekintetű
bálványok és állatforma istenek között Freud néhány új
cikkére, vagy olvastuk fel és tárgyaltuk meg a magunk alkotásait,
illetve csak beszélgettünk a minket érdeklő dolgokról’.”92
Bakan azt állítja, hogy az ördögnek megvolt a maga szerepe Freud
fejlődésében. „Az ördög ellenséges a keresztyénségbe is
beleszőtt mózesi (88 Sigmund Freud, Standard Edition XX, An
Autobiographical Study, Hogarth Press, London 1968. 60. oldal 89
Ugyanott, 8. oldal 90 J. N. Isbister, Freud – An Introduction to
his life and work, Polity Press, 1985, 191. oldal 91 Paul Vitz,
Sigmund Freud’s Christian Unconscious, The Guilford Press, 110.
oldal 92 David Bakan 31) jellemzőkkel. Freud
egyszer megjegyezte a munkatársainak: ’Tudjátok, hogy én vagyok
az ördög? Egész életemben az ördögöt kellett játszanom annak
érdekében, hogy mások képesek legyenek felépíteni a
leggyönyörűbb katedrálist az általam gyártott anyagokból’.”93
Peter Swales kutatásai azt sugallják, hogy Freud szövetséget
kötött az ördöggel. Vitz szerint: „Nos, az ördög mindebbe
belép két tényen keresztül, melyek fontosságát Peter Swales
felismerte, és felhívta rá az én figyelmemet is. Így a swalesi
elmélet a harmadik közzétett magyarázata az ördöggel kötött
freudi szövetségnek.”94 Vitz azzal zárja, hogy „a kokain Freud
számára szorosan összekapcsolódott az ördöggel, s valóban, ő
a kezdetektől fogva kötődött valamiféle szövetséghez. Így,
mikor Freud még fiatal orvos volt, – évekkel a pszichoanalízis
kezdete, valamint 10-12 évvel a Bakan által emlegetett
pszichológiai „szövetséget” megelőzően – már nagyon
szoros kapcsolatban állt az ördöggel. A szövetség pontos
természete még mindig nem világos, de úgy tűnik, hogy a fauszti
szövetség alapján volt modellezve…”95 Vitz azt állítja, hogy
ha visszatekintünk Freud életére, abból meglátszik, hogy a
menny, de (főleg) a pokol, az ördög és a kárhozat dolgai mélyen
kötődtek a személyes indíttatásához. „Az idézett bizonyíték
erős gyanút ébreszt azzal kapcsolatosan, hogy Freud nagyon fontos
részben a Sátán mellé állt Isten, a menny és Krisztus
ellenében, s csatlakozott az egyház ellenségeihez.”96 Miután
elmagyarázta az Antikrisztus jelentőségét, Vitz azt állítja,
hogy „annak lehetségességét, hogy Freud önmagát, legalábbis
bizonyos vonatkozásokban, az Antikrisztusnak tekintette, komolyan
kell venni”.97
Freud
elméleteinek megfelelő elemzése során figyelembe kell venni az ő
belekeveredését az okkultizmusba, mert ez kétségtelenül
befolyással volt az emberi alkatról kialakított nézetére.
Freud
tudatalattija
A
tudatalatti elképzelése Freud nagy hozzájárulása a pszichológiai
elmélethez. Azt állította, hogy az emberek elnyomják a nem
kívánatos és fájdalmas emlékeket a tudatalatti emlékezetükben.
A tudatalatti titokzatos tartalmának leleplezése és feltárása
vált a pszichoanalízis alapjául. A
tudatalatti fogalma jórészt ma is ellenőrizetlen, és a
pszichoterápiás tanácsadás legtöbb formájának alapját
alkotja, s amint majd látni fogjuk, lényeges összetevője a
keresztyén tanácsadó mozgalomnak az Egyesült Királyságban, az
USA-ban és máshol is. Freud
dolgozta ki azt az elméletet, mely szerint az emberi tudattalanság
erőteljes meghatározója gondolkodásunknak, érzéseinknek és
viselkedésünknek. Úgy látta a tudatalattit, mint állandó
raktárát minden érzékelésünknek, tapasztalatunknak,
érzelmeinknek, és fejlődésünk elnyomott szakaszainak. Ez
alámerült jéghegye a rejtett ösztöneinknek, érzéseinknek,
szeszélyeinknek, és eszméinknek, melyek kötődnek az
aggodalomhoz, a konfliktushoz és fájdalomhoz. Így annak többsége,
amit életünk során megtapasztalunk – a háttér-érzelmek,
hiedelmek, érzések, és impulzusok – nem hozzáférhetőek a
számunkra a tudatos szinten, mert a legtöbb, ami ösztönzi az
emberi viselkedést, a tudatalattinkban van elrejtve. Ezek az
érzelmek és gondolatok befolyásolják a cselekedeteinket és
szándékos tudatunkat. A
tudatalatti tartalma Freud szerint nem tehető szándékosan
hozzáférhetővé. Ehhez pszichoanalitikusra van szükség!
Freud azt állította, hogy bizonyos tanácsadó technikák használatával,
mint amilyen a szabad asszociáció, a hipnózis, az álomfejtés, az
emlékek összeszedése, a pszicho-terapeuta feltárhatja és
elemezheti a tudatalattit.(93
Ugyanott, 181. oldal 94 Az első kettőt Velikovsky (1941) és Bakan
(1958) adták meg. Velikovsky E. „The dreams Freud dreamed”
Psychoanalytic Review, 30. 487-511. oldal 95 Paul Vitz, Sigmund
Freud’s Christian Unconscious, 113. oldal; Eissler K. R. Talent and
genius: The fictitious case of Tausk contra Freud. New York,
Quadrangle, 1971 96 Paul Vitz, Sigmund Freud’s Christian
Unconscious, 128. oldal 97 Ugyanott, 165. oldal 32) A
terapeuta ezután megmagyarázhatja a neurotikus viselkedés okait,
és megszabadíthatja a pácienst a tudatalatti elméjének zsarnoki
felügyeletétől.
Ebből következik, hogy az egyetlen valódi orvosság az emberi
problémákra a tudatalatti alapos elemzése egy pszicho-terapeuta
által. Freud
elmélete a tudatalattiról rendkívül titokzatos, mert óriási
hatalmat ad a terapeuta kezébe, ugyanis csak ő rendelkezik azokkal
az ezoterikus ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy leásson
a tudatalatti elménk legmélyebb zugaiba, és értelmezhesse
motivációit. S természetesen lehetetlenség bebizonyítani, hogy a
tudatalatti nem létezik, mert miképpen bizonyít valaki egy
tagadást? Freud
elméletének az a következménye, hogy a boldogtalan, nyomorult
emberek most a pszicho-terapeuta könyörületére van bízva.
1913-ban Otto
Gross, egy osztrák pszichoanalitikus és Freud korai tanítványa,
aki később anarchista lett, ezt írta: „A tudatalatti
pszichológiája a forradalom filozófiája…
Ezt hívjuk segítségül a belső szabadság engedélyezéséhez,
ezt hívjuk segítségül, mint készülődést a forradalomra.”98
Az Internet Encyclopedia of Philosophy Freudnak a tudatalattiról
alkotott elméletét nagymértékben determinisztikusnak tartja. Ő
volt „valószínűsíthetően az első gondolkodó, aki
szisztematikusan alkalmazott determinisztikus alapelveket a mentális
szférára, és vallotta, hogy az ember viselkedés széles spektruma
csak azokból a (rendszerint rejtett) mentális folyamatokból, vagy
az azokat meghatározó állapotokból kiindulva magyarázható”.
Freud jelentősége tulajdonított a nyelv, vagy a toll
elcsúszásainak, a megrögzött viselkedésnek, valamint az
álmoknak, mert azok leplezett formában azt tárják fel, amit
másként nem lehet megismerni. Azt javasolta, hogy az akarat
szabadságát szorosan írjuk körül, mert a választásainkat
rejtett mentális folyamatok irányítják, melyekről nem tudunk, s
melyeket nem vagyunk képesek irányítani.”99 Meg
kell értenünk, hogy a tudatalatti elme egy, Freud újjá nem
született sötét képzelete által kifejlesztett konstrukció. A
pszichoanalízis a tudatalatti posztulálásától függ, s nélküle
az egész építmény összeroskad. De soha nem bizonyítható, vagy
cáfolható, sőt még tudományos hipotézisként sem áll meg.
Hozzájárulása az emberi állapot megértéséhez valójában
értéktelen. A
The Memory Wars (Emlékezet-háborúk) című könyvében Frederick
Crews professzor meggyőzően rombolja le az egész freudi koholmányt
az elejétől a végéig. Miután egykor Freud támogatója volt,
leírja a megvilágosodás felé vezető útját. „Csak sokkal
később derengett fel a számomra, hogy a pszichoanalízis korunk
paradigmatikus áltudománya – olyasvalami, ami rászolgált arra,
hogy ne a ’Mit tudunk megmenteni Freudtól’ takarékos
lelkületével közelítsük meg, hanem inkább elvi alapokon álló,
a téves logikájára, az előállítására, a saját bizonyítékéra
és a felnőtt viselkedésére vonatkozó felületes, a
megfigyelhetetlen és önkényesen posztulált gyermekkori fantáziára
utalva adott magyarázatára irányuló figyelemmel.”100 Crews azt
állítja, hogy Freud terápiás sikerei szemlátomást nem is
léteztek, egyszerűen csak hazudott róluk. Freud
pszichoterápiás mozgalma elsősorban nem úgy viselkedett, mint egy
tudományos-orvosi vállalkozás, hanem inkább, mint egy politbüro,
mely mindenképpen igyekezett elnyomni minden kritikát. A
„tudomány”, amit Freud koholt, „áltudomány volt, és az is
maradt abban, hogy egy nem ellenőrzött dogmára támaszkodik,
hiányzik belőle minden biztosíték az önkényes következtetések
levonásának kivédésére, és különböző módokon vonja ki
magát minden normális, ’adok-kapok’ tudományos vita alól”.101
Freud dinamikus tudatalattijáról kiderül, hogy az „az
ellentmondások mocsara” tudomány
és az orvoslás történetének legtúlértékeltebb figurája –
olyasvalaki, aki óriási károkat okozott a hamis kóroktanok, téves
diagnózisok és a vizsgálatok gyümölcstelen fajtáinak
terjesztésével”.103
. (102
Crews arra a következtetése jut, hogy Freud volt („a 98 Nicholas
Sombart, Max Weber and Otto Groß, History of Political Thought 8
(1), 1987 tavasz, 140-141. oldal 99 Az Internet Encyclopedia of
Philosophy, Sigmund Freud, (1856-1939) 100 Frederick Crews, The
Memory Wars, Granta Books, 1995, 9. oldal 101 Ugyanott, 110. oldal
102 Ugyanott, 298. oldal 33)
Freud
és a keresztyénség
Freud
egész gondolkodása mögött a keresztyén hittel szembeni mélységes
ellenségessége állt.
Kollégájának Wilhelm Fliessnek írt levelében leírja, mennyire
feldúlta az a keresztyén befolyás, amit a római látogatása
során látott. Freudot zavarta a jelentése, és képtelen volt
kiűzni az elméjéből a saját maga nyomorúságát, valamint az
összes többi nyomorúságot, ami létezésének a tudatában volt.
„Majdnem
tűrhetetlennek találtam az emberiség üdvösségének hazugságát,
mely oly büszkén veti a fejét a menny irányába.”104
A keresztyénség eme heves gyűlölete hozta létre Freudban a belső
meggyőződést, „a
törekvést, mely életének uralkodó, de leplezett céljává vált
– ’az üdvösség hazugságának’ leleplezése, és annak
megmutatása, hogy az nem több, mint hazugság”.105
A Freud – An Introduction to his life and work (Freud – bevezetés
az életébe és a munkásságába) című könyvében Isbister arra
a következtetésre jut, hogy Freud
gyűlölte a keresztyénséget, „és mindent, amit jelképezett –
az antiszemitizmust, a ’keresztyén’ társadalom képmutatását,
erkölcsiségének szigorú követelményeit, s azt az állítását,
mely szerint az ember sorsa végső soron örök célokkal
kapcsolódott össze.
1900-tól
kezdődően a keresztyénséggel szembeni ellenállása, mely addig
főleg a leveleiben olvasható csípős megjegyzéseiben látszott,
növekvő módon nyilvánult meg az elméleteiben és az azok által
elindított mozgalomban… Freud nyilvánvaló céljai lehettek
tudományosak – elősegítve a mély pszichológia új tudományát,
de leplezett céljai sokkalta kifinomultabbak és összetettebbek
voltak – le akarta győzni a keresztyénség forrását, Rómát
(aminek ő látta), ami Hannibálnak nem sikerült… küldetésének
titkos összetevői egyre világosabbá válnak, ahogyan a
pszicho-analitikai mozgalom története feltárja azokat”.106
Végkövetkeztetés
Freud
nem volt a keresztyén hit barátja. Valójában a munkája
legnagyobb része mögött álló ki nem mondott indítéka az arra
irányuló szenvedélye volt, hogy felforgassa a keresztyén
evangéliumot. Kétségtelen,
hogy az okkult iránti elbűvöltsége befolyásolta a
pszichoterápiás modelljének kifejlesztését. A
tudatalattiról alkotott elmélete közvetlen ellentétben áll az
Isten képmására teremtett és a gondolataiért, szavaiért és
cselekedeteiért felelős ember bibliai nézetével.
Freud elmélete a tudatalatti elmét tette meg az emberi viselkedés
mögött álló hajtóerőnek, áldozati mentalitást hozván ezzel
létre, így valamennyien a tudatalatti áldozatai vagyunk. Freud
elmélete a tudatalattiról az embert zsarnoki rabszolgaságba veti,
mert minket olyan belső erő irányít, aminek nem vagyunk a
tudatában, s amit még csak el sem kezdhetünk megérteni. Rossz
viselkedésünket és neurotikus tetteinket tudatalatti erők
irányítják, s csak annyit tehetünk, hogy hiszünk Freudban és a
tanítványaiban. A
pszichoanalitikusnak hatalmas a hatalma, mert egyedül ő rendelkezik
ezoterikus tudással és jártassággal tudatalatti indítékaink
feltárásához és magyarázásához, s egyedül ő képes megnyitni
az ajtót a menekülés (103 Ugyanott, 298. oldal 104 Levél
Fliessnek, 1901. szeptember 19. 146. szám. The Origins of
Psycho-Analysis: Letters to Wilhelm Fliess, Drafts and Notes,
1887-1902, Basic Books, 1954, 335-336. oldal 105 J. N. Isbister,
Freud – An Introduction to his life and work, 178. oldal 106
Ugyanott, 179-180. oldal 34) előtt a mély belső fájdalomból, ami
a tudatalatti elménkben lappang. S
ki kérdőjelezheti meg egy pszicho-terapeuta tanácsait? Az állítás,
miszerint a pszicho-terapeuta képes leásni a tudatalatti elménkbe,
ellentétes a Szentírással, mert az azt tanítja, hogy egyedül
Isten ismeri az ember elméjét.
„ Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha
az embernek lelke, a mely ő benne van?” (1Kor2:11) Salamon király
így imádkozott: „egyedül csak te ismered az emberek fiainak
szívét” (2Krón6:30). Jézus ismerte a farizeusok gondolatait
(Mt9:4). Isten az, aki ellenőrzi az elmét, megfizet mindenkinek az
útjai szerint (Jer17:9-10). Isten Ígéje „megítéli a
gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid4:12). A Biblia
világos üzenete az, hogy emberi lény számára nem lehetséges
megismerni, mi van a másik ember elméjében. Ezért annyira csalárd
a pszichoterápia, mert soha nem képes leleplezni az ember valódi
gondolatait. „Érzéki ember [ti. a terapeuta] pedig nem foghatja
meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem
értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.” (1Kor2:14) A
terapeuta csak azt tudhatja meg, amiről a kliens úgy dönt, hogy
elmondja neki, és semmi módja nincs kipuhatolni, hogy vajon a
kliens igazat mondott-e neki, vagy olyan dolgokat mond, amiket a
terapeuta hallani akar. Csak Isten ismeri az emberek gondolatait. Az
emberi viselkedés freudi elméletének alaphibája az, hogy nem
fogja fel a bukott ember valódi természetét. Inkább segít az
embernek elkerülni a bűnének következményeit, s a mentális
megbetegedés áldozataként megjelölve rögzíti a bűnében. A
megtérés és igaz életvitel helyett Freud pszichoanalízise beleás
a múltunkba, és áthelyezi a bűnös viselkedésünk szégyenét
valaki másra, rendszerint a szüleinkre.
Nem
nehéz meglátni, hogy Freud pszichoterápiás rendszere közvetlen
összeütközésben áll a bibliai igazsággal.
A
Biblia azt tanítja, hogy minden ember rabszolgája a bűnnek – nem
pedig a tudatalattijaiknak. A bűn, és mindenféle gonoszság az
ember szívéből származik, nem a tudatalattijából. A bűnt akkor
választjuk, mikor vágyaink és kívánságaink vonnak el minket. Az
orvosság Krisztus keresztje, nem pedig a pszichoterápia. A
keresztyén Krisztussal egyesül a halálában, „hogy
megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a
bűnnek” (Rm6:6). A keresztyén „meghalt a bűnnek, de él az
Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Rm6:11).
A
keresztyén tanácsadó mozgalom, mely szabadon használja a
pszichoanalízis technikáit, azt kéri, hogy fogadjuk el Freudnak a
pszichológiai igazságon alapuló elméletét a tudatalattiról. Az
egyházat arra kezdik ösztökélni, hogy higgyen benne: a
keresztyének hasznot húznak Freud tanításainak és a Szentírásnak
az integrálásából.
További szakirodalom:
René Guénon: "A pszichoanalízis vétkei."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése