Arisztofanész írja "Felhők" címú szatírájában a modernizmusról (szofistákról és demagógokról), hogy "Nincs itt más, csupán a Nyelv, a Felhő és a Káosz, semmi azontúl"...
Nyelv=Megkülönböztető jellegű, fogalmi (prométheuszi) Ész-kultusz.
Felhő=Jelenségvilág istenítés.
Káosz="Széth vagyok, a Káosz teretője, aki villámlik az égbolt horizontjá." (Óegyiptomi sírfelirat)
Kritikai vélemény Ekhart Tolle "A Most hatalma" című könyvéről...
"Az összes New Age követőre jellemző és rendkívül veszélyes vonás, hogy hajlamosak játszadozni a tudatállapotokkal és azok módosításával. Ha minden Egy, és minden Isten, és mi vagyunk Isten, akkor miért nincs erről a tényről tudomásunk? A válasz: ennek oka tudatlanságunk és evolúciós visszamaradottságunk."
(Lásd: Rama P. Coomaraswamy...Bírálat az "Új Kor" (a "New Age") vallása kapcsán....)
1.
Az ember, mint önjelölt Isten, hmmm, ez luciferizmus (vö.: Prométheusz rege) a javából, bárhogyan is nézzük ezt...(Vö.: Az "Élet" mint önjelölt isten, a "Gének" mint önjelölt isten, a "tudomány", mint önjelölt isten, az "Ész"...stb.
Lásd még: Szkítia - Krisztus, Nimród, Buddha - A hunok...)
2.
Evólúciós visszamaradottság: Vannak a "tudatosok" (Nagy Tudat /Big Mind/ ellenkezőjébe fordításának mínősített kísérlete, egyfajta ész-kultusz, ami teljesen ellentétes a zen tanításával: a kis-én-t felcseréli egy még nagyobb kis-énnel és azt nagy-énnek nevezi el.), a "fény" gyermekei, akik megmentik és vannak a tudatlanok, akik elpusztítják a világot, a "sötétek" (majom-démonok), akik nem látják, hogy "minden-egy". Íme a Falanszter utópia mézes-mázas ideológiai előszobája...
A dualitás a születéssel és halállal (idővel és térrel) összefüggő antropomorf illúzió, tehát semmilyen formában nem vonatkoztatható a metafizika területére, mivel ezen utóbbi területe teljesen kívül van a jelenségvilágon: “(…) a tiszta metafizika lényegénél fogva valójában minden formán és minden esetlegességen kívül és túl van (…)” (René Guénon)
A jelenségvilágon belüli vonatkoztatási rendszerben viszont nem létezik semmi ami nem duális természetű, hiszen az "Élet", a "Mozgás" két ellentétes erő egymásrahatásának a terméke…
ezért a “nincs is kis-én”…vagy egy nagyon jó vagy egy nagyon rossz megjegyzés is lehet…
A két vonatkoztatási rendszer összekeverése szellemi (spirituális) értelmében alighanem súlyos hibának minősül. Például az a gyanúnk, hogy a Blavatsky-féle Szuper (Nagy) Tudat felfogás éppen ezt teszi, ami által a legnagyobb fokú önzetlenség helyett, a legnagyobb fokú önzést helyezi a középpontba (a kis-ént felcseréli egy még nagyobb kis-énnel, amit nagy -énnek nevez el /hisz/.)
(Vö.: Guénon: ” (…) s ez pontosan az “ego” “Önmagam” előtti háttérbe szorításának fordítottja, más szavakkal a principiális Egységben való fúziót helyettesítő és parodizáló “káoszban” való konfúzió (,,,)” In.: A Nagy Paródia és a fordított spiritualitás.) így a hérakleitoszi “tűz” könnyen és észrevétlenül felcserélődhet a prométeuszi “tűzzel”, az örökkévaló Nap, a mulandó Nap-al, a felfelé irányító fény, a luciferi fénnyel…
“A teljes egyéniségnek ezt a megvalósítását minden hagyomány az “alapállás” helyreállításának nevezi; ezt a valódi ember állapotának tekintik, aki a közönséges állapot néhány jellegzetes korlátjától, nevezetesen azoktól, amelyek az időbeli állapotot okozzák, már megszabadult. Ezt az “alapállást” elérő lény még csak emberi egyén, aki még nincs birtokában semmilyen egyénfeletti állapotnak; de ennek révén az időtől mégis megszabadult, számára a dolgok látszólagos egymásutánisága egyidejűséggé alakul át; tudatosan rendelkezik a közönséges ember előtt ismeretlen olyan tulajdonsággal, amit az “örökkévalóság megérzésé”-nek nevezhetünk. Ez rendkívül fontos, mert aki képtelen megszabadulni az időbeli egymásutániság nézőpontjától és minden dolgot egyidejűségben szemlélni, az a metafizikai rend felfogására sem képes. Aki igazi metafizikai megismeréshez akar jutni, annak legelőször az idő fölé kell helyezkednie, legszívesebben azt mondanók, hogy a “nem-idő”-be, ha egy ilyen kifejezés nem tűnne túlságosan furcsának és szokatlannak. Egyébként kétségtelen, hogy az időnkívülinek ez a tudata nagyon tökéletlenül ugyan, de mégis már valóságosan elérhető, jóval azelőtt, hogy teljesen elérnők az imént említett “alapállást”.” (René Guénon: A keleti metafizika.)
Tolle valószínüleg olvasta Guénon írását, de azt nem a jelenségvilág abszolutizációjától való megszabadulásra (visszanyert Isten-központúság), hanem éppen ellenkezőleg a "visszanyert" élet-kultuszra alkalmazza. Ez abból is kitűnik, hogy nem érti, hogy az Aranykor nem a jövöben lesz, hanem a múltban volt, mert az nem más mint az őseredeti, primordiális állapot, így amit a "tudat" fejlődésének nevez, az nem más mint a szellemi romlás, a képzelődés istenítése, maga...
Krisztus vagy Kajafás, tertium non datur... :)
3.
Evolucionizmus:
"A fejlődés érdekében az emberiség hatalmas nyomás alatt van, mert fajunknak ez az egyetlen esélye az életben maradásra"
Ha nincs halál, nincs evolúció. Ha tehát az abszolút az Örökkévaló, akkor az evolúció, ha igaz, csak relatíve lehet az, ott ahol van születés és van halál… Az evolucionisták tehát a jelenségvilágot Istenítik, abszolutizálják. Az elsőt nevesítenénk Teremtő-központú látásmódnak (szakrális), a másodikat Teremtés-központú látásmódnak (modernista). Fontos, hogy az “Új Kor”-os, körmönfont “is-is” is modernizmus, mert Kettő nem lehet a középpontban.
(vö.: A Blavatsky-Rudolf Steiner teozófiájának alapjain Abaraham Maslow pszichológus és csapata által, az Easelan Intézetben mesterségesen létrehozott, az Örök Nirvána Falanszter “helótáinak” előregyártott Új Kor-os “béke-béke-béke” valláspótlékát, míg a “spártaiak” maradhatnának a versengésnél, hiszen ha az egyik verseng, a másik együttműködik, akkor a versengő maximalizálja a hasznot. vö.: 300 illetve a vészjósló: Egy Birodalom születik című propaganda filmekkel. Persze ez is a szokásos hamis keretezés, hiszen köztudott, hogy az athéni szofisták és demagógok voltak a korabeli modernisták, míg a spártaiak sokkal inkább arisztokratikusak)
4.
Ne minősíts:
"Nyisd ki a szemed, és vedd észre a mindent átható félelmet, kétségbeesést, kapzsiságot és erőszakot! Lásd meg az elképzelhetetlen méreteket öltő, förtelmes kegyetlenséget és szenvedést, amit az emberek egymásra és a bolygó más élőlényeire zúdítanak! Nem kell elítélned, csak figyeld meg."
"Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen."
A jelenségvilágban kecsegtet "egységgel", holott a jelenségvilág vonatkoztatási A jelenségvilágban kecsegtet "egységgel", holott a jelenségvilág vonatkoztatási rendszerében nincs semmi és nem is lehet semmi, ami nem duális természetű, hiszen maga a Mozgás (Élet) két ellentétes erő egymásra hatásának terméke...
5.
Én mindent tolerálok (Másképp fogalmazva, az erősebb győz...lúzer-vinner elv)
"Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás."
6.
Hagyomány-démonizálás:
"Azokat, akik ragaszkodnak a régi mintákhoz, egyre több fájdalom, erőszak, zavarodottság és őrület várja."
7.
Jelenségvilág-istenítés, a földi "Egység" tanítása, holott az Ég nélküli földi paradicsomot Pokolnak hívják:
"Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel - akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át."
8.
Élet-központúság, Isten -központúság helyett:
"Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!"
9.
Légy erőtlen, vízszintes, szüntesd meg az immun-rendszeredet:
"Azonnal megtalálod Istent, amint ráébredsz, hogy nem kell keresned őt."
Isten-t állandóan keresni kell, mint a forrásban lévő víz, különben lehúz a gravitáció.
10.
A "minden Egy" félremagyarázása:
A szakrális hagyományoknak közös jellemzője, hogy bár különféle formákban, de ugyanazt a lényegiséget, a természet-fölötti (metafizika) területét kifejező Legfelsőbb Egységet - és a jelenségvilágra korlátozódó, de ott meghatározó érvényű Kettősséget (dualizmust, például: jó szemben a rosszal, fény szemben a sötéttel, élet szemben a halállal) - tanítják, ami a legkevésbé sem azonos mindennek „fordított árnyék módjára történő utánzásával" (René Guénon), a jelenségvilágon belül kimódolt-kikevert-kierőszakolt ál-Egység (vö.: az "Új Kor" /"New Age"/) és a mögötte-fölötte megoldhatatlanul tornyosuló Legfelsőbb Kettősség (principális dualizmus) mintegy prométheuszi vágyképletének, a Paradicsomból való kiűzetés körül szárba szökkent modernista eszméjével, melynél voltaképp fennállhat a veszély, hogy egy esetleges hatalmi túltengés következményeképpen - az evilági élet illetve az ebből következő "győzelem" központúság okán - a hatékonyság-kábítás bűvkörének örvényébe torkollhat (vö.: például a madáchi "London" valamint "Falanszter"-szín illetve Osho, más néven Bhagawan Shree Rajneesh bizonyos öregkori tevékenységének kifutása). (vö.:Az Istenes és hazafias József Attila...)
" Semmi más, mint a világos és a sötét aspektusok közötti zavar képezi a tulajdonképpeni "sátánizmust"." (René Guénon)
Willigis Jäger, a modernista reformer:
"Hullámaiban a tenger" könyvcíme már önmagában jelzi a modernista alapállást, mivel a Hullámban látni a Tengert, nem jelent mást, mint egyfajta panteisztikus jelenségvilág-istenítést, hiszen a világban látja Isten-t, holott szakrális értelemben a "Világ" Istenen belül van, annak egy kifejeződése és e kettő nem hihető egyszerre...vagy-vagy...és mint tudjuk, ha a Középpont nincs rendben, de egyébként minden rendben van, akkor semmi sincs rendben, viszont ha a Középpont rendben van, de egyébként semmi sincs rendben, akkor minden rendben van...
"A mulandóban, a folyton változóban keresni megalapozott harmóniát...,kevés ennél elhibázottabb
gondolat van...." (Simone Weil)
Ken Wilber:
Találja ki a kedves képzeletbeli olvasó...
Üdítő ellenpéldaként, Czakó Gábor szakrális szellemiségű villanása a művészetről:
"A művészet szerepe minden társadalomban, mindig ugyanaz, vagyis az embert összekötni az Éggel. A mai társadalom nem tud az Égről, mert bedeszkázta és az érdeket írta az Ég helyére - a hasznot és eféléket - és ezért a művészet, egy zavaros tevékenységgé vált vagy pedig behódolt az érdeknek és a Múzsát megcsalja a Piac nevű kofával, és a művészet ennek a szerelemi jelenetnek az előadása, hogy hogyan prütyköl a Piac nevű kofával a Művész, ahelyett, hogy a Múzsával csókolózna.
Minden téma ugyenez: Tehát, amikor a Művész darabot ír például, akkor mindig ugyanerről ír. Tehát, amikor a szerelemről ír, akkor nem a szexusról ír, mert az egy állati dolog önmagában, hanem azt nézi meg, hogy hogyan jut föl a szerelem egy magasabb szférába, ahol az életet is esetleg oda kell adni, a szerelemért. Tehát az életnél értékesebb a szerelem, a Haza értékesebb az életnél, a barátság értékesebb az életnél, és így tovább. Tehát mind az eviláginál értékesebbet keresi, minden műalkotás. Az összes többi az zsáner, másszóval giccs. Gazdaságkorunk alaptörvénye, hogy a műalkotásoknak a 99%-a, körülbelül, giccs. Nagyon csicsás, nagyon drága, nagyon formás nők játszanak benne, és nagyon kedves és kívánatos férfiak - már aki ezt szereti -, de a dolog maga giccs. Az a zsáner, az... ami az újságban is van. Persze, az Ég megvan, csak be van deszkázva. A deszkát le kell szedni, és akkor a szerelem ismét szerelem lesz, a barátság ismét barátság lesz, a haza ismét Haza lesz."
(Czakó Gábor: A művészetről. youtube.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése