A család és a nemek esetlegesítésének szükségességéről a „szent cél”, (az Ég nélküli) földi Édenkert megvalósításának érdekében, már maga Karl Marx is értekezett. Ugyanő másik tétele: „Isten tagadása, az Ember igenlése!”. Valószínűleg már Babilón bukása, vagy Szodoma és Gomorra is ennek a Káosz (nem csak köz-, hanem ön-pusztító is) erőnek hatalomra kerüléséről ad hírt, hiszen mint Rama Poonanbalam Coomaraswamy írja: "A New Age (a globalizmus vallása) egyáltalán nem új, az ember bukása óta jelen van".
Amikor a Felhő Égnek képzeli magát és az Eget (vagy inkább annak a Szentlélek arcát, hiszen épp az a lényeg, hogy az idő/tér fölötti Mindenséget képtelen intuitíve megsejteni illetve azzal, mintegy nárcisztikusan összekeveri önmagát) valamiféle sötét ellenlábasnak véli (principális dualizmus, főleg a saját árnyék elleni paranoid harc).
Az a gyanúnk, hogy valójában a Mindenség Mozgás arca (Élet) sohasem lehet mentes a Küzdelemtől, ezért az Aranykor kevésbé a Harc hiánya (illetve a Harc pacifista-farizeus tagadása), hanem, hogy annál inkább van Aranykor, minél nagyobb az Igazságosságra és a becsületes, nyílt harcra való törekvés (vö.: A kuruksétrai csata előtti szabályegyeztetés, majd annak a megszegése, ami mintegy "berúgja" a Sötét Kort).
Kunszabó Zoltán: "A szeretet abszolutizálására – az igazság nélkül. Ez nem az a szeretet, amiről Jézus beszélt. Vagyis ez is hamisítvány.".
A Paradicsom teremtés-rege kapcsán pedig az alábbit idéznénk: "Az Én, a "kezdetekben", a fogalmi gondolkodás kialakulása előtti érzékszervi-mozgásos tapasztalatok lenyomataként jelentkező én-csírákból alakul ki.
Ebből kifolyólag, amikor megjelenik az "én-nem én megkülönböztetés" és kiűzetünk a Paradicsomból – tehát mintegy a jelenségvilág színpadára lépünk - akkor már eleve a sokféleségben találjuk magunkat.
Azonban az Ég-alatti "Aranykorában" az Isten kebelében élés emléknyoma még friss, ezért a Szentlélek értékelvű, rendbehozó, felemelő hatása is meghatározó erejű.
Ennek megfelelően az észt megszemélyesítő Fényhozó jobbára még nem önjelölt Istenként működik, hanem Isten szolgájaként, tehát főangyalként.
Mindezek alapján az erre az időszakra vonatkozó bibliai „egynyelvűség” kitétel igazából a különféle büszke népek közötti, szigorú rítusok révén szabályozott „élni és élni hagyni” jellegű kapcsolatot jelenthette, nem pedig valamely széplelkűen "mellérendelő" – a földi vonatkoztatási rendszeren belül elképzelt "Minden Egy"-re hivatkozó - utópisták anarchista-zöld csoportjainak lázálomszerű, háttérhatalmi mozgatottságú világuralmát."(Csiba Zsolt.:A Csodaszarvas).
Ehhez kapcsolódik, amit Buji Ferenc a "A hegy" című alapvető fontosságú írásában megfogalmazott a Bábel tornya (Kurgán-Piramis) eszmeiség feje tetejére állításáról (vö.: fordítottság szabály):
"Mert míg Bábel tornya a földtől való elszakadás és az Istenhez emelkedés égető vágyából nőtt ki, addig a modern metropoliszok felhőkarcolói annak a diabolikus szándéknak a kifejeződései, amely Istennel akar rivalizálni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése